Hastánc
Hastánc [1] [2] ( arabul: رقص شرقي ' Raqs sharqi ' , szó szerint: "keleti tánc") egy arab tánc [3][4][5][6] amely Egyiptomból származik [7] és hangsúlyozza a női test összetett mozgását, amelynek középpontjában a csípő és köldöktáj hullámoztatása és rezegtetése áll. [8]
A világ egyik legrégebbi táncának tekintik. [9] Eredetileg spontán és rögtönzött tánc volt, ma azonban iskolákban tanítják a világ minden táján. Országtól és a régiótól függően sokféle formát öltött, mind jelmez, mind tánc stílusban; de az egyiptomi stílus a világon a legelterjedtebb, és sok iskola gyakorolja és tanítja ezt.
A "hastánc" a francia danse du ventre kifejezés fordítása,[10] [11] amely kissé pontatlan, mert a táncban nemcsak a has, hanem az egész test mozog. A táncosnőnek ritmikusan köröző mozdulatokat végeznie hasával és fenekével, rendkívül fontos az ütemes lábmunka és az ujjakat is ütemesen rezegtetni kell tánc közben. Az ujjak ütemes rezegtetésének összhangban kell lennie a has, az ülep, a láb és a vállak mozgatásával. [12]
A hastáncra jellemző mozgások közül sok a következő kategóriákba sorolható: [13]
- Ütős mozdulatok : A Staccato mozdulatok, általában a csípő, a zene pontozására vagy egy ütem hangsúlyozására szolgálnak. A csoport tipikus mozgásai közé tartoznak a csípőcseppek, a függőleges csípőkövek, a kifelé eső csípősütések, a csípőemelés és a csípőcsavarodás. A test más részeit használó ütős mozgások magukban foglalhatják a borda és a váll akcentusainak emelését vagy cseppjeit.
- Folyékony mozgások : Olyan áramló, kanyargós mozgások, amelyekben a test folyamatos mozgásban van, melodikus vonalak és lírai metszetek értelmezésére szolgál, vagy komplex hangszeres improvizációk kifejezésére moduláltak. Ezek a mozgások nagyon nagy hasi izomszabályozást igényelnek. A tipikus mozdulatok közé tartoznak a vízszintes és függőleges alakok, 8 vagy végtelen hurok a csípővel, vízszintes vagy dönthető csípőkörök, valamint a csípő és a has hullámzása. Ezek az alapalakok variálhatók, kombinálhatók és díszíthetők, hogy végtelen sokféle összetett, texturált mozgást hozzanak létre.
- Remegések, borzongások és rezgések : A csípő vagy a borda kicsi, gyors, folyamatos mozgása, amely a textúra és a mozgás mélységének benyomását kelti. A csillogásokat általában más mozdulatok felett rétegezik, és gyakran használják a tablah vagy riq tekercsének értelmezésére, vagy az oud vagy qanun (hangszer) gyors dobogására . Sokféle csillogás létezik, méretükben és előállítási módjukban eltérő. Néhány elterjedt shimmel közé tartoznak a nyugodt, fel és le csípő shimmerek, egyenes lábú, térd által hajtott shimmerek, gyors, apró csípő rezgések, csavaró csípő shimmerek, pattogó "földrengés" shimmiesek és a nyugodt váll vagy bordák shimmiei.
Ezeken a törzsmozdulatokon kívül a táncosok sokféle stílusban változtatni fognak, utazási lépéseket, fordulatokat és pörgetéseket alkalmaznak. A karokat a csípő mozgásának keretezésére és hangsúlyozására, drámai mozdulatokra, valamint gyönyörű vonalak és formák létrehozására használják a testtel, különösen a balletikusabb, nyugatiasabb stílusokban. Más mozdulatok alkalmi akcentusként használhatók, például alacsony rúgások és arabeszkek, hátrahajlások és fejdobások.
Eredet és történelem
A hastáncnak vélhetően hosszú története volt Észak-Afrikában és a Közel-Keleten . [14]
Az ókori Egyiptomban a tánc mindig is kiemelt fontosságú volt minden ünnepi alkalomkor. Nagy szerepet játszott a vallási kultuszban és a világi ünnepeken. Voltak szigorúbb és élénkebb táncformák, valamint eksztatikus-akrobatikus táncformák. A táncosok profi táncosok voltak.
Hogy az "egyiptomi" tánc hogyan változott a különböző birodalmakon keresztül a különböző dinasztiák alatt, nem ismert. Azt sem tudni, hogy változott-e egyáltalán. Mivel az egyiptomi festészet főleg a kiváltságos emberek életének jeleneteit ábrázolta, a bemutatott táncjelenetek csak egy apró benyomást keltenek egy táncról. Az ókori egyiptomi táncot, amelynek lépéseit, mozdulatait és zenéjét nem írták le írásban, nem szabad általános néptáncnak, sőt a mai hastánc előfutárának tekinteni. Mindenekelőtt hiányoznak a források és a megbízható kutatási eredmények.
Az idegeneket és az utazókat évszázadok óta lenyűgözte a mai hastánc elődje, és erről levélben, útleírásban és könyvben számoltak be. Egyiptom idegen hatás kerülése óta és a kulturális cserék fokozódásával a tánc külföldön is terjedt.
