Delfinfélék
A delfinfélék (Delphinidae) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a cetek (Cetacea) alrendágába tartozó család.[1][2][3][4]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő oligocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Közönséges delfin (Delphinus delphis)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Delfinfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Delfinfélék témájú médiaállományokat és Delfinfélék témájú kategóriát. |
A családba 39 recens faj tartozik; ezzel a számmal a delfinfélék a cetek legnagyobb családját alkotják.
Mivel a cetek csoportjához tartoznak, a delfinfélék rokonságban állnak a bálnákkal és a disznódelfinekkel.
Előfordulásuk
szerkesztésA Föld összes óceánjában és tengerében megtalálhatók, de legtöbb fajuk, inkább a partközeli, sekély vizeket választják élőhelyül. Közülük néhány faj a nagyobb folyók lakója, ilyen a kúposfejű delfin (Orcaella brevirostris) is.
Megjelenésük
szerkesztésE család fajai igen nagy változatosságot mutatnak. Méretük a 160 centiméteres és 40 kilogrammos Benguela-delfintől (Cephalorhynchus heavisidii) a 9 méteres és 9 tonnás kardszárnyú delfinig (Orcinus orca) változik. A legtöbb faj testtömege 50 és 200 kilogramm között van. Közös jellemzőik a lekerekített, háromszög alakú hátuszony, melynek a csúcsa enyhén hátra hajlik, a „csőrszerű” száj és a magasan fejlett hanglokátorrendszer, melynek segítségével megkapják zsákmányállataikat. Színben és mintázatban is igen nagy változatosságot mutatnak.[5]
Életmódjuk
szerkesztésA legtöbb delfinféle fő tápláléka a halak, de ezek mellett kalmárokat és rákokat is fogyasztanak. Néhány faj kimondottan csak kalmárokkal táplálkozik. A kardszárnyú delfin a tengeri emlősöket is megtámadja. Az összes delfinféle ragadozó életmódot folytat. Általában 100-200 foguk van, néhány fajnak ennél kevesebb.
Egyes delfinfajok akár 1000 fős csoportba is verődhetnek. Mindegyik csoport néhány tucat négyzetkilométernyi és néhány száz négyzetkilométernyi területen keresi a táplálékát. Egyes csoportok lazábbak, a hímek kedvük szerint csatlakoznak vagy elmennek egy csoporttól, míg más csoportok összetartóbbak; ilyenkor egy hím maga köré gyűjt néhány nőstényt. A delfinek visszhang segítségével tájékozódnak (hangnavigáció): az általuk kibocsátott ultrahang – csettintő hangok sorozata – a vízben vándorló „hangfalat” képez. Ha ezek a hangok szilárd tárgyba ütköznek, visszhangként verődnek vissza. A visszhangot környezetének pontos hangképeként értelmezik. Így tudják megállapítani zsákmányaik nagyságát, elhelyezkedésüket, haladási irányukat és sebességüket.
Szaporodásuk
szerkesztésA vemhesség 10-12 hónapig tart, ennek végén egy kis delfin jön a világra.
Rendszerezés
szerkesztésA családba az alábbi 5 alcsalád, 17 élő nem és 11 fosszilis nem tartozik (az élő nemek alcsaládokba való besorolásának rendjét 1999-ben, LeDuc és társai állították össze a molekuláris vizsgálatok alapján):[6][7][8]
- Globicephalinae Le Duc, 1997[9]
- Feresa J. E. Gray, 1870
- Globicephala Lesson, 1828
- Grampus J. E. Gray, 1828
- Peponocephala Nishiwaka & Norris, 1966
- Pseudorca Reinhardt, 1862
- Lissodelphininae
- Cephalorhynchus J. E. Gray, 1846
- Lagenorhynchus J. E. Gray, 1846
- Lissodelphis Gloger, 1841
- Orcininae[10][11]
- †Arimidelphis
- †Hemisyntrachelus Brandt, 1873 - késő miocén-középső pleisztocén; Olaszország, Hollandia, Chile, Peru[12][13]
- Orcaella J. E. Gray, 1866
- kardszárnyú delfinek (Orcinus) Fitzinger, 1860
- †Platalearostrum Post & Kompanje, 2010 - középső pliocén-kora pleisztocén; Északi-tenger[14]
- Az alábbi nemi szintű taxonok szintén a delfinfélék családjába tartoznak, azonban még nincsenek alcsaládokba foglalva, azaz incertae sedis besorolásúak:
- †Astadelphis
- †Australodelphis Fordyce et al., 2002 - kora pliocén; Kelet-Antarktisz[16]
- †Eodelphinus Murakami, Shimada, Hikida & Soeda, 2014 - miocén; Japán[17]
- †Etruridelphis Bianucci et al., 2009 - kora pliocén; Olaszország[12]
- †Norisdelphis
- †Protoglobicephala
- †Septidelphis Bianucci, 2013 - pliocén; Olaszország[18]
- †Sinanodelphis
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Carroll, Sean. „Hybrids May Thrive Where Parents Fear to Tread” (Hozzáférés: 2015. október 31.)
