1948. évi nyári olimpiai játékok
Az 1948. évi nyári olimpiai játékokat, hivatalos nevén a XIV. nyári olimpiai játékokat 1948. július 29. és augusztus 14. között rendezték meg az Egyesült Királyság fővárosában, Londonban.
XIV. nyári olimpia | |||||
Adatok | |||||
Rendező | London, Egyesült Királyság | ||||
Nemzetek | 59 | ||||
Sportolók | 4104 (3714 férfi és 390 nő) | ||||
Versenyszámok | 20 sportág, 136 versenyszám | ||||
Megnyitóünnepség | 1948. július 29. | ||||
Záróünnepség | 1948. augusztus 14. | ||||
Hivatalos megnyitó | VI. György brit király | ||||
Sportolói eskü | Don Finlay | ||||
Olimpiai fáklya | John Mark | ||||
| |||||
Magyar részvétel | |||||
Sportolók | 129 (108 férfi, 21 nő) | ||||
Zászlóvivő | Németh Imre | ||||
| |||||
Pontszám | 199 | ||||
Helyezés az éremtáblázaton | 4. | ||||
Helyezés a ponttáblázaton | 4. | ||||
|
A második világháború miatt tizenkét éves szünet volt a négyévenként megrendezett olimpiák sorában. Az elmaradt 1940-es és 1944-es nyári olimpia csak sorszámot kapott. Az 1940-es, XII. nyári olimpia rendezésére eredetileg – London, majd Tokió lemondása után – Helsinki kapott jogot, a háború kitörése azonban megakadályozta a játékok megrendezését. Szintén elmaradt a XIII. nyári olimpia, melynek rendezésére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nyolc város[1] közül – szavazással – Londont választotta ki. A második világháború utáni első olimpia rendezésére hat város[2] pályázott, de a NOB a rendezési jogot szavazás nélkül Londonnak ítélte.
A háborúban vesztes Németország nem kapott meghívót, Japán nem fogadta el, a szovjetek pedig még kitartottak elszigeteltségük mellett.
A versenyeken ötvenkilenc nemzet négyezer-száznégy sportolója vett részt.
Érdekességek
szerkesztés- A női atlétikaversenyek kiemelkedő alakja, a 30 éves holland Fanny Blankers-Koen négy aranyérmet nyert, előtte az 1936. évi nyári olimpiai játékokon 18 évesen magasugrásban 6. lett.
- A játékok történetében először fordult elő, hogy egyetlen férfi atléta sem nyert két bajnoki címet.
- Drámai pillanatokban bővelkedett a nehéz terepen lebonyolított maratoni futás. A stadionba elsőként a belga Étienne Gailly érkezett, de annyira kimerülten, hogy végül ketten is megelőzték.
- Ez volt az utolsó olimpia, amelyen művészeti versenyeket is rendeztek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint ezután a játékokkal párhuzamosan rendezett kulturális kiállításokkal, művészeti bemutatókkal színesítik az olimpia programját.
- A férfi torna lólengés számában három finn tornász azonos pontszámmal végzett az első helyen, így mindhárman aranyérmet kaptak. A ma érvényes szabályozással ellentétben a második és harmadik helyezettet akkor is megállapították, ha többen végeztek az első helyen, így ezen az olimpián lólengésben öt érmet adtak ki.
- Meglepetésre a női atlétika súlylökés és diszkoszvetés számát Micheline Ostermayer francia zongoraművésznő nyerte.
- A díjlovaglás csapatversenyét eredetileg Svédország csapata nyerte, 1949-ben a Nemzetközi Lovas Szövetség javaslatára azonban a győztes csapatot utólag törölték az indulók listájáról és megfosztották bajnoki címétől. A döntés hátterében az állt, hogy – 1952-ig – a szabályok szerint díjlovaglásban csak tiszti állományban lévők indulhattak, és a svéd csapat egyik tagjáról a Nemzetközi Lovas Szövetség kiderítette, hogy nem tiszti állományú volt, hanem csak altiszti.
Magyar vonatkozások
szerkesztés- Egyéni számban Elek Ilona volt az egyedüli, aki meg tudta védeni tizenkét évvel korábbi bajnoki címét. Az 1936. évi olimpia aranyérmesei közül Gerevich Aladár és Berczelly Tibor férfi kardvívásban, továbbá a csehszlovák Jan Brzak kenu kettesben ismét olimpiai bajnok lett.
- Az összesen hétszeres olimpiai bajnok magyar vívó, Gerevich Aladár ezen az olimpián nyerte egyetlen egyéni bajnoki címét.
- Papp László ökölvívó kiemelkedő - háromszoros olimpiai bajnok - sportkarriere itt kezdődött.
