„Roberto Rossellini” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(34 közbenső módosítás, amit 16 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor:
{{ÉletrajzSzemély infobox
| név = Roberto Rossellini
| kép = Bergman withRoberto Rossellini.jpg
| képméret =
| képaláírás = Roberto Rossellini és [[Ingrid Bergman]] 1951-ben
| születési név =
|születési születés helye hely= [[Róma]]
|születési születés dátuma dátum= [[1906]]. [[május 8.]]
| halál helye = [[Róma]]
| halál dátuma = [[1977]]. [[június 3.]] {{életkor-holt|1906|5|8|1977|6|3}}
| nemzetiség = olasz
| házastárs = Marcella De Marchis (1936-1950)<br>[[Ingrid Bergman]] (1950-1957)<br>Sonali Das Gupta (1957-1977)
| szakma = [[filmrendező]]<br />[[producer]]<br />[[forgatókönyvíró]]
| művésznév =
| becenév =
| munkái =
| szerepei =
| díjak kitüntetései= Cannes-i Nagydíj - [[Róma, nyílt város]] ([[1946]])
| munkái =
| hivatalos oldala =
| díjak = Cannes-i Nagydíj - [[Róma nyílt város]] ([[1946]])
|blog=
| kitüntetés =
| IMDb = 0744023
| hivatalos oldala =
| blogja =
| MySpace =
| IMDb = 0744023
}}
'''Roberto Rossellini''' ([[Róma]], [[1906]]. [[május 8.]] – Róma, [[1977]]. [[június 3.]]) olasz filmrendező, a [[neorealizmus]] egyik leghíresebb alkotója.
 
== Pályafutása ==
Roberto Rossellini az [[1930]]-as évekbenévek]]ben kezdett az olasz filmgyártásban dolgozni, elsősorban rövidfilmeket készített. Ebben az időszakban szinte kizárólag a [[fasizmus|fasiszta]] ideológiának megfelelő alkotásokat forgattak a [[Cinecittà]]ban. Elsősorban hazafias filmek, az afrikai hadműveletekről szóló alkotások, történelmi filmek, antikommunista művek és vígjátékok készültek. Ez utóbbiaknak saját alműfajuk alakult ki, az úgynevezett fehér telefonos filmek. A kor mozgóképeinek története általában hazug és életidegen volt, a szerepeket a nagy sztárkultusz miatt ismert színészekre osztották, az alkotások környezete színpadias, művi volt, a rendezést elnyomta a csillogó berendezés.<ref>Új Oxford filmenciklopédia, 367. oldal {{ISBN |978-9639-587-44-1}}</ref>
 
Rossellinit, ellentétben a kor befutott rendezőivel, az ideológiáktól kötetlen valóság érdekelte, amelyet a díszletek között felvett filmek nem tudtak visszaidézni. Már ''A fehér hajó'' című [[1941]]-es, egy tengeri csatát megörökítő filmjét is eredeti helyszínen, amatőr szereplőkkel forgatta.<ref name="filmtett.ro">Vincze Teréz, {{cite web | url = http://www.filmtett.ro/cikk/1401/filmtortenet-tizennegy-reszben-x-vissza-a-valosaghoz-i-az-olasz-neorealizmus-tortenete | title = Filmtörténet tizennégy részben (X.)| accessdate = 2010-11-30| archiveurl = https://web.archive.org/web/20100420055417/http://www.filmtett.ro/cikk/1401/filmtortenet-tizennegy-reszben-x-vissza-a-valosaghoz-i-az-olasz-neorealizmus-tortenete#| archivedate = 2010-04-20}}</ref> Az 1940-es évek elején belekezdett a ''Teherkikötő'' forgatásába, de a munkát a politikai válság miatt kénytelen volt abbahagyni.<ref>Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 134. oldal {{ISBN |963-2810-61-9}}</ref>
 
Roberto Rossellini csillaga [[1945]]-ben ragyogott fel, amikor az olasz társadalom, belefáradva [[Benito Mussolini]] diktatúrájába és a háborúba, nyitottá vált a korábbi társadalmi-politikai berendezkedés filmes kritikájára és a szembenézésre önmagával. Az áttörést, amellyel Rossellini egyszerre híressé, az olasz filmművészet pedig világszerte csodálttá vált, a [[Róma, nyílt város]] hozta el. Ez az [[1945]]-ös film jelentette az új filmes nemzedék végleges szakítását a Cinecittà hamis csillogásával.
 
