Campania

Campania (IPA: [kam'pa:nja]) Olaszország egyik régiója. Lazio, Molise, Puglia és Basilicata régió, valamint a Tirrén-tenger határolja. Székhelye – és egyben Dél-Olaszország legjelentősebb városa – Nápoly.

Campania
A Vezúv látképe a Nápolyi-öböl felől
Campania címere Campania zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Rang	Régió
Székhely	Nápoly
Megyéi	Avellino (AV) Benevento (BN) Caserta (CE) Napoli (NA) Salerno (SA)
Kormányzó	Vincenzo De Luca (2015. június 18. – )
Népesség
Teljes népesség	5 786 373 fő (2019)
Népsűrűség	427,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	13 595 km²
Időzóna	UTC+1
Campania régió elhelyezkedése
Campania weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Campania témájú médiaállományokat.

Nápoly látképe

Földrajza

Fekvése és geológiája

Campania Dél-Olaszország egyik tartománya. Északnyugaton Lazio, északon Molise, északkeleten Puglia, keleten Basilicata régióval, nyugaton a Tirrén-tengerrel határos.

Lazio régióval a határ a Garigliano folyó mentén húzódik, Molise, Puglia és Basilicata régióval pedig az Appenninek vonulatai mentén. A Tirrén-tenger négy öble határolja: északnyugaton a Gaetai-öböl; központi részén a Misenói-fok és a Campanella-fok között a Nápolyi-öböl, melynek része a Pozzuoli-öböl; délebbre a Campanella-fok és a Licosa-fok között a Salernói-öböl; Camerota és a Scalea-fok között (már Calabria régióhoz tartozik) pedig a Policastrói-öböl.

Északnyugat–délkelet irányban a Nápolyi-Appenninek gyűrődéses vonulata határolja, a régió teljes hosszában. A hegységek legrégebbi részei mezozoikumi metamorf kőzetekből épülnek fel, legfiatalabb részeire pedig harmadkori üledékes kőzetek a jellemzőek (konglomerátumok, mészkő, agyagrétegek stb.). Campania északi részét a Matese-hegység vonulata uralja, amely elfoglalja Avellino és Benevento megye területének nagy részét. Délkeleti irányban haladva, Avellino városától a Sele folyó völgyéig a Picentini-hegység vonulata húzódik. A régió déli részét, a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén pedig az Alburni-hegység található. A Lattari-hegység, mely végig húzódik a Sorrentói-félszigeten az Appenninek egyik nyugati irányú nyúlványa. A félszigettől nyugatra fekszik Capri szigete, amely szintén mészkőrétegekből épül fel. A Lattari déli oldalát, mely meredeken lejt a Salernói-öbölbe rövid, hegyipatakok vizei által kialakított völgyek tagolják: ennek a partszakasznak a neve Amalfi-part. Szintén az Appenninek egyik nyúlványa, a régió déli csücskében, a Policastrói-öböl partján fekvő Bulgheria-hegység hegytömb. Az Alburni- és Bulgheria hegységek területén gyakoriak a különböző karsztjelenségek.

A Lattari-hegység látképe Salerno városából

A régió nyugati, Tirrén-tengerrel határos oldalán húzódik a Campaniai vulkáni ív, amelynek kialakulása a kora pleisztocénben kezdődött. A vonulat legészakibb része a Roccamonfina hegység Teano település mellett. A Campi Flegrei vulkáni zóna a Pozzuoli-öböl környékén fekszik. Itt található a Monte Nuovo, a Solfatara és Astroni kráter, az Avernói-, Lucrinói-, Fusaro-krátertó. Ugyancsak ezen vulkanizmusnak köszönhetően alakult ki Ischia, Procida és Vivara szigete. A Nápolyi-öböl partján fekszik a Vezúv, mely egy napjainkban is aktív vulkán. Nápolytól a Garigliano folyóig húzódik a Campaniai-síkság, amely Campania legkiterjedtebb síkvidéke. A Vezúvtól keletre található a Nolai-síkság, mely tulajdonképpen a Campaniai-síkság része. A Salernói-öböl partján, a Sele folyó torkolatvidékén terül el a Salernói-síkság.