- Tatán 1948 májusában jelölték ki az Olimpiai Edzőtábor helyét a sportolók részére, azért Tatára esett a választásuk, mert ennek a városnak a klímája hasonlított legjobban Londonéra.
Részt vevő nemzetek
szerkesztésA háborúban vesztes országok közül nem hívták meg Németországot és Japánt. A játékokon a következő ötvenkilenc nemzet vett részt (közülük tizennégy első alkalommal):
- Afganisztán (AFG) (25 – 25 férfi)
- Argentína (ARG) (199 – 188 férfi, 11 nő)
- Ausztrália (AUS) (75 – 66 férfi, 9 nő)
- Ausztria (AUT) (144 – 113 férfi, 31 nő)
- Belgium (BEL) (152 – 132 férfi, 20 nő)
- Bermuda (BER) (12 – 10 férfi, 2 nő)
- Brazília (BRA) (70 – 59 férfi, 11 nő)
- Brit Guyana (GUY) (4 – 4 férfi)
- Burma (BIR) (4 – 4 férfi)
- Ceylon (CEY) (7 – 7 férfi)
- Chile (CHI) (54 – 50 férfi, 4 nő)
- Csehszlovákia (TCH) (87 – 73 férfi, 14 nő)
- Dánia (DEN) (162 – 144 férfi, 18 nő)
- Dél-afrikai Köztársaság (RSA) (35 – 34 férfi, 1 nő)
- Dél-Korea (KOR) (46 – 45 férfi, 1 nő)
- Egyesült Államok (USA) (300 – 262 férfi, 38 nő)
- Egyiptom (EGY) (85 – 85 férfi)
- Finnország (FIN) (129 – 123 férfi, 6 nő)
- Franciaország (FRA) (316 – 279 férfi, 37 nő)
- Fülöp-szigetek (PHI) (26 – 26 férfi)
- Görögország (GRE) (61 – 60 férfi, 1 nő)
- Hollandia (NED) (149 – 115 férfi, 34 nő)
- India (IND) (79 – 79 férfi)
- Irak (IRQ) (11 – 11 férfi)
- Irán (IRI) (36 – 36 férfi)
- Írország (IRL) (73 – 68 férfi, 5 nő)
- Izland (ISL) (20 – 17 férfi, 3 nő)
- Jamaica (JAM) (13 – 9 férfi, 4 nő)
- Jugoszlávia (YUG) (90 – 79 férfi, 11 nő)
- Kanada (CAN) (118 – 100 férfi, 18 nő)
- Kínai Köztársaság (ROC) (31 – 31 férfi)
- Kolumbia (COL) (6 – 6 férfi)
- Kuba (CUB) (53 – 53 férfi)
- Lengyelország (POL) (37 – 30 férfi, 7 nő)
- Libanon (LIB) (8 – 8 férfi)
- Liechtenstein (LIE) (2 – 2 férfi)
- Luxemburg (LUX) (45 – 42 férfi, 3 nő)
- Magyarország (HUN) (128 – 107 férfi, 21 nő)
- Málta (MLT) (1 – 1 férfi)
- Mexikó (MEX) (88 – 81 férfi, 7 nő)
- Monaco (MON) (4 – 4 férfi)
- Nagy-Britannia (GBR) (398 – 331 férfi, 67 nő)
- Norvégia (NOR) (81 – 77 férfi, 4 nő)
- Olaszország (ITA) (213 – 193 férfi, 20 nő)
- Pakisztán (PAK) (35 – 35 férfi)
- Panama (PAN) (1 – 1 férfi)
- Peru (PER) (41 – 41 férfi)
- Portugália (POR) (48 – 48 férfi)
- Puerto Rico (PUR) (9 – 9 férfi)
- Spanyolország (ESP) (65 – 65 férfi)
- Svájc (SUI) (181 – 173 férfi, 8 nő)
- Svédország (SWE) (181 – 162 férfi, 19 nő)
- Szingapúr (SIN) (1 – 1 férfi)
- Szíria (SYR) (1 – 1 férfi)
- Trinidad és Tobago (TRI) (5 – 5 férfi)
- Törökország (TUR) (58 – 57 férfi, 1 nő)
- Új-Zéland (NZL) (7 – 6 férfi, 1 nő)
- Uruguay (URU) (61 – 60 férfi, 1 nő)
- Venezuela (VEN) (1 – 1 férfi)
Olimpiai versenyszámok
szerkesztésAz olimpián – a művészeti versenyeket is beleértve – tizennyolc sportág összesen húsz szakágában százötven versenyszámot rendeztek. A férfi torna lólengés számában az első helyen hármas holtverseny alakult ki, így ebben a számban három olimpiai bajnokot avattak. A művészeti versenyek díjazottjait nem feltüntető éremtáblázatban így százharminchat versenyszám százharmincnyolc aranyérmese szerepel.
