Japan Railways
A Japan Railways Group, röviden JR Group, közkeletűen JR (japánul: JRグループ, Hepburn-átírással: Jeiāru Gurūpu, szoros átírással: Dzseiáru Gurúpu) Japán országos vasúti közlekedéséért felelős vállalatok csoportja, melyet az 1987. április 1-jén a korábbi Japán Nemzeti Vasutak, a JNR feldarabolásával létrehozott vállalatokat jelenti. Mára több mint 1600 állomása és 16 millió utasa van naponta.
| Japan Railways Group | |
 | |
 | |
| Típus | vállalatcsoport |
| Jogelőd | Japanese National Railways |
| Alapítva | 1987. április 1. |
| Székhely | nincs |
| Kiszolgált területek | vasút |
| Iparág |
|
| A Japan Railways Group weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Japan Railways Group témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A JR Group vállalatainak kezében van Japán vasúti hálózatának nagy része (beleértve a nagysebességű Sinkanszen vonalakat) és az ingázó vasúti szolgáltatások is. Valamint metró- és buszhálózattal is rendelkezik.
A JR Group maga sem tulajdonosa, sem pedig irányítója a csoporthoz tartozó különálló vállalatoknak.
Történelem
szerkesztésA JR Group a japán állami vasúttársaság privatizációjával jött létre 1987. április 1-én. Az 1949 óta az ország vasúti közlekedéséért felelős Japanese National Railways az 1970-es és 1980-as évekre több oknál fogva igencsak eladósodott. Egyrészt a közúti és légi közlekedés egyre inkább háttérbe szorította a vasutakat, a közlekedési szektorban a vasút piaci részesedése 1985-re 23%-ra csappant. Másrészt állami vállalatként a japán kormány és országgyűlés nagy mértékben beleszólt a cég igazgatásába, így például meghatározták az alkalmazottak számát, egységes jegyárakat szabtak meg, amelyek nem tükrözték a régiók közötti árkülönbségeket, valamint veszteséges vidéki vasútvonalakat építtettek.[1]
Az 1980-as években több kormányzati bizottság is a vállalat átalakítását és privatizációját javasolta. A japán kormány két lehetőséget vizsgált meg. Az egyik lehetőség szerint az állami vasutat két részre, egy a személyforgalom és egy a teherforgalom lebonyolításáért felelős cégre osztották volna. A másik lehetőség szerint a céget régiók szerint darabolták volna fel. A végleges változat szerint, amely 1987. április 1-én lépett érvénybe, a Japán Nemzeti Vasúttársaságból hét vállalat lett, ebből hatot személyi, egyet pedig teherközlekedéssel bíztak meg.[2][3]
Leányvállalatai
szerkesztésA csoportot két ipari és hét vasúti szállító vállalat alkotja. Hat szállító vállalat regionális alapon üzemelteti az országos vasútpálya-hálózatot, és biztosítja a személyszállítási szolgáltatásokat. A hetedik vállalat országos lefedettséggel biztosítja a teherszállítást, saját hálózat híján, a többi vállalat pályáját használva. A két ipari vállalat informatikai és kutatási területen tevékenykedik.
| Vállalat | Társaság | Szín | Területi felosztás |
|---|---|---|---|
| Utasszállító | Hokkaido Railway Company (JR Hokkaido) | .svg){kind=logo} Világoszöld
|
Hokkaidó |
| East Japan Railway Company (JR East) | .svg){kind=logo} Zöld
|
Tóhoku, Kantó, Kōshin'etsu | |
| Central Japan Railway Company (JR Central) | .svg){kind=logo} Narancssárga
|
Tókai | |
| West Japan Railway Company (JR West) | .svg){kind=logo} Király kék
|
Hokuriku, Kanszai, Csúgoku | |
| Shikoku Railway Company (JR Sikoku) | .svg){kind=logo} Világoskék
|
Sikoku | |
| Kyushu Railway Company (JR Kjúsú) | .svg){kind=logo} Piros
|
Kjúsú | |
| Tehervonat | Japan Freight Railway Company (JR Freight) | .svg){kind=logo} Kék
|
Országszerte |
| Kutatási szervezet | Műszaki Kutatóintézet (RTRI) (RTRI) |  Lila
|
|
| IT | Információs Részleg (JR System) (JR System) |  Vörös
|
JR és a Sinkanszen
szerkesztés
A Sinkanszen egy nagysebességű vasúthálózat, melyet a JR (Japanese Railways Groups), az ország fő vasúttársasága üzemeltet.
A Sinkanszen a tévhittel ellentétben nem a vonatot jelenti, hanem magára a vasúti pályára/vonalra utal.
A japánok a sinkanszent a gyorsaság, a mozgás és a fejlődés szimbólumának tartják. Az első vonalat 1964-ben nyitották meg Tokió és Oszaka között, amit a „Tókaidó Sinkanszen” névvel láttak el. A hálózatot a legtöbb honsú-i és kjúsú-i nagyvárosra kiterjesztették, földrengés és tájfun biztos vonatokkal. A vonat zárt pályán közlekedik, vagyis nincsenek közúti kereszteződések rajta. A hagyományos japán vasúthálózattól szélesebb nyomtávolsággal épült (1435 mm), így a hagyományos japán vonatok nem közlekedhetnek rajta.
A vonatok akár 320 km/h-val is közlekedhetnek, azonban még ez sem elég ahhoz, hogy a világ leggyorsabb vasútjává váljon. Viszont a világ egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköze, csak egyetlen halálos balesetet okozott (az öngyilkosságokon kívül).[4][5] Azért építették meg, mert a régi kétvágányú vasútvonal annyira túl volt terhelve, hogy a forgalmi igényeket már nem sikerült időben lebonyolítani.
Egy sinkanszenen haladó vonat kb. 14 kocsiból áll, abból tízben kötelező a helyfoglalás. Akik lecsúsznak a helyjegyekről és foglalni sem tudtak, azok állnak. Egy kocsiban kb 100 ülőhely van. A vonatok reggel hat és éjjel egy között közlekednek.
Japánban 5-féle vonatnem van, angol nevükön: local, rapid, express, limited express, super-express.
A japán rendszer érdekessége, hogy egy átlagos távolsági utazáshoz 3 dolgot kell megfizetni:
- kilométerfüggő alapjegyet,
- kilométerfüggő gyorsvonati pótjegyet,
- helyjegyet (fakultatívan)
Jelenleg hét nagysebességű sinkanszen-vasútvonal létezik, név szerint: a Tókaidó, a Szanjó, a Tóhoku, a Dzsóecