öröm
Hungarian
editEtymology
editOf debated origin. Either from a Proto-Finno-Ugric stem + -öm (noun-forming suffix), or derived from a stem of Turkic origin, the same as in örül (“to be happy, rejoice”) and örvend (“to have pleasure, enjoy”).[1]
Pronunciation
editNoun
editöröm (plural örömök or örömek)
Declension
editThe forms with the linking vowel e (especially plural forms) are slightly archaic and more literary in style than those with ö.
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | öröm | örömök |
accusative | örömöt | örömöket |
dative | örömnek | örömöknek |
instrumental | örömmel | örömökkel |
causal-final | örömért | örömökért |
translative | örömmé | örömökké |
terminative | örömig | örömökig |
essive-formal | örömként | örömökként |
essive-modal | — | — |
inessive | örömben | örömökben |
superessive | örömön | örömökön |
adessive | örömnél | örömöknél |
illative | örömbe | örömökbe |
sublative | örömre | örömökre |
allative | örömhöz | örömökhöz |
elative | örömből | örömökből |
delative | örömről | örömökről |
ablative | örömtől | örömöktől |
non-attributive possessive - singular |
örömé | örömöké |
non-attributive possessive - plural |
öröméi | örömökéi |
Possessive forms of öröm | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | örömöm | örömeim |
2nd person sing. | örömöd | örömeid |
3rd person sing. | öröme | örömei |
1st person plural | örömünk | örömeink |
2nd person plural | örömötök | örömeitek |
3rd person plural | örömük | örömeik |
or
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | öröm | örömek |
accusative | örömet | örömeket |
dative | örömnek | örömeknek |
instrumental | örömmel | örömekkel |
causal-final | örömért | örömekért |
translative | örömmé | örömekké |
terminative | örömig | örömekig |
essive-formal | örömként | örömekként |
essive-modal | — | — |
inessive | örömben | örömekben |
superessive | örömen | örömeken |
adessive | örömnél | örömeknél |
illative | örömbe | örömekbe |
sublative | örömre | örömekre |
allative | örömhez | örömekhez |
elative | örömből | örömekből |
delative | örömről | örömekről |
ablative | örömtől | örömektől |
non-attributive possessive - singular |
örömé | örömeké |
non-attributive possessive - plural |
öröméi | örömekéi |
Possessive forms of öröm | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | örömem | örömeim |
2nd person sing. | örömed | örömeid |
3rd person sing. | öröme | örömei |
1st person plural | örömünk | örömeink |
2nd person plural | örömetek | örömeitek |
3rd person plural | örömük | örömeik |
Derived terms
editCompound words
Expressions
- anyai örömök elé néz
- nincsen öröm üröm nélkül
- örömet szerez (and its variants: örömöt szerez, örömet okoz, örömöt okoz)
Related terms
editReferences
edit- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
edit- öröm in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
Categories:
- Hungarian terms inherited from Proto-Finno-Ugric
- Hungarian terms derived from Proto-Finno-Ugric
- Hungarian nouns suffixed with -öm
- Hungarian terms derived from Turkic languages
- Hungarian terms with IPA pronunciation
- Hungarian terms with audio pronunciation
- Rhymes:Hungarian/øm
- Rhymes:Hungarian/øm/2 syllables
- Hungarian lemmas
- Hungarian nouns
- Hungarian nouns with multiple plural forms
- hu:Happiness