Heroica Zitácuaro (röviden Zitácuaro) város Mexikó Michoacán államának Oriente régiójában, lakossága 2010-ben meghaladta a 84 000 főt.[2]

Heroica Zitácuaro
Heroica Zitácuaro címere
Heroica Zitácuaro címere
Közigazgatás
Ország Mexikó
ÁllamMichoacán
RégióOriente
KözségZitácuaro
Irányítószám61500
Körzethívószám715
Népesség
Teljes népesség 84 307 fő (2010)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1800–2000 m
IdőzónaCST (UTC-6)
CDT (UTC-5)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 19° 26′ 10″, ny. h. 100° 21′ 26″19.436111°N 100.357222°WKoordináták: é. sz. 19° 26′ 10″, ny. h. 100° 21′ 26″19.436111°N 100.357222°W
Heroica Zitácuaro (Michoacán)
Heroica Zitácuaro
Heroica Zitácuaro
Pozíció Michoacán térképén
Heroica Zitácuaro honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Heroica Zitácuaro témájú médiaállományokat.

Zitácuaro Michoacán állam keleti szélén, a Vulkáni-kereszthegység csúcsai között helyezkedik el a Quencio-völgyben, közel México állam határához. A város területén a felszín nyugatról kelet felé emelkedik, nyugaton 1800 méteres tengerszint feletti magasságot ér el, míg keleten ennél több száz méterrel is magasabb, környékén pedig 3300 m-ig emelkedő csúcsok találhatók.[3][4]

A város éghajlata meleg, de nem forró és viszonylag csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 25 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 33 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 14,9 és a májusi 20,9 fok között váltakoznak, fagy nem fordul elő. Az évi átlagosan 1000 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 70%-a.

Zitácuaro éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)27,230,631,632,232,730,926,028,925,825,430,027,232,7
Átlagos max. hőmérséklet (°C)21,323,125,627,827,924,222,122,221,922,222,321,223,5
Átlaghőmérséklet (°C)14,916,118,220,320,919,217,617,617,417,016,415,117,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)8,59,210,912,714,014,213,213,113,011,710,59,111,7
Rekord min. hőmérséklet (°C)2,03,26,07,89,210,610,211,08,35,23,42,02,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)42576144721118816615583197995
Forrás: Servicio Meteorológico Nacional[5]


Népesség

szerkesztés

A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett:[2]

Év Lakosság
1990 66 983
1995 74 824
2000 76 771
2005 78 821
2010 84 307

Története

szerkesztés
 
Festmény a zitácuarói juntáról a községi palotában

A város nevének eredetére több elmélet létezik. Van, aki szerint jelentése kötél, van, aki szerint rejtett hely, de a legvalószínűbb, hogy az otomik és a csicsimékek nyelvéből származó tzita, cue és ro szavakból származik, ami alapján jelentése ősök szentélyének helye.

A környék első lakói a pirinda, a mazava és az otomi törzsekhez tartoztak, majd 1330 körül az Yringari vezette taraszkók szállták meg. A spanyol hódítók érkezésekor a helyiek beszálltak az ellenük folyó küzdelembe, és Cuanicuti vezetésével még a Tenochtitlánt védelmező aztékokkal is szövetséget kötöttek. A 16. század közepén azonban a ferences hittérítőknek sikerült meghódítaniuk a helyiek többségének lelkét.

1765-ben az összefoglaló néven Villa de San Juan Tzitacuarónak nevezett város 11 részből állt: San Juan, San Andrés, San Mateo del Rincón, San Bartolomé, San Francisco el Nuevo, San Felipe, San Miguel Timbineo, San Francisco Quatepec, San Miguel Chichimiquillas, Santa María és a két templommal rendelkező Santa Isabel de Chandio.

Zitácuaro fontos szerepet játszott az 1810-ben kitört függetlenségi háborúban. 1811-ben Benedicto López fegyveres felkelést kezdett a városban, majd átadta a települést az észak felől ideérkező Ignacio López Rayónnak, aki a környékről élelmiszert és takarmányt gyűjtetett be, eltorlaszoltatta a városba vezető utakat és árkot ásatott a város köré. Rayón augusztus 19-én hívta életre a Legfelsőbb Amerikai Nemzeti Juntát, azaz a zitácuarói juntát, ami a függetlenségi felkelők egyik első kormányzati szerve volt. A spanyolok azonban Félix María Calleja vezetésével 1812 januárjának első napjaiban elfoglalták a várost, így a junta tagjai menekülésre kényszerültek. Az új megszállók felgyújtották a várost.[6]

Zitácuaro község 1831. december 10-én jött létre. 1855. április elsején újra felgyújtották a várost: ezúttal Antonio López de Santa Anna hívei, bosszúból azért, mert a lakosság a szabadelvű pártot támogatta. A harmadik felgyújtásra 1865-ben került sor: a tettesek a francia megszálló csapatok voltak, akik Zitácuaro kivételével már egész Michoacán államot birtokukba kerítették. Ennek a háborúnak az idején México állam kormányzója, Vicente Riva Palacio Tolucából Zitácuaróba menekült, ahol találkozott a franciaellenes gerillaharcosokkal.

1858. november 17-én a függetlenségi háborúban tanúsított érdemeiért a városa megkapta a Ciudad de la Independencia (A függetlenség városa) címet, majd 1868. április 20-án Benito Juárez az Heroica (hősies) előtagot adományozta neki, amit hivatalos megnevezésekben azóta is használnak.[4]

Turizmus, látnivalók

szerkesztés
 
A községi palota és egy szökőkút

A város nem kimondott turisztikai célpont, múzeumai sincsenek, de megtekinthető például a községi palota, ahol egy falfestmény emlékezik a zitácuarói juntára.

Minden évben a szokásos vallási ünnepeken kívül február 5-én mezőgazdasági, kereskedelmi és kézművesfesztivált tartanak, augusztus 19-én pedig megemlékeznek a juntáról is.[4]

  1. INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  2. a b SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  3. INEGI – Zitácuaro község földrajza (spanyol nyelven) (PDF). [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  4. a b c E-Local–INAFED kormányzati oldal – Zitácuaro község. [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  5. SMN adatbázis (spanyol nyelven). [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  6. Miguel Ángel Fernández Delgado: El bicentenario de la Junta de Zitácuaro (spanyol nyelven). INEHRM. [2013. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)