Dzsidafalva
Dzsidadalva vagy Egyedfalva (románul Adjudeni) település Romániában, Neamț megyében.
Dzsidafalva (Adjudeni) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Moldva |
Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió |
Megye | Neamț |
Községközpont | Tamásfalva |
Irányítószám | 617466 |
SIRUTA-kód | 124652 |
Népesség | |
Népesség | 3573 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 187 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 26° 56′ 56″47.014084°N 26.949027°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 26° 56′ 56″47.014084°N 26.949027°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésA Szeret-folyó jobb partján, Tamásfalvától északra fekvő település.
Története
szerkesztésDzsidafalva nevét 1455-ben említették először oklevelek.
1597-ben az oklevelek mint magyar, római katolikus lakosságú települést említették.
1644-ben Vasile Lupu moldvai vajda az általa alapított Jászvásári iskolának ajándékozta több faluval együtt. Egy 1743-as oklevél is magyar faluként említette.
1770-ben az átvonuló hadak elől lakói Szágnára menekültek egy oklevél szerint.
A falu az északi csángó települések közé tartozik. Azon falvak közé, melyek Románvásár központi település körül csoportosulnak. E települések közé tartozott többek között Szabófalva, Kelgyest, Jugán, Újfalu, Tamásfalva és többek között Dzsidafalva is.
E moldvai magyar települések a 19. század végéig viszonylagos elszigeteltségben éltek, s ez kedvezett az archaikus kultúra és ezzel együtt a régies helyi magyar nyelvjárás megőrzésének.
A környék magyar lakossága még a középkorban került e vidékre, a fennmaradt adatok szerint akkor, mikor Nagy Lajos magyar király 1345-ben Moldvából kiszorította a tatárokat. Elődeiket határőrnek telepítették e vidékre, akik határőr szolgálatot láttak itt el.
E települések egészen a 19. századig megtartották régies magyar nyelvüket, melynek jellegzetessége volt az sz-elés (fülesz=füles) és a dzs használata (dzsermek=gyermek). Dzsidafalva lakossága azonban a 20. század folyamán teljesen beolvadt a románságba, nyelvük elrománosodott.
Nevezetességek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Jernei János, Lükő Gábor: A moldvai csángók
- Varga E. Árpád: A kárpátontúli megyékbe került települések etnikai megoszlása