Vízrajza

Campania legjelentősebb folyója a Volturno, ami a Matese-hegység vizeit gyűjti össze és átszeli a Campaniai-síkságot, mielőtt a Tirrén-tengerbe ömlik. Legnagyobb mellékfolyója a Calore Irpino. A Vezúvtól délre folyik a Sarno, amelyet Olaszország legszennyezettebb folyójaként tartanak számon. A Salernói-öbölbe ömlik a régió második legnagyobb folyója a Sele, mely Picentini- és Alburni-hegység vizeit gyűjti össze. Legfontosabb mellékfolyói a Tanagro és a Calore Lucano. Az Alburni-hegységből ered az Alento is.

A régió legnagyobb édesvízi tava a Matese-tó, amely a Matese-hegység vonulatai között fekszik.

Éghajlata

A régiónak tipikus mediterrán éghajlata van: enyhe telekkel és forró nyarakkal. A legtöbb csapadék novemberben és decemberben, valamint március–áprilisban hullik. A hegyvidékekben a klíma temperáltabb, alacsonyabb átlaghőmérsékletekkel.

Tájegységei

Avellino megye	Benevento megye	Caserta megye	Nápoly megye	Salerno megye
Hirpinia	Alto Tammaro-Alto Fortore	Ciampate del Diavolo	Nocera-Sarno-síkság Nolai-síkság Flegrei-félsziget Sorrentói-félsziget	Nocera-Sarno-síkság Cilento Amalfi-part Policastrói-öböl

Történeleme

Ókor

Dél-Olaszország politikai térképe 1000-ben

Az ókorban rómaiak Campania felixnek nevezték a vidéket, melynek jelentése szerencsés vidék. A Campania név eredete – akárcsak a franciaországi Champagne régió esetében – a latin campusból származik (francia nyelven champ), amelynek jelentése vidék. Az tulajdonképpeni Campania felix az Appenninektől délre egészen a Sorrentói-félszigetig húzódott a szabinok és a picentinusok által lakott területek közé ékelődve. A vidék első lakosai az oszkok voltak, akiket az i. e. 5. században a szamniszok fokozatosan kiszorítottak. Az i. e. 8. században görög telepesek jelentek meg a Campaniában kereskedelmi gyarmatvárosokat alapítva (Neapolis, Cumae, Poseidonia stb.).

Legjelentősebb városa ebben az időben Capua volt, a második legnagyobb itáliai város Róma után. Az Appennini-félsziget déli részeinek meghódítására indított hadjáratok során Róma szövetségese volt, minek következtében municipiumi rangot kapott. Lakosai civitas sine suffragio, azaz szavazati jog nélküli polgárok voltak. I. e. 312-ben elkészült a Via Appia, a Rómát Capuával összekötő út, mely az Itáliát behálózó római utak előfutára volt.

A második pun háború során (i. e. 216–203) Hannibál seregei kifosztották és elpusztították a campaniai települések nagy részét, ami jelentős népességcsökkenéshez vezetett. A helyzetet kihasználva több mint 135 000 római veterán és római polgár törvénytelenül elfoglalta az ager publicushoz tartozó területeket. Tiberius Sempronius Gracchus (néptribunus) i. e. 133-ban célba vette ezeket a törvénysértéseket, ami a föld nem kis részének újraelosztásához vezetett.

I. e. 90-ben, a itáliai szövetségesháborúk során a Marius által vezetett felkelők elfoglalták Campania nagy részét, i. e. 89-ben azonban Sullának sikerült visszafoglalnia Nolában állomásozó hadseregének segítségével. I. e. 73–71 között a Spartacus vezette nagy rabszolgalázadás színtere volt, amelyet Marcus Licinius Crassusnak i. e. 71-ben sikerült levernie. Campania romanizációja az i. e. 1. században teljesedett ki. Campania felixben, tájainak és kellemes éghajlatának köszönhetően volt a tehetősebb római polgárok nyári rezidenciája.

Középkor

A középkorban Nyugatrómai Birodalom bukása után, 475-ben Odoaker Itália királyának (Rex Italiae) kiáltotta ki magát, a tényleges hatalom azonban a bizánci császárok kezében maradt. A bizánciak hatalmát az 568-ban érkező longobárdok gyengítették, akik a következő évszázadok során számos kisebb-nagyobb önálló – vagy részben a bizánciaktól függő – hercegséget hoztak létre (Nápolyi Hercegség, Beneventói Hercegség, Capuai Hercegség, Salernói Hercegség, Amalfi Köztársaság).