== A neorealizmus ==
Rossellini nehéz körülmények között, szinte improvizálva forgatta a ''Róma, nyílt város''t, amely egy olasz papnak állít emléket, akit a német megszállók meggyilkoltak. A filmben, a meggyőződésük miatt egyébként egymástól távol álló [[kommunizmus|kommunista]] mérnök és katolikus pap közösen küzd a [[nácinemzetiszocializmus|nácik]]k ellen. A ''Róma, nyílt város'' azért is fontos Rossellini életművében, mert ebben a filmben már megjelentek azok a vonások, amelyek végigkísérték pályafutását.
 
A rendező célja az igazság megjelenítése volt, ezért filmjeit nem műtermekben, hanem valós helyszíneken, lakásokban, koszos sikátorokban, kikötőkben, a természetben forgatta. Színészei közül sokan kezdők vagy amatőrök voltak. A létező helyszínek, az amatőrök allűröktől mentes játéka, a történetek realizmusa, tárgyilagos ábrázolása hitelessé tette filmjeit.
[[Fájl:Roberto Rossellini and Ingrid Bergman, 1953.jpg|200px|bélyegkép|balra|Rosselini és Bergman 1953-ban]]
A ''Róma, nyílt város''t ugyan az olasz kritika elutasította,<ref>88 és ½ híres film, 103. oldal {{ISBN |963-1173-21-6}}</ref>, de Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott. [[Olaszország]]ban [[1945]]-[[1946]]-ban erre az alkotásra adták el a legtöbb mozijegyet.<ref name="ReferenceA">Új Oxford filmenciklopédia, 454. oldal {{ISBN |978-9639-587-44-1}}</ref>
 
Rossellini filmjei, csakúgy, mint a neorealizmus más alkotásai, szociálisan érzékenyek, olyan problémákat járnak körül, amelyek ismerősek voltak a kor embereinek. Alkotásait áthatotta a [[humanizmus]], szeretett volna pozitív példát mutatni az egyén és a társadalom közötti egyensúly megtalálására. Így beszélt hitvallásáról: ''"mielőtt valaki rendező, festő vagy bármi más lehetne, az egyetlen valódi mesterséget, az emberséget kell elsajátítania"''.<ref>88 és ½ híres film, 101. oldal {{ISBN |963-1173-21-6}}</ref>
A ''Róma nyílt város''t ugyan az olasz kritika elutasította,<ref>88 és ½ híres film, 103. oldal ISBN 963-1173-21-6</ref>, de Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott. [[Olaszország]]ban [[1945]]-[[1946]]-ban erre az alkotásra adták el a legtöbb mozijegyet.<ref name="ReferenceA">Új Oxford filmenciklopédia, 454. oldal ISBN 978-9639-587-44-1</ref>
 
A háború után készült első filmjeinek középpontjában az emberi szenvedés állt. Igaz ez a Róma, nyílt város utáni első filmjére, a ''PaisáPaisà''ra is ([[1946]]), amely hat dokumentarista epizódon keresztül követi a szövetséges csapatok előrenyomulását [[Szicília]] felől [[Nápoly]]on és Rómán át a [[Pó]] deltájáig. A rendező elsősorban az olasz emberek és az amerikaiak katonák, a különböző világszemléletek és kultúrák találkozásának akart emléket állítani. Rossellini hőse ebben a filmben is a mindennapi ember, legyen az partraszálló amerikai katona vagy római kurtizán.
Rossellini filmjei, csakúgy, mint a neorealizmus más alkotásai, szociálisan érzékenyek, olyan problémákat járnak körül, amelyek ismerősek voltak a kor embereinek. Alkotásait áthatotta a [[humanizmus]], szeretett volna pozitív példát mutatni az egyén és a társadalom közötti egyensúly megtalálására. Így beszélt hitvallásáról: ''"mielőtt valaki rendező, festő vagy bármi más lehetne, az egyetlen valódi mesterséget, az emberséget kell elsajátítania"''.<ref>88 és ½ híres film, 101. oldal ISBN 963-1173-21-6</ref>
 