A hivatalos program a következő versenyszámokat tartalmazta:
Versenyszámok az 1948. évi nyári olimpiai játékokon | ||||||
Sportág, szakág | Egyéni | Csapat | nyílt | |||
férfi | női | férfi | női | összesen | ||
Atlétika | 22 | 8 | 2 | 1 | 0 | 33 |
Birkózás | 16 | 0 | 0 | 0 | 0 | 16 |
Evezés | 1 | 0 | 6 | 0 | 0 | 7 |
Gyeplabda | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Kajak-kenu | 4 | 1 | 4 | 0 | 0 | 9 |
Kerékpározás | 3 | 0 | 3 | 0 | 0 | 6 |
Kosárlabda | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Labdarúgás | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Lovaglás | 3 | 0 | 3 | 0 | 0 | 6 |
Műugrás | 2 | 2 | 0 | 0 | 0 | 4 |
művészeti versenyek | 0 | 0 | 0 | 0 | 14 | 14 |
Ökölvívás | 8 | 0 | 0 | 0 | 0 | 8 |
Öttusa | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 1 |
Sportlövészet | 4 | 0 | 0 | 0 | 0 | 4 |
Súlyemelés | 6 | 0 | 0 | 0 | 0 | 6 |
Torna | 7 | 0 | 1 | 1 | 0 | 9 |
Úszás | 5 | 4 | 1 | 1 | 0 | 11 |
Vitorlázás | 1 | 0 | 4 | 0 | 0 | 5 |
Vívás | 3 | 1 | 3 | 0 | 0 | 7 |
Vízilabda | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Összesen | 86 | 16 | 31 | 3 | 14 | 150 |
Éremtáblázat
szerkesztésHarminchét ország nyert érmet. A házigazda brit csapat az éremtáblázaton a tizenkettedik helyen végzett. Az éremtáblázat a művészeti versenyek díjazottjait nem tünteti fel.
(A táblázatban a magyar csapat eltérő háttérszínnel, az egyes oszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.)
Az 1948. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázatának első tíz helyezettje | |||||
---|---|---|---|---|---|
Ország | Arany | Ezüst | Bronz | Összesen | |
1. | Egyesült Államok (USA) | 38 | 27 | 19 | 84 |
2. | Svédország (SWE) | 16 | 11 | 17 | 44 |
3. | Franciaország (FRA) | 10 | 6 | 13 | 29 |
4. | Magyarország (HUN) | 10 | 5 | 12 | 27 |
5. | Olaszország (ITA) | 8 | 11 | 8 | 27 |
6. | Finnország (FIN) | 8 | 7 | 5 | 20 |
7. | Törökország (TUR) | 6 | 4 | 2 | 12 |
8. | Csehszlovákia (TCH) | 6 | 2 | 3 | 11 |
9. | Svájc (SUI) | 5 | 10 | 5 | 20 |
10. | Dánia (DEN) | 5 | 7 | 8 | 20 |
Összesen | 138 | 135 | 138 | 411 |
Magyar részvétel
szerkesztésAz olimpián 182 sportoló képviselte Magyarországot. Az ország súlyos nehézségei ellenére sikerült túlszárnyalni az 1936. évi nyári olimpiai játékokon elért eredményt: a magyar sportolók összesen 28 érmet, 10 arany-, 5 ezüst- és 13 bronzérmet nyertek. A helyezések alapján számított 199 olimpiai pont 65-tel több, mint az előző olimpián elért eredmény.
A magyar csapat szerepléséről részletesen lásd a Magyarország az 1948. évi nyári olimpiai játékokon szócikket.
Közvetítések
szerkesztésA Magyar Rádió ezúttal is élőben, a helyszínről számolt be a játékokról, a riporterek Szepesi György és Gulyás Gyula voltak.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az 1944. évi nyári olimpia rendezésére Londonon kívül pályázott még Róma, Detroit, Lausanne, Athén, Budapest, Helsinki és Montreal.
- ↑ Az 1948. évi nyári olimpia rendezésére Londonon kívül pályázott még Baltimore, Lausanne, Los Angeles, Minneapolis és Philadelphia.
Források
szerkesztés- London 1948 (angol nyelven). olympics.com. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
- 1948 Summer Olympics (angol nyelven). olympedia.org. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
- London, 1948 (magyar nyelven). olimpia.hu. [2021. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963-253-526-X
- Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963-282-024-X
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1896–2002. Budapest: Helikon. 2004. ISBN 963 208 835 2
- Nemzeti Sport – 2004. augusztus 11.