Wikipédia

Wass Albert

erdélyi magyar író, költő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Scyth (vitalap | szerkesztései) 2007. december 22., 13:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Wass Albert (Szentegyedi és Czegei gróf Wass Albert), (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

Wass Albert
Fájl:Wassalbert.jpg
Született1908. január 8.[1]
Válaszút
Elhunyt1998. február 17. (90 évesen)[1]
Astor
Állampolgársága
Gyermekei
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okaöngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Wass Albert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Wass Albert szobra Bonyhádon. A 2005. január 22-én felavatott szobrot Kolozsy Sándor (Ausztrália) készítette.

Az erdélyi magyar irodalom Magyarországon csak halála után felfedezett alakja volt. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti a történelmünket 1050-től egészen a mai korig. 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceauşescu elnökségének éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban szinte ismeretlen volt hazánkban[2]. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik – a hazai olvasóközönség körében népszerűsége az 1990-es évek végétől növekedett.

Irodalmi munkássága

A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is tagjává fogadta.

"Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám." (Molter Károly szavai. Lásd: Erdélyi Elbeszélők, Kolozsvár, 1941. E kötetben szerepel még: Asztalos István, Bánffy Miklós, Gagyi László, Gulácsy Irán, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kemény János, Kós Károly, Kovács László, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyírő József, Sipos Domokos, Szencei László, Tamási Áron: az erdélyi magyar irodalom színe-java!)

Élete

A Kolozsvár melletti Válaszúton született. Anyja révén német származású, s német unokatestvére lett az első felesége. Hat gyermek apja, akik közül egy korán meghalt. Fiai közül Wass Huba jelentős karriert futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában.

Wass Albert tanulmányait Debrecenben, a németországi Hohenheimban és Párizsban végezte. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Nagyapja halála után, 1936-ban átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett.

A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.

Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet.

Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató a szovjet megszállás miatt elmaradt.

A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta. Wass először Sopronba utazott, majd 1952-ig Németországban élt, Bleichbachban, később Hamburgban. Onnan 1951. szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő vizsgálatainak lefolyása után (egészségügyi, illetve hatósági vizsgálatok) az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a floridai egyetemen a nyelvi laborban dolgozott mint technikai segédszemélyzet (ő kezelte a magnószalagokat). Amerikába már nem vitte magával feleségét és gyermekét, családját elhagyta, mivel akkoriban az USA tbc-betegeket nem engedett bevándorolni.

A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését. Wass nyilas pártszolgálatos áldozatai név szerint: Andrei Bojor, Lucretia Bojor, Lucia Bojor, Mariana Bojor, Natalia Petrea, Ana Miron, Rodica Petrea, Ioan Guzau.

A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma a kérelmek nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Az amerikai hatóságok minden esetben megalapozatlannak találták a vádakat. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat, megalapozatlanság miatt. [3] Ez nem volt kivételes jelenség az amerikai joggyakorlatban, az amerikai hatóságok sok más esetben is, politikai okokbol, megtagadták mar amerikai állampolgárságot szerzettek kiadatását. Többek között ez történt több magasrangu nyilas kormányzati vezetővel (pl. Alföldi Gézával, propagandaminisztériumi államtitkárral, s Fiala Ferenccel, Szálasi egykori sajtófőnökével), de nemet náci tisztsegviselők eseteben is több izben megtörtent a kiadatás megtagadása (pl. Hjalmar Schacht birodalmi minisztert, a náci fegyverkezési program irányítóját szintén nem adták ki az USA hatoságai).

Wass Albert többször is azt állította, hogy a román kommunista állam titkosrendőrsége, a Securitate merényletek sorozatával igyekezett őt megölni – ezt azonban nem sikerült bizonyítania.

Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes híradások szerint öngyilkos lett). Ténylegesen saját vadászpuskájával végzett magával: szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert. Astorban (Florida) halt meg 1998-ban. Nehéz anyagi helyzetbe került, mert szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt). Kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.

Magyar állampolgársága

A magyar sajtóban évekig tartotta magát az a vélekedés, hogy Wass Albert magyar állampolgárságát, többszöri kérvényezése ellenére, haláláig sem kapta vissza, s állampolgársági kérelmét a magyar állam rendre elutasította, arra hivatkozva, hogy a párizsi békeszerződés szerint újra automatikusan román állampolgár lett.[forrás?]

2007-ben Simicskó István KDNP-s és Babák Mihály fideszes képviselő arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy adjon posztumusz állampolgárságot Wass Albertnek. Az elnöktől azt a választ kapták, hogy ez több okból nem lehetséges, amelyek közül a legfontosabb, hogy Wass 1997-ben már megkapta a magyar állampolgárságot, az író magyar állampolgárként halt meg. [1] Ugyanakkor az állampolgárságot igazoló okirat csupán egy éves időtartamra szólt, melyet az író sérelmesnek tartott, s nem is élt vele.[4]