- ↑ Records of 'blackfish' (killer, false killer, pilot, pygmy killer, and melon-headed whales) in the Indian Ocean Sanctuary, 1772–1986 in Cetaceans and cetacean research in the Indian Ocean Sanctuary. UNEP Marine Mammal Technical Report, 33–65. o. (1991)
- ↑ (1999. július 1.) „Phylogenetic relationships among the delphinid cetaceans based on full cytochrome b sequences”. Marine Mammal Science 15 (3), 619–648. o. DOI:10.1111/j.1748-7692.1999.tb00833.x. ISSN 0824-0469.
- ↑ Hassanin, A. (2012). „Pattern and timing of diversification of Cetartiodactyla (Mammalia, Laurasiatheria), as revealed by a comprehensive analysis of mitochondrial genomes”. Comptes Rendus Biologies 335 (1), 32–50. o. DOI:10.1016/j.crvi.2011.11.002. PMID 22226162.
- ↑ Evans, Peter G.H..szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 180–185. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1
- ↑ LeDuc, Rick. Delphinids, Overview, Encyclopedia of Marine Mammals. Academic Press, 310–4. o. (2002). ISBN 978-0-12-551340-1
- ↑ (2006) „Multi-locus phylogeny of dolphins in the subfamily Lissodelphininae: character synergy improves phylogenetic resolution”. BMC Evol Biol 6 (87), 87. o. DOI:10.1186/1471-2148-6-87. PMID 17078887. PMC 1635737.
- ↑ (2011) „Phylogenetic Status and Timescale for the Diversification of Steno and Sotalia Dolphins”. PLOS ONE 6 (12), e28297. o. DOI:10.1371/journal.pone.0028297. PMID 22163290. PMC 3233566.
- ↑ Vilstrup, J. T. (2011). „Mitogenomic phylogenetic analyses of the Delphinidae with an emphasis on the Globicephalinae”. BMC Evolutionary Biology 11 (65). DOI:10.1186/1471-2148-11-6. PMID 21211019. PMC 3024937.
- ↑ Subfamily Orcininae Wagner 1846 (dolphin). Fossilworks.org . [2020. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
- ↑ Cetaceans of the world
- ↑ a b (2009) „A new delphinid record (Odontoceti, Cetacea) from the Early Pliocene of Tuscany (Central Italy): Systematics and biostratigraphic considerations”. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie - Abhandlungen 254 (3), 275. o. DOI:10.1127/0077-7749/2009/0018.
- ↑ Global Biodiversity Information Facility article on Hemisyntrachelus, accessed 11/10/13
- ↑ Klaas Post & Erwin J.O. Kompanje (2010). „A new dolphin (Cetacea, Delphinidae) from the Plio-Pleistocene of the North Sea”. Deinsea 14, 1–13. o. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0923-9308. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
- ↑ Cunha, H. A. (2011). „Phylogenetic Status and Timescale for the Diversification of Steno and Sotalia Dolphins”. PLOS ONE 6 (12), e28297. o. DOI:10.1371/journal.pone.0028297. PMID 22163290. PMC 3233566.
- ↑ (2002) „Australodelphis mirus, a bizarre new toothless ziphiid-like fossil dolphin (Cetacea: Delphinidae) from the Pliocene of Vestfold Hills, East Antarctica”. Antarctic Science 14 (1), 37–54. o. DOI:10.1017/S0954102002000561.
- ↑ M. Murakami, C. Shimada, Y. Hikidad, Y. Soedae, and H. Hirano. 2014. Eodelphis kabatensis, a new name for the oldest true dolphin Stenella kabatensis Horikawa, 1977 (Cetacea, Odontoceti, Delphinidae), from the upper Miocene of Japan, and the phylogeny and paleobiogeography of Delphinoidea. Journal of Vertebrate Paleontology 34(3):491-511
- ↑ Giovanni Bianucci (2013). "Septidelphis morii, n. gen. et sp., from the Pliocene of Italy: new evidence of the explosive radiation of true dolphins (Odontoceti, Delphinidae)" Journal of Vertebrate Paleontology 33 (3): 722–740. doi:10.1080/02724634.2013.744757.
Források
szerkesztés- szerk.: Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder: Mammal Species of the World, 3. kiadás, Baltimore: Johns Hopkins University (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494
- LeDuc, R.G., Perrin, W.F., Dizon, A.E. (1999). Phylogenetic relationships among the delphinid cetaceans based on full cytochrome b sequences. Marine Mammal Science 15, 619–648.
- May-Collado, L., Agnarsson, I. (2006). Cytochrome b and Bayesian inference of whale phylogeny. Molecular Phylogenetics and Evolution 38, 344-354.
- Site sur les differents orques et leur mode de reproduction évitant la consanguinité. (franciául)
- Bianucci, G. 2005: Arimidelphis sorbinii a new small killer whale-like dolphin from the Pliocene of Marecchia River (central eastern Italy) and a phylogenetic analysis of the Orcininae (Cetacea: Odontoceti). Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia, 111: 329-344. ISSN 0035-6883
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Oceanic dolphin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a List_of_extinct_cetaceans#Suborder_Odontoceti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
- Tengeri emlősök (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
