Erzurumi csata
Az erzurumi csata a kaukázusi front egyik csata-sorozata volt az I. világháborúban, az Ottomán Birodalom és az Orosz Birodalom csapatai között. A hadjárat során orosz kézre került Erzurum városa és környéke.
Előzmények
Az Orosz Birodalom a sarikamisi csata során döntő vereséget mért a török erőkre, mégsem tudta a győzelmet kihasználni, létszámhiány miatt. 1915 augusztusában a Van-tó környéke is elveszett az oroszok számára (1 hónapon belül visszafoglalták) és ez arra ösztönözte az orosz hadvezetést, hogy nagyobb erőket csoportosítsanak a Kaukázusba és egy nagy hadjáratot kezdjenek a törökök ellen. 1915 szeptemberében Miklós nagyherceg érkezett a Kaukázusba, mint az Orosz Birodalom alkirálya. A nagyherceg felhatalmazta Judenics tábornokot egy Ottomán Birodalom elleni, 1916. évi támadás előkészítésére. Judenics tábornok terveiben Erzurum elfoglalását tűzte ki feladatul az orosz haderőnek, mely város az 1914-es török támadás kiindulópontja volt. A Dardanellák ostroma miatt a törökök 8 hadosztályt vontak ki a Kaukázus térségéből, Judenics hitte, hogy egy gyors offenzívával el tudják foglalni Erzurum városát, mielőtt a török hadosztályok visszaérkeznének.
A hadjárat kezdete
1916. január 11-én Judenics tábornok meglepve a törököket megtámadta az Ottomán Birodalmat. Az orosz erőket megosztották, az egyik hadtest Erzurumtól északra, a másik hadtest Erzurum városától délre vonult előre. Az orosz erők jól felszereltek voltak, rendelkeztek téli ruházattal, szemben a török csapatokkal. 3 napon keresztül az oroszok nem ütköztek ellenállásba, egészen január 14-ig, mikor sor került a taftai és a koprukoji csatára.
A koprukoji csata
Az egyik előrenyomuló orosz hadtest január 14-én elérte Koprukoj város határáz, ahol török csapatok állomásoztak. Az oroszok csapatok rögtön megtámadták a város körüli ottomán erődöket, a legtöbb erőd még aznap megadta magát. Az utolsó erődítményt január 15-én foglalták el. A török csapatok kivonultak a városból, az orosz csapatok pedig rögtön folytatták tovább az előrenyomulásukat Erzurum irányába.
A taftai csata
A másik orosz hadtest Tafta városához érkezett január 13-án. A török csapatok kivonultak a városból és összegyűjtötték a csapataikat a város közelében. Az oroszok január 13-án bevonultak Tafta városába. Január 14-én a várost a törökök kezdték el lőni, mire az orosz csapatok kiözönlöttek a városból és a török hadseregnek támadtak, melyet bekerítettek. Az ottomán csapatok megsemmisültek és megverve szétszéledtek. Az oroszok a csata után két órával folytatták útjukat Erzurum városába.
A semirumi csata
A második orosz hadtest január 17-én érte el Erzurum külvárosát. Erzurum városát Semirum erődje védte, az erődöt mindenképpen el kellett foglalni ahhoz, hogy be lehessen nyomulni a városba. Az oroszok még január 17-én megkezdték az erőd ostromát, melyből január 18-án a török csapatok kitörtek, és az orosz vonalak felé támadást indítottak. Az orosz géppuskatűz azonban megállította a török rohamot. A török kudarc után az oroszok könnyen elfoglalták Semirum erődjét.
Erzurum elfoglalása
Január 18-án Semirum erődjének elfoglalása után a 2. orosz hadtest Erzurum város határában állomásozott. Judenics elhatározta, hogy addig nem támadja meg a várost, amíg az első orosz hadtest nem érkezik meg a városba. Január 19-én megérkezett az első hadtest és az oroszok előkészültek Erzurum ostromára. Karim pasa, a török erők parancsnoka a városban, elhatározta, hogy feladja Erzurumot, nem akarta vállalni a csatát a többszörös túlerőben lévő orosz sereggel. Január 20-án az orosz csapatok fegyverlövés nélkül vonultak be a kiürített Erzurumba.
Eredmények
A 9 napos hadjárat során az orsz erők 13,000 hadifoglyot ejtettek, 323 löveget zsákmányoltak. Az Ottomán Birodalom elvesztette a legfontosabb keleti erődjét, a 3. török hadsereg megsemmisült - immár másodszorra (Sarikamisi csata). Az oroszok mélyen benyomultak Anatóliába. Örményország északi része orosz uralom alá került. Márciusban elfoglalták Musht, Bitlist, Örményország déli részét is. Áprilisban oroszok vonultak be Trabzon kikötővárosba. A vereség hatására Karim pasát leváltották a hadsereg vezetésének éléről, helyére Vehib pasa került. Az orosz előrenyomulás páratlannak tekinthető a hadtörténetben, mivel rövid idő alatt, nagy területen, téli időjárási körülmények között, viszonylag nem túl nagy létszámú hadsereggel, döntő fontosságú startégiai célokat sikerült megvalósítaniuk.