Számos görög és római forrás, köztük Iuvenalis és Martialis Kis-Ázsiából és Spanyolországból érkező táncosokat írt le hullámzó mozdulatokkal, akik "remegő combokkal" a padlóra süllyednek. Ezek a leírások minden bizonnyal utalnak azokra a mozdulatokra, amelyek manapság a hastánchoz kapcsolódnak. [15]
Állítólag Dzsingisz kán ráparancsolt a legyőzött ellenség foglyul ejtett asszonyaira, hogy kikötött kézzel és lábbal táncoljanak előtte: nem mozgathattak egyebet, mint a hasukat. [16]
Az Oszmán Birodalomban a hastáncot fiatal férfiak és nők egyaránt előadták a szultán palotájában.[17]
A közel-keleti háremekben a nők a legkülönbözőbb trükköket eszelték ki és fejlesztették tovább, hogy uruk és parancsolójuk kedvében járjanak. A háremhölgyek kitanulták és csábító tánclépésekkel fűszerezték a vonzó mozdulatok technikáját. Részben így születhetett a mai hastánc, melynek titkaiból a mai asszonyok is hasznot húzhatnának: megőrizhetnék karcsú vonalaikat és változatosabbá tehetnék szerelmi életüket.'’ [18]
A 18. és 19. században, a Közel-Keleten utazók, például Edward Lane és Flaubert sokat írtak az ott látott táncosokról, köztük az egyiptomi Awalimról és Ghawazee-ról . [19]
Az 1890-es évektől Nyugaton is meghonosodott, majd később egyre nagyobb sikereknek örvendett. Az 1960-as évektől kezdték New Yorkban és Kaliforniában az első tornáközpontok a hastáncot tanítani.
Ma Európában, Ausztráliában, Skandináviában, Japánban és az Egyesült Államokban, valamint Egyiptomban található. Egyes képviselők szorosan betartják az egyiptomi hagyományt, mások beépítették más táncstílusok és zenei műfajok hatásait. Most vitatott vita folyik arról, mi az „igazi” egyiptomi tánc; különböző iskolák és stílusok alakultak ki.
A hastáncnak a Közel-Keleten két különálló társadalmi kontextusa van: népi vagy társadalmi táncként és performansz művészetként.
Jegyzetek
- ↑ Trier-Bieniek, Adrienne. Feminist Theory and Pop Culture (angol nyelven). Springer, 4. o. (2015. szeptember 21.)
- ↑ Murray, Edmundo. A Symphony of Flavors: Food and Music in Concert (angol nyelven). Cambridge Scholars Publishing, 34. o. (2015. szeptember 21.)
- ↑ Snodgrass, Mary Ellen. The Encyclopedia of World Folk Dance (angol nyelven). Rowman & Littlefield (2016. szeptember 21.). ISBN 9781442257498
- ↑ editor, Justine J. Reel, PHD, LPC, CC-AASP. Eating disorders : an encyclopedia of causes, treatment, and prevention. Santa Barbara, Calif.: Greenwood (2013. szeptember 21.). ISBN 978-1440800580
- ↑ Buonaventura, Wendy. Serpent of the Nile : women and dance in the Arab world, [Newly updated ed.], London: Saqi (2010. szeptember 21.). ISBN 978-0863566288
- ↑ Hammond, Andrew. Popular culture in the Arab world : arts, politics, and the media, 1. publ., Cairo, Egypt: American University in Cairo Press (2007. szeptember 21.). ISBN 978-9774160547
- ↑ Fraser, Kathleen W.. Before They Were Belly Dancers: European Accounts of Female Entertainers in Egypt, 1760-1870 (angol nyelven). McFarland (2014. október 31.). ISBN 9780786494330
- ↑ Varga Dinicu, Carolena. You Asked Aunt Rocky: Answers & Advice About Raqs Sharqi & Raqs Shaabi. Virginia Beach, VA, USA: RDI Publications, LLC, 218. o. (2011). ISBN 978-0-9830690-4-1
- ↑ Virginie Recolin, , Editions L'Harmattan, 1er février 2006 (ISBN 978-2-296-42423-4)
- ↑ Hawthorn (2019. május 1.). „Middle Eastern Dance and What We Call It”. Dance Research 37 (1), 1–17. o. DOI:10.3366/drs.2019.0250. ISSN 0264-2875.
- ↑ Hawthorn: Why do we call Middle Eastern dance "belly dance"?. Edinburgh University Press Blog, 2019. május 23.
- ↑ Szabadság, 1971-11-19 / 101. szám
- ↑ Wise, Josephine. The JWAAD Book of Bellydance. Croydon, UK: JWAAD Ltd, 60–104. o. (2012). ISBN 978-0-9573105-0-6
- ↑ Deagon: Andrea Deagon's Raqs Sharqi
- ↑ Buonaventura, Wendy. Serpent of the Nile: Women and Dance in the Arab World. Saqi, 13. o. (1989). ISBN 978-0-86356-628-8
- ↑ Interpress Magazin, 1981-09-01 / 9. szám: Mire jó a hastánc?
- ↑ A Question of Köçek – Men in Skirts. Azizasaid
- ↑ Interpress Magazin, 1977 (3. évfolyam, 5-7. szám)1977 / 6. szám
- ↑ Buonaventura, Wendy. Serpent of the Nile: Women and Dance in the Arab World. Saqi, 56–76. o. (1989). ISBN 978-0-86356-628-8
[[Kategória:Arab kultúra]] [[Kategória:Egyiptom kulturális élete]]