A PaisáPaisà forgatásán [[Federico Fellini]] is dolgozott. Így emlékezett vissza Rossellinire: ''"Tiszta szemmel hagyatkozott rá a valóság ellentmondásaira, természetes módon kapta el a távolságtartó közöny és a félszeg odaadás közti nehezen kitapintható és könnyen összetéveszthető pontot, s ez tette lehetővé, hogy a valóságot a maga teljességében fogja meg és rögzítse, egyszerre lásson kívülről és belülről, fényképezze a levegőt a dolgok körül, fedje fel az élet megragadhatatlan, titkos, mágikus lényegét".'' <ref>Federico Fellini, Mesterségem a film {{ISBN |963-2820-59-2}}</ref>
A háború után készült első filmjeinek középpontjában az emberi szenvedés állt. Igaz ez a Róma nyílt város utáni első filmjére, a ''Paisá''ra is ([[1946]]), amely hat dokumentarista epizódon keresztül követi a szövetséges csapatok előrenyomulását [[Szicília]] felől [[Nápoly]]on és Rómán át a [[Pó]] deltájáig. A rendező elsősorban az olasz emberek és az amerikaiak katonák, a különböző világszemléletek és kultúrák találkozásának akart emléket állítani. Rossellini hőse ebben a filmben is a mindennapi ember, legyen az partraszálló amerikai katona vagy római kurtizán.
 
A háborús trilógia harmadik darabja a [[Berlin]]ben játszódó ''[[Németország, nullaa évnulladik évben]]'' ([[1947]]). A film főhőse egy gyerek a porrá rombolt [[Németország]]ban. Rossellini ebben a filmjében is a szenvedést (a németek szenvedését) mutatja be, nem pedig a gátlástalan ellenség földjét.
A Paisá forgatásán [[Federico Fellini]] is dolgozott. Így emlékezett vissza Rossellinire: ''"Tiszta szemmel hagyatkozott rá a valóság ellentmondásaira, természetes módon kapta el a távolságtartó közöny és a félszeg odaadás közti nehezen kitapintható és könnyen összetéveszthető pontot, s ez tette lehetővé, hogy a valóságot a maga teljességében fogja meg és rögzítse, egyszerre lásson kívülről és belülről, fényképezze a levegőt a dolgok körül, fedje fel az élet megragadhatatlan, titkos, mágikus lényegét".'' <ref>Federico Fellini, Mesterségem a film ISBN 963-2820-59-2</ref>
 
A háborús trilógia harmadik darabja a [[Berlin]]ben játszódó ''Németország, nulla év'' ([[1947]]). A film főhőse egy gyerek a porrá rombolt [[Németország]]ban. Rossellini ebben a filmjében is a szenvedést (a németek szenvedését) mutatja be, nem pedig a gátlástalan ellenség földjét.
 
Rossellini ebben a korban készült filmjeire, hasonlóan az irányzat többi alkotásához, jellemző az elliptikus elbeszélő szerkezet, a cselekményt erősítő részletek hiánya és a szereplők megjósolhatatlan motivációja. Képi világa hosszú beállításokra, illetve szekondokra és távoli beállításokra épül.<ref name="filmtett.ro"/>
 
== Az egyén ábrázolása ==
A neorealizmus az 1950-es évekre kimerült. A nézők inkább a szórakoztató amerikai filmekre voltak kíváncsiak, mint a valóságról szóló lehangoló alkotásokra, a politika pedig az általuk közvetített Olaszország-kép miatt támadta őket. Maga Rossellini nem tartozott egyetlen politikai vagy művészeti csoporthoz sem, emiatt a második világháború után az erősen polarizálódott olasz értelmiség részéről számos támadás érte. [[antifasizmus|Antifasiszta]] volt, de nem [[kommunista]]. Mussolini hosszú uralma és a háború borzalmai miatt Olaszország erőteljesen balra tolódott, emiatt a katolikus, a kereszténydemokratákkal szimpatizáló rendező elszigetelődött. Ráadásul amikor [[Anna Magnani]]t, a Róma, nyílt város főszereplőjét elhagyta [[Ingrid Bergman]]ért, a katolikusok is elfordultak tőle.<ref name="ReferenceA"/>
[[Fájl:Ingrid Bergman in Stromboli.jpg|bélyegkép|jobbra|A ''Stromboli'' 1949-es plakátja]]
A neorealizmus az 1950-es évekre kimerült. A nézők inkább a szórakoztató amerikai filmekre voltak kíváncsiak, mint a valóságról szóló lehangoló alkotásokra, a politika pedig az általuk közvetített Olaszország-kép miatt támadta őket. Maga Rossellini nem tartozott egyetlen politikai vagy művészeti csoporthoz sem, emiatt a második világháború után az erősen polarizálódott olasz értelmiség részéről számos támadás érte. [[Antifasiszta]] volt, de nem [[kommunista]]. Mussolini hosszú uralma és a háború borzalmai miatt Olaszország erőteljesen balra tolódott, emiatt a katolikus, a kereszténydemokratákkal szimpatizáló rendező elszigetelődött. Ráadásul amikor [[Anna Magnani]]t, a Róma nyílt város főszereplőjét elhagyta [[Ingrid Bergman]]ért, a katolikusok is elfordultak tőle.<ref name="ReferenceA"/>
 