Utóélete

  • 2003 márciusában – posztumusz – alternatív Kossuth-díjjal tüntették ki.
  • 2003. április „Van esély a háborús bűnösként Romániában halálra ítélt Wass Albert erdélyi író rehabilitálására, de ehhez a család aktív segítségére van szükség.” – Ezt Frunda György, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora jelentette ki a Népújság című marosvásárhelyi lapnak adott interjújában.
  • 2007. január 9. – „Amíg én vagyok az igazgató, addig az Ifjúsági Házban Wass Albert-regényből dramatizált előadást senki sem fog tartani” – esküdözött az Új Magyar Szónak Vasile Dorel, a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Ház igazgatója, aki az intézményben megtiltotta a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház két Wass Albert-regényből dramatizált előadásának bemutatását.
  • 2007. január 17. – Budapesttől néhány kilométerre, Solymáron január 17-én éjszaka huligánok ledöntötték Wass Albert portrészobrát. A szobordöntőknek nem színes fémre – bronzra – volt szükségük, (mert a mű orra buktatva ott maradt a tett helyszínén) csupán, a rongálás izgalmaiért tették - mint később mondták (ellenük rongálás bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárást indítottak).
  • A csepeli Fidesz-csoport gyűjtést szervez egy szobor felállítására Csepelen. ([2], [3] [4])

Wass Albert köztéri szobrai a Kárpát-medencében

Művei

Regények, novellák, elbeszélések

  • 1934 Farkasverem
  • 1940 Csaba
  • 1940 Mire a fák megnőnek
  • 1940 Jönnek!
  • 1941 A titokzatos őzbak (novellák)
  • 1943 A kastély árnyékában
  • 1943 Egyedül a világ ellen
  • 1943 Vérben és viharban
  • 1944 Tavaszi szél és más színművek
  • 1945 Valaki tévedett (novellák 1945-49-ből)
  • 1945 A költő és a macska (elbeszélések)
  • 1947 A rézkígyó
  • 1949 Zsoltár és trombitaszó – Örökösök (novellák, karcolatok, levelek – posztumusz kisregény 1949-ből)
  • 1949 Adjátok vissza a hegyeimet!
  • 1951 Ember az országút szélén
  • 1952 Elvész a nyom
  • 1953 Tizenhárom almafa
  • 1958 Az Antikrisztus és a pásztorok
  • 1959 A funtineli boszorkány
  • 1964 Átoksori kísértetek
  • 1965 Elvásik a veres csillag
  • 1967 Magukrahagyottak
  • 1974 Kard és kasza
  • 1975 Magyar örökségünk (Tanulmányok, hátrahagyott novellák, írások, interjúk)
  • 1978 Halálos köd Holtember partján
  • 1985 Hagyaték
  • 1989 Te és a világ (novellák)
  • Eliza (angolul íródott)
  • Igazságot Erdélynek!
  • Józan magyar szemmel I-II. (publicisztikák)
  • Karácsonyi üzenetek – A temető megindul
  • Magyar pólus (Újabban fölkutatott versek, novellák, tárcák, közéleti írások, interjúk és levelek)
  • Népirtás Erdélyben
  • Hűség bilincsében
  • Hanky tanár úr
  • Se szentek, se hősök
  • A szikla alatti férfi
  • A sólyom hangja
  • Csillag az éjszakában
  • Black Hammock
  • Magyar Számadás
  • Nem nyugaton kel fel a nap
  • Voltam

Versek, mesék

  • 1927 Virágtemetés (vers)
  • 1942 Tókirály és szile (Tavak könyve mesesorozat 1.)
  • 1942 A bölcs bölömbika (Tavak könyve mesesorozat 2.)
  • 1942 Évszakok teremtése (Tavak könyve mesesorozat 2.)
  • Csupafej, a jégmadár (Tavak könyve sorozat 4.)
  • 1946 Mese az erdőről (Erdők könyve sorozat 1.)
  • 1946 Bulámbuk (Erdők könyve sorozat 2.)
  • 1946 A vén gombacsináló (Erdők könyve sorozat 3.)
  • 1946 Éjjeli pávaszem (Erdők könyve sorozat 4.)
  • 1947 A láthatatlan lobogó (vers)
  • 1971 A hunok útra kelnek (Hun mondák könyve sorozat 1.)
  • 1971 Isten kardja (Hun mondák könyve sorozat 2.)
  • 1972 Szerencsés Pista (Válogatott magyar népmesék sorozat 1.)
  • 1972 A repülő kastély (Válogatott magyar népmesék sorozat 2.)
  • A zenélő ezüst kecske

Külső hivatkozások

 
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Wass Albert témában.
 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Wass Albert témában.

Wass Albert a PORT.hu-n (magyarul)

Források

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ "…egyszerűen nem vettek róla tudomást. Sem a romániai magyar írói hagyomány ébresztői, sem Béládi Miklós, Pomogáts Béla, Rónay László, az emigrációs irodalom kiváló ismerői. Valószínűleg nem tartották az életművet olyan értékesnek, mint például Nyirő Józsefét, ráadásul a mérvadó emigráns folyóiratokban, lapokban sem volt jelen Wass."
  3. ↑ Gondola.hu 2003. április 8.
  4. ↑ http://www.euroastra.hu/node/6700
  5. ↑ Hajdú Online 2007. július 5.
  • [6]
  • Wass Albert: Rövid önéletrajz (részletek) - Astor, Florida, 1979. augusztus 22. - Angolból fordította: András Ágnes [7]


  • Hűség bilincsében

Sablon:Magyar irodalom

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wass_Albert&oldid=2565034”