Ipolyszalka

	Ipolyszalka (Salka)
	Római katolikus templom
	; Ipolyszalka zászlaja
	; Ipolyszalka zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Érsekújvári
Rang	község
Első írásos említés	1156
Polgármester	Silvia Cagalová
Irányítószám	943 61
Körzethívószám	036
Forgalmi rendszám	NZ
	Népesség
Teljes népesség	974 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	40 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Terület	26,07 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″47.887778°N 18.755556°EKoordináták: é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″47.887778°N 18.755556°E
	Ipolyszalka weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyszalka témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyszalka vagy Szalka (szlovákul Salka) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Fekvése

Párkánytól 7 kilométerre észak-északkeletre fekszik, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján. A magyarországi Letkés határátkelőjétől alig 1 kilométerre nyugatra található, azzal az 1518-as út köti össze, mely a túlparti 1201-es útból kiágazó 12 111-es számú mellékút folytatása.

Élővilága

A faluban egy gólyafészket és egy alátétet tartanak nyilván. 2021-ben a Szentháromság szoborral szembeni utcában 2 fióka kelt ki.^[2]

Nevének eredete

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A falu helységnévtáblája 2010-ből

A legkorábbi fennmaradt írott forrásban (1156) Zalka formában jelenik meg.

A falu nevét már a 19. század közepén is Ipolyszalka (esetleg Ipolyszálka) formában használták, megkülönböztetve Mátészalkától, de később mégis a Szalka forma volt hivatali használatban.

1908-ban a magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk nyomán a Belügyminisztérium az Ipolyszalka magyar formát tette hivatalossá.^[3] Az első bécsi döntést követően újból és mindvégig ezt a hivatalos magyar formát használták.^[4]

A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták. Az 1948-as februári kommunista fordulat után fokozatos enyhülés következett. A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,^[5] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek. Az 534/2011 sz. szlovák kormányrendeletének melléklete értelmében a szlovákiai közigazgatásban használható magyar forma Szalka (ezt használják az önkormányzatok a magyar nyelvű érintkezésükben legalább 1999-től, amióta a korábbi kormányrendelet hatályos és ez szerepel többek között a helységnévtáblákon is).^[6] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű (kiváltképp e falu esetében is).^[7]

Története

A település területe ősidők óta lakott, határában az újkőkori vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra települését, valamint a kora bronzkori hatvani kultúra emberének urnasírjait találták meg. További urnasírok kerültek elő a hallstatt korból is. A 2. századból római kori település, a 10. századból pedig a belobrdi kultúra, azaz honfoglalás kori temető került elő.

Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést.

Szűz Máriának szentelt templomát 1332-ben említik először. A falu a középkorban a módosabb települések közé tartozott. 1544-ben határában verte meg Thury György és Nyáry Ferenc serege^[8] a környéket fosztogató török sereget.

Az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját említik. Mária Terézia vásártatási és mezővárosi jogokkal ruházta fel, ekkor már az Alsó-Ipolymente legjelentősebb települése volt. 1828-ban 195 házában 1173 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel, hímzéssel foglalkoztak. A 18. században még virágzott a szőlőtermesztés, lótenyésztés és állattartás is.

Vályi András szerint "SZÁLKA. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Esztergomhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja jeles, réttye, legelője hasznos, javai külömbfélék."^[9]

Fényes Elek szerint "Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek."^[10]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.

Népessége

1880-ban 1460 lakosából 1392 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1586 lakosából 1576 magyar és 3 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1609 lakosából 1607 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1590 lakosából 1586 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1609 lakosából 1568 magyar és 24 csehszlovák volt.

1930-ban 1703 lakosából 1479 magyar, 129 csehszlovák, 7 zsidó, 1 egyéb nemzetiségű és 87 állampolgárság nélküli volt. Ebből 1656 római katolikus, 7-7 evangélikus és izraelita, 4 református, 1 görög katolikus és 28 egyéb vallású volt.

1941-ben 1693 lakosából 1617 magyar, 1 szlovák és 75 egyéb nemzetiségű volt.

1970-ben 1496 lakosából 1438 magyar, 55 szlovák, 2 cseh és 1 orosz volt.

1980-ban 1314 lakosából 1253 magyar és 57 szlovák volt.

1991-ben 1150 lakosából 1103 magyar és 44 szlovák volt.

2001-ben 1075 lakosából 1001 magyar és 62 szlovák volt.

2011-ben 1052 lakosából 960 magyar, 72 szlovák, 3 cseh, 2 szerb, 1 orosz és 14 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 974 lakosából 835 (+30) magyar, 77 (+23) szlovák, 3 egyéb és 59 ismeretlen nemzetiségű volt.^[11]

Neves személyek

Itt született a 18. században Ipoly Gáspár esztergomi kanonok, majd szentgyörgymezei prépost.
Itt született 1842-ben Csepreghy Ferenc népszínműíró, szülőházán születésének 150. évfordulóján emléktáblát helyeztek el.
Itt született 1867-ben Halász Ferenc író, lapszerkesztő.
Itt született 1887-ben Radványi Kálmán nyelvész, író, lapszerkesztő.
Itt született 1917-ben Turczel Lajos irodalomtörténész, kritikus. Itt helyezték örök nyugalomra 2007. október 2-án.
Itt él és alkot Albert István képzőművész és festő.
Itt hunyt el 1944-ben Ferenczy György katolikus plébános, szentszéki tanácsos.

Nevezetességei

A Tájház

Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 18. század második felében épült. 1850-ben bővítették. Keresztelőkútja a 15. századból való, késő gótikus. Szent Péter és Szent Pál szobra a 18. századból való.
Az út menti Szent Flórián és Szűz Mária szobrok 18. századiak.
A Szentháromság-szobrot 1851-ben állíttatta Zeifer Ferenc és Varga Anna (a szobron latin nyelvű felirat látható).
A templom mellett álló Krisztus-szoborfülkét 1856-ban állíttatta Varga Joáhim.
1907. szeptember 1-jén avatták fel az óvodaként és leányiskolaként működő Szent Teréz Intézetet. 1950-től általános iskolaként működött tovább 1984-ig, az új iskola felépítéséig.
A településen rendezik évente az Ipolyparti Randevú nevű fesztivált június utolsó hétvégéjén, a szabadtéri színpadon; valamint kézművestábort tartanak 3 turnusban (júliusban és augusztusban) a Tájházban.
A szalkai Tájház naponta 8-16 óráig tart nyitva a látogatók számára.
A községet Verne Gyula is megemlíti „A Dunai hajós” című művében.