Roberto Rossellini [[1949]]-ben szakad el az irányzattól, amikor elkészítette első olyan filmjét, a ''Stromboli''t, amelyben leendő felesége játszotta a főszerepet. Az Ingrid Bergman svéd színésznővel forgatott négy filmjében (''Stromboli'', ''Itáliai utazás'', ''Európa '51'', ''Nem hiszek már a szerelemben'') már nem a külső valóságot, hanem az annál jóval nehezebb megragadható belső valóságot, a lélek rezdüléseit vetíti a vászonra. Rossellini és Bergman házassága rosszul sikerült, a svéd színésznő nem tudott beilleszkedni Olaszországban, a férje pedig sok tekintetben nem fogadta el őt. Az előbb említett négy film mintha ennek a helyzetnek a kivetülése volna: a főhős az idegen környezetben magányosan, zárkózottan, érzelmeit magába fojtva élő nő és rideg férje.<ref>Bikácsy Gergely, {{cite web | url = http://www.filmvilag.hu/cikk.php?cikk_id=136 | title = Vulkán, jégcsap, könnyek| accessdate = 2010-11-29}}</ref> Kiemelkedő alkotása még ennek a korszakának a ''Ferenc, Isten lantosa'', amely egy idealisztikus világ látomása.
 
Ebben a filmjében egyszerre van jelen a dokumentarizmus és a misztikus ideológia. A ''Ferenc, Isten lantosa'' című filmjéből Rossellini a mindennapi valóságot kizárta. A film ''"stílusa ezért egységes. A példabeszédek síkjára helyezett valóságnak (...), riportszerűségnek és ideológiának, messianizmusnak és dokumentarizmusnak ez a keveréke kétségkívül kevésbé kétértelmű és provokatív, és a film tisztasága olyan elbűvölő, hogy ezek a sajátságai az olasz filmművészet legegyénibb alkotásává avatják"'' - fogalmazott [[Carlo Lizzani]] filmtörténész.<ref>Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 161. oldal {{ISBN |963-2810-61-9}}</ref>
 
Az [[1950]]-es évekbenévek]]ben forgatott filmjeit Olaszországban elutasították, ám [[Franciaország]]ban a fiatal filmes nemzedék, az [[Új hullám (film)|új hullám]] példaképe lett. Hazai sikerét az [[1959]]-es ''Rovere tábornok'' hozta meg, amely az ellenállás témáját dolgozta fel sajátos szemszögből. Ez a film az 1959-es [[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]]on megosztott fődíjat kapott.
 
== A televízió ==
 
Az 1960-as évektől kezdve Roberto Rossellini a televíziózás felé fordult. Számos filmet készített, köztük a ''XIV. Lajos hatalomra jutása'' című alkotást a francia tévének [[1966]]-ban. Később a nyugati világ művészeiről, feltalálóiról, filozófusairól forgatott. Ezek közé tartozik a ''Szókratész'' vagy a ''Cosimo Medici kora''. Ebben az időszakban "szokott rá" a svenkekre és rászűkítésekre, aminek az volt a célja, hogy általuk semlegesen mutassa be a történéseket.<ref>Thompson-Bordwell, A film története, 395. oldal ISBN 978-9639-651-45-6</ref>
 