882 és 915 között a szaracénok fokozatos támadásainak következtében a vidék lakossága megcsappant. Miután a normannoknak 1091-ben sikerült elfoglalniuk a 827 óta szaracén fennhatóság alatt álló Szicíliát, megszűnt Campania veszélyeztetettsége is. A normannok Szicíliából kiindulva, Palermo fővárossal, megalapították saját államukat, a Szicíliai Királyságot. Sorra meghódították a dél-itáliai városokat és hercegségeket.

1194-ben a Szicíliai Királyság VI. Henrik német-római császár birtokába került, ennek 1186-os házassága révén szicíliai Konstanciával, aki az utolsó normann király, III. Vilmos nagynénje és utóda volt. Henrik korai halála után a palermói trónra II. Frigyes került, mindössze kétévesen. Miután II. Frigyes egyben a Német-római Birodalom császára is volt, és ezáltal számos észak-itáliai területet is birtokolt, a pápa (IV. Kelemen) veszélyeztetve érezte hatalmát és befolyását Itáliában, ezért a francia Anjou Károlyt támogatta a szicíliai trónért folytatott küzdelemben. A Hohenstauffenek szicíliai uralkodása 1266-ban ért véget az Anjouk inváziójának és az utolsó király, Konradin, halálának következtében. A francia uralom és a nagy adóterhek ellen 1282-ben felkelés tört ki, amely szicíliai vecsernye néven vált ismertté. Ennek következtében III. (Aragóniai) Péter sikeres hadjáratának köszönhetően meghódította a királyságot. A felkelésnek 1302-ben a caltabellottai béke vetett véget, melynek következtében a királyság két részre szakadt, mindkettőnek neve hivatalosan Szicíliai Királyság lett. A Szicíliát magába foglaló királyságot Trinacria Királyságaként emlegették, míg a Dél-Itáliát (Mezzogiorno) magába foglaló kontinentális részt Nápolyi Királyságként. A palermói trónra II. Frigyes került, míg a nápolyira II. Károly.

Korai újkor

A Két Szicília Királysága 1815-ben

A Nápolyi Királyság az újkorban, 16. század folyamán is a Franciaország és Spanyolország közötti viszálykodás tárgya maradt, de a királyság elhódítására irányuló francia próbálkozások egyre gyengébbek lettek. A franciák 1559-ben a cateau-cambrésis-i békeszerződésben mondtak le véglegesen követeléseikről.

A 18. század eleji spanyol örökösödési háborúk után a királyság a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. 1714-ben a Rastatti Szerződésben a királyság élére VI. Károly német-római császár került. Ugyancsak az ő kezébe került 1720-ban Szicília is. A királyság azonban nem maradt sokáig Habsburg fennhatóság alatt, ugyanis 1734-ben a spanyolok meghódították, és mindkét királyság élére a Bourbon-házból való V. Fülöp spanyol király legfiatalabb fiát, Károly parmai herceget nevezték ki, aki VII. Károly néven uralkodott. Miután apja halálát követően Károly (III. Károly néven) a spanyol trónra került 1759-ben, a nápolyi trónt fia, IV. Ferdinánd kapta meg. A két királyság 1735 után perszonálunióban állt egymással, csak a közös király személye tartotta őket össze, egyébként mindkettő teljesen független volt egymástól.

19. század

1799-ben IV. Ferdinándot a francia forradalmi erők és az őket támogató nápolyiak elűzték a trónról, és kénytelen volt Szicíliába menekülni. A franciák segítségével megalapították az Első Nápolyi Köztársaságot (Parthenopéi Köztársaság), de ez rövid életűnek bizonyult, miután a katolikus egyház által szított lazzari-felkelés visszahozta Ferdinándot a trónra. Ferdinánd döntése, hogy 1805-ben a Napóleon elleni harmadik koalícióhoz csatlakozzon, káros volt a királyság számára, amely 1806-ban, az austerlitzi csata után a franciák kezébe került. Napóleon a bátyját, Bonaparte Józsefet emelte a nápolyi trónra. Miután József 1808-ban megkapta a spanyol trónt, Napóleon húga, Karolina és ennek férje, Joachim Murat marsall került a nápolyi trónra.

