Étymologie

modifier
Motdérivé de (« abondant »), avec le suffixe -ség.

Nom commun

modifier
Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif bőség bőségek
Accusatif bőséget bőségeket
Datif bőségnek bőségeknek
Instrumental bőséggel bőségekkel
Causal-final bőségért bőségekért
Translatif bőséggé bőségekké
Terminatif bőségig bőségekig
Essif formel bőségként bőségekként
Essif modal - -
Inessif bőségben bőségekben
Superessif bőségen bőségeken
Adessif bőségnél bőségeknél
Illatif bőségbe bőségekbe
Sublatif bőségre bőségekre
Allatif bőséghez bőségekhez
Élatif bőségből bőségekből
Délatif bőségről bőségekről
Ablatif bőségtől bőségektől
Possessif non-attributif singulier bőségé bőségeké
Possessif non-attributif pluriel bőségéi bőségekéi
Possession
Personne Singulier Pluriel
Première personne du singulier bőségem bőségeim
Deuxième personne du singulier bőséged bőségeid
Troisième personne du singulier bősége bőségei
Première personne du pluriel bőségünk bőségeink
Deuxième personne du pluriel bőségetek bőségeitek
Troisième personne du pluriel bőségük bőségeik

bőség \bøː.ʃeːɡ\ (pluriel bőségek)

  1. Abondance, profusion, opulence.

Prononciation

modifier