Az 1960-as évektől kezdve Roberto Rossellini a televíziózás felé fordult. Számos filmet készített, köztük a ''XIV. Lajos hatalomra jutása'' című alkotást a francia tévének [[1966]]-ban. Később a nyugati világ művészeiről, feltalálóiról, filozófusairól forgatott. Ezek közé tartozik a ''Szókratész'' vagy a ''Cosimo Medici kora''. Ebben az időszakban "szokott„szokott rá"rá” a svenkekre és rászűkítésekre, aminek az volt a célja, hogy általuk semlegesen mutassa be a történéseket.<ref>Thompson-Bordwell, A film története, 395. oldal {{ISBN |978-9639-651-45-6}}</ref>
 
== Főbb alkotásai ==
* A fehér hajó (''(La nave bianca)'') (1941)
* Egy pilóta visszatér (''(Un pilota ritorna)'') (1942)
* [[Róma, nyílt város]] (''(Roma città aperta)'') (1945)
* Paisa (''Paisà'') (1946)
* [[Németország, nullaa évnulladik évben]] (''(Germania anno zero)'') (1948)
* Stromboli (''(Stromboli terra di Dio)'') (1950)
* Ferenc, Isten lantosa (''(Francesco, giullare di Dio)'') (1950)
* Európa ’51 (''(Europa ’51)'') (1952)
* Nem hiszek már a szerelemben (La paura) (1954)
* Itáliai utazás (''(Viaggio in Italia)'') (1954)
* India (''(India)'') (1959)
* Rovere tábornok (''(Il generale Della Rovere)'') (1959)
* Éljen Itália (''(Viva l’Italia!)'') (1960)
* XIV. Lajos hatalomra jutása (''(La prise de pouvoir par Louis XIV)'') (1966)
* Szókratész (''(Socrate)'') (1970)
* Cosimo Medici kora (''(L’età di Cosimo de’ Medici)'') (1974)
 
== ForrásokJegyzetek ==
{{forrásokjegyzetek}}
 
== KülsőTovábbi hivatkozásokinformációk ==
{{Commonskat}}
* Új Oxford filmenciklopédia {{ISBN |978-9639-587-44-1}}
* Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 {{ISBN |963-2810-61-9}}
* 88 és ½ híres film {{ISBN |963-1173-21-6}}
* Thompson-Bordwell, A film története {{ISBN |978-9639-651-45-6}}
* [httphttps://www.youtube.com/watch?v=NV6_Q0jQ7_o Részlet a Paisàból]
* {{PORT.hu-person|9339}}
 
{{A cannes-i fesztivál zsűrielnökei}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Filmművészet}}
 
{{DEFAULTSORT:Rossellini Roberto}}
[[Kategória:Olasz filmrendezők]]
[[Kategória:1906-ban született személyek]]
[[Kategória:1977-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Rómaiak]]
 
[[Kategória:Olasz filmrendezők]]
[[en:Roberto Rossellini]]
[[an:Roberto Rossellini]]
[[ar:روبرتو روسيليني]]
[[az:Roberto Rossellini]]
[[be:Раберта Раселіні]]
[[bg:Роберто Роселини]]
[[bn:রোবার্তো রোসেলিনি]]
[[ca:Roberto Rossellini]]
[[cs:Roberto Rossellini]]
[[da:Roberto Rossellini]]
[[de:Roberto Rossellini]]
[[el:Ρομπέρτο Ροσελίνι]]
[[es:Roberto Rossellini]]
[[eu:Roberto Rossellini]]
[[fa:روبرتو روسلینی]]
[[fi:Roberto Rossellini]]
[[fr:Roberto Rossellini]]
[[gl:Roberto Rossellini]]
[[he:רוברטו רוסליני]]
[[hr:Roberto Rossellini]]
[[id:Roberto Rossellini]]
[[io:Roberto Rossellini]]
[[it:Roberto Rossellini]]
[[ja:ロベルト・ロッセリーニ]]
[[ka:რობერტო როსელინი]]
[[ko:로베르토 로셀리니]]
[[la:Robertus Rossellini]]
[[ml:റോബർട്ടോ റോസല്ലിനി]]
[[nap:Roberto Rossellini]]
[[nl:Roberto Rossellini]]
[[no:Roberto Rossellini]]
[[oc:Roberto Rossellini]]
[[pl:Roberto Rossellini]]
[[pt:Roberto Rossellini]]
[[ru:Росселлини, Роберто]]
[[sr:Роберто Роселини]]
[[sv:Roberto Rossellini]]
[[tr:Roberto Rossellini]]
[[uk:Роберто Росселліні]]
[[zh:羅伯托·羅塞里尼]]