IV. Ferdinánd eközben a Szicíliai Királyság uralkodója volt (III. Ferdinánd szicíliai király néven). Miután 1814-ben legyőzték I. Napóleon francia császár seregeit, az európai nagyhatalmak megerősítették Joachim Murat-t nápolyi királyként. Miután a nagyhatalmak, főleg Nagy-Britannia, gyanakodva viszonyultak uralkodásához, Murat helyzete egyre bizonytalanabbá vált. 1815-ben, amikor Napóleon ismét visszakerült a francia trónra száz napra, Murat a támogatásáról biztosította. A tolentinói csatában az osztrák seregek leverték Murat hadait és visszaállították Ferdinándot a nápolyi trónra. A waterlooi csata után IV. Ferdinánd elfogatta és kivégeztette Murat-t.

1816-ban a Nápolyi Királyságot Ferdinánd hivatalosan egyesítette a Szicíliai Királysággal, így megalakult az új államalakulat, a Két Szicília Királysága. Ferdinándot fia, I. Ferenc követte a trónon, akinek uralkodása alatt a királyság Itália legdiktatórikusabb államává lett. 1859-ben, II. Ferenc uralkodása alatt ugyanakkor a leggazdagabb olasz királysággá vált.

1861. szeptember 6-án Giuseppe Garibaldi seregei elfoglalták a királyságot, majd októberben egy népgyűlés alkalmával kikiáltották Két Szicília Királyságának egyesülését Olaszországgal.

Népesség

Campania Olaszország egyik legnépesebb (5 790 187 lakos) és legsűrűbben lakott régiója. Az átlagos népsűrűség 425,9 fő/km², az érték azonban megyénként változik: Avellino megyében 156, Benevento megyében 139 fő/km². Caserta megyében 333, Nápoly megyében viszont 2632 fő lakik négyzetkilométerenként, és ezzel Nápoly megye Olaszország legnagyobb népsűrűségével büszkélkedhet.

Noha számos virágzó városa van (lásd Nápoly), Campania nem vonzotta és vonzza a bevándorlókat, ami elsősorban a magas munkanélküliségi rátának tulajdonítható. Az észak-olaszországi tartományokhoz viszonyítva a bevándorlók száma minimális. A lakosság összetétele:

• Olasz – 5 659 702 lakos (98,8%)
• Ukrán – 12 718 lakos (0,2%)

Ezen felül kisebb számban élnek marokkóiak, albánok és lengyelek is.

Közigazgatás

Campania megyéi

Campania területe öt megyére van osztva:

• Avellino (Provincia di Avellino),
• Benevento (Provincia di Benevento),
• Caserta (Provincia di Caserta),
• Nápoly (Provincia di Napoli),
• Salerno (Provincia di Salerno).

A régió legnépesebb városai:

Város	Megye	Lakosság (fő)	Terület (km²)
Nápoly	Nápoly	1 004 500	117
Salerno	Salerno	146 324	58
Giugliano in Campania	Nápoly	110 650	94
Torre del Greco	Nápoly	90 607	30
Pozzuoli	Nápoly	82 131	43
Casoria	Nápoly	81 888	12,03
Caserta	Caserta	79 488	53,07
Castellammare di Stabia	Nápoly	66 413	17
Benevento	Benevento	63 026	130
Afragola	Nápoly	62 319	17,99
Portici	Nápoly	57 777	4
Avellino	Avellino	56 928	30,41

Hagyományok

A nápolyi nyelv

A nápolyi nyelvváltozat a vulgáris latinból alakult ki, hasonlóan az olasz, francia, spanyol, portugál stb. nyelvhez.

Két Szicília Királyságának Olaszországgal történő egyesítéséig a királyság hivatalos nyelve volt. Az egyesülés után, miután az újonnan megalakult Olaszország hivatalos nyelve a toszkán dialektuson alapuló köznyelv lett, a nápolyi nyelvet lefokozták dialektus szintjére.

Jelenleg^[mikor?] törvényhozási próbálkozások vannak az olasz parlamentben a nápolyi nyelv elismerésére regionális és kisebbségi nyelvként. Az UNESCO Nemzetközi Szabványügyi Szervezete ISO 639 szabványszám alatt már elismerte: hivatalos kódja NAP.

Gasztronómia

Pizza Margherita

Nápoly a pizza őshazája. A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta così (Pietro… és elég ennyi) sütödében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról nevezte el.

Az előételek közül helyi jellegzetesség a crostini alla napoletana (vékony kenyérszeletek mozzarellával, articsókával és paradicsommal enyhén megpirítva), impepata di cozze (friss kagyló citromlében, petrezselyemmel és olívaolajjal elkészítve), mozzarella in carozza (kenyérszeletek mozzarellával összepirítva), továbbá a zucchine a scapece (sült cukkini) és a peperoni farciti (töltött pepperoni).

Sfogliatelle

A főételek kategóriájából megemlítendő a minestra marinata (káposztaleves sonkával vagy kolbásszal) és a zuppa di cardoni (articsókaleves csirkehússal). A jellegzetes olasz tésztaféleségek közül megemlítendő a maccheroni cacio e uova (sajtos, tojásos makaróni), a pasta fritte (sült tészta, húsgombócokkal) és a fusilli alla napoletana (zöldséges makaróni). A sartú puffaszott rizs és húsgombócok keveréke, zöldséggel és gazdagon fűszerezett öntettel.

Elterjedt ételek az anguilla in umido és az anguilla alla griglia (mindkettő sült angolnából készül). A coniglio all'ischitana nyúlhúsból és paradicsomszószból készül. A polpo alla luciana főtt polip gazdagon fűszerezett köretekkel. A cervella alla napoletana borjúagyvelőből és rengeteg zöldségből készül.

Híres nápolyi cukrászsütemények a baba (hazánkban szavarinként ismert), a sciu (csokoládé vagy kávékrémmel megtöltött tészta) és a pastiera (többrétegű, rizsből vagy lágyított búzából készült sütemény). Nápolyi különlegesség a sfogliatella, amely leginkább a croissant-hoz hasonlít.

Campania a borairól is híres. A legismertebb bor a Taurasi (száraz, vörös), mely Avellino vidékéről származik; a Cilento vidékéről származó szintén vörös, száraz Aglianico del Cilento és Aglianico di Guardia Saframondi borok; Ischia szigetéről elsősorban fehér borok származnak, az Ischia Bianco, Ischia Biancolella és az Ischia Forastera; a Vezúv lejtőin termelik a világhírű Vesuvio Bianco (száraz, fehér), Vesuvio Rosato (száraz, rosé) és a Lacryma Christi (száraz, fehér) borokat.

Fő látnivalók

Nápoly történelmi központja

A Casertai királyi palota

Pompeii: Vettius háza

Cilento

Capri látképe

Campania természeti és kulturális látnivalói világszerte ismertek, évente több millió turistát vonzanak a régióba. Legjelentősebb látnivalói:

• a világörökség részei:
  • Nápoly történelmi központja Európa egyik legnagyobb történelmi városközpontja és egyben Olaszország legsűrűbben lakott pontja, 1995 óta az UNESCO világörökség része. Az óváros a mai napig megőrizte régi szerkezetét. A cumae-i telepesek idejéből származó utcahálózat egy része máig fennmaradt. A város arculatának alakulása végigkövethető az Anjou- és Aragóniai-kori építkezéseken, a Bourbon-ház újításain át, a modern városmegújító mozgalmakig.
  • A casertai királyi palota (olaszul Reggia di Caserta), a nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciája, az ennek vízellátására épített Vanvitelli-vezeték, valamint a királyi selyemszövő műhelyek San Leucióban. Mindhárom 1997 óta a világörökség része.
  • Pompeii és Herculaneum romvárosai, melyeket a Vezúv 79-es kitöréséből származó hamu temetett el, valamint Torre Annunziata szintén a kitöréskor eltemetett római villái. 1997 óta világörökségi helyszínek.
  • A régió déli részének nagy részét elfoglaló Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park 1998 óta a világörökség része – Paestum és Velia romvárosával, valamint a padulai karthauzi kolostorral együtt.
  • A Sorrentói-félsziget déli oldalán végigfutó Amalfi-part települései (Amalfi, Atrani, Cetara, Conca dei Marini, Maiori, Minori, Praiano, Positano, Ravello, Scala, Vietri sul Mare) kulturális örökségük és természeti környezetük szépsége miatt kerültek fel 1997-ben az UNESCO listájára.
• kulturális és történelmi helyszínek:
  • A Vezúv 79-es kitörése során elpusztult Stabiae település romjai Castellammare di Stabia város mellett
  • Pozzuoli városának római kori emlékei: az amfiteátrum, a Szerapisz-templom és Szent Januarius szentélye (ahol egyik vérereklyéjét őrzik)
  • Benevento városának római kori emlékei: a diadalív és az amfiteátrum
  • az ókori Capua városának romjai Santa Maria Capua Vetere település mellett
  • az ókori Baiae, Misenum és Cumae városok romjai Bacoli területén
  • Nola és Nocera római kori emlékei
  • Salerno óvárosa
  • Sorrento óvárosa
  • Cimitile ókeresztény bazilikái
  • a Vezúvi villák sora Nápoly San Giovanni a Teduccio negyedétől Ercolano városáig
  • a portici királyi palota, a nápolyi királyok egykori rezidenciája
• természeti látnivalók:
  • a Nápolyi-öböl felett magasodó Vezúv és környéke, a Vezúvi Nemzeti Park területe
  • a Campi Flegrei vulkáni terület, és a hozzá tartozó Solfatara és Astroni kráterek Pozzuoli mellett
  • Capri szigete a világhírű Kék Barlanggal
  • Ischia szigete a számos termálvizű forrással
  • a Roccamonfina vulkán környéke a régió északi részében
• üdülőhelyek:
  • Ailano gyógyvízű forrásai
  • Castel Volturno tengerparti üdülőtelepei: Vilaggio Coppola Pinetamare és Baia Verde
  • Cellole tengerparti üdülőhelyei: Baia Domizia és Baia Felice

Gazdaság

Az EURISPES tanulmányai Dél-Olaszország gazdasági mutatóit vizsgálják összehasonlítva az ország többi részével. Ezek szerint Észak-Olaszországban a lakosság 2,4%-a él a szegénységi küszöb alatt, a munkanélküliség pedig 3,8%; Közép-Olaszországban ezek a mutatók 1,6%, illetve 6,1%; Dél-Olaszországban a lakosság 7,3%-a él a szegénységi küszöb alatt, és 17,9%-uk munkanélküli. Amíg a feketegazdaság a teljes olasz gazdasági termelés közel egyharmadát (körülbelül 30%) adja, addig ez a mutató Dél-Olaszországban 70% körüli. Általában elmondható, hogy a térség gazdasága a kereskedelmi szektor felé mozdul el a hagyományos mezőgazdaság felől.

Puglia mögött Campania Dél-Olaszország második legiparosodottabb régiója. A régión belül kiemelkedően magasan fejlett az ipar Nápoly és Salerno megyében. Az ipar fő ágai: élelmiszeripar, gépgyártóipar, finommechanika és hajógyártás. Nápoly és Salerno kikötői Olaszország legforgalmasabb kikötői közé tartoznak úgy teher-, mint személyszállítás terén.

A mezőgazdaság elsősorban a Campaniai-síkságon, valamint a Nolai-síkságon élő lakosságot foglalkoztatja. A régió déli részében, a hegyekkel, dombokkal szaggatott Cilento vidékén elsősorban olíva- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. A Vezúv lejtőin az ásványi anyagokban gazdag vulkáni eredetű talaj a szőlőtermesztésnek és bortermelésnek kedvez. A halászatnak elsősorban helyi szinten van különösebb fontossága, szerepe visszaesett, főleg amióta az olasz állam korlátozza a Tirrén-tengerből kifogható halmennyiséget.

A számos világhírű látnivalónak köszönhetően a turizmusnak egyre nagyobb részesedése van a régió gazdaságában. A gyógyturizmus rendkívül fejlett a vulkáni utóműködések következtében kialakult termálvizű forrásoknak köszönhetően (Ischia, Pozzuoli stb.)

A történelmi hagyományokat követendő számos kézművesipari központ is kialakult: például San Leucio selyemszövő műhelyei, a nápolyi Capodimonte porcelánmanufaktúrái stb.

Camorra

A camorra a szicíliai Cosa Nostrához hasonló maffiaszervezet, mely Nápolyban és a környékén tevékenykedik. A 19. században alakult meg a Bourbon uralkodók titkosrendőrségeként. Szicíliai megfelelőjéhez hasonlóan elsősorban kalóztevékenységet folytatott. Ugyanakkor örökölte a maffia felépítését is: számos egymással háborúzó klánból áll, amelyek között gyakoriak a halálesetekkel járó leszámolások. A nápolyi feketegazdaságot gyakorlatilag a camorra irányítja.

Közlekedés

A nápolyi kikötő

A salernói kikötő

Autóutak

A régiót észak-dél irányban szeli át az A1/E45-ös autópálya, az autostrada del sole (a nap autópályája), mely összeköti Reggio di Calabriát Rómával, Firenzével és Milánóval. A Tirrén-tengert és az Adriai-partokkal az A16-os autópálya köti össze (autostrade dei due mari – két tenger autópályája).

Vasút

Nápoly Olaszország egyik legforgalmasabb vasúti csomópontja. Rendszeres összeköttetésben van Olaszország többi nagyvárosával. Ugyancsak innen indulnak a regionális vasúttársaságok (Circumflegrea, Circumvesuviana, Ferrovia Cumana, Metrocampania Nordest) szerelvényei, amelyek elsősorban Nápolyt kötik össze az agglomerációban levő településekkel.

Légi közlekedés

Campania egyetlen repülőtere a Nápolyi nemzetközi repülőtér (IATA:NAP, ICAO:LIRN), mely egyben Dél-Olaszország legnagyobb repülőtere is.

Hajózás

Nápolyban található Olaszország egyik legjelentősebb kikötője mind teher-, mind személyforgalom szempontjából. Rendszeres járatok indulnak Tunéziába, Korzikára, Szardíniára, Szicíliára, valamint a környező szigetekre.

Nápoly nagy jelentőségű kereskedelmi kikötő. Évente 400 ezer konténeregység halad át a 350 méteres konténerszállítókat is fogadni képes dokkokon és 450 ezer személyautót rakodnak fel teherszállító hajókra.

Salerno szintén egyike a Tirrén-tenger legforgalmasabb kikötőinek. Évente 7 millió tonna áru halad itt keresztül, ennek 60%-a konténerekben.

Híres campaniaiak

• Parmenidész és Zénón, az eleai filozófiai iskola képviselői
• Idősebb Plinius, a Naturalis Historia szerzője
• Ifjabb Plinius, a Vezúv 79-es kitörésének leírója
• Szent Januarius püspök, Nápoly védőszentje
• Torquato Tasso, Sorrentóban született 1575-ben
• Giordano Bruno, csillagász Nola városában született
• Luigi Vanvitelli, a casertai királyi palota tervezője
• Raimondo di Sangro herceg, aki egyben az utolsó alkimisták egyike volt
• Niccolo Antonio Zingarelli és Giovanni Paisiello zenész
• Francesco de Sanctis író Morra De Sanctis városkában született
• VI. Orbán pápa
• Enrico Caruso, világhírű operaénekes
• Renato Caccioppoli, híres matematikus
• Enrico De Nicola, Olaszország elnöke 1946-ban
• Giovanni Leone és Giorgio Napolitano olasz államelnökök
• Benedetto Croce, nápolyi filozófus
• Antonio de Curtis, Totò néven ismert világhírű színész
• Sophia Loren színésznő Pozzuoliban született
• Dino De Laurentiis filmproducer Torre Annunziatában született
• Curzio Malaparte és Domenico Rea író
• Vittorio De Sica filmrendező
• Bud Spencer színész
• Marisa Laurito (1951–), színésznő és televíziós műsorvezetőnő
• Roberto Murolo (1912–2003), dalszerző és énekes
• Nino Buonocore (1958–), énekes-dalszerző
• Gigi D’Alessio (1967–), énekes-dalszerző és zenei producer

Források

• Monos János: Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7
• Monos János: Nápoly (Pompeji és a Vezúv) ISBN 978-963-933-173-0
• Blue Guide: Southern Italy, Somerset Books, London, 2004 ISBN 1-905131-18-6
• New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Campania témájú médiaállományokat.

• Campania hivatalos honlapja
• Ancient Village of Calitri (angol és spanyol nyelven Archiválva 2007. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Campania térképe
• Campániáról (angol nyelvű)
• Képek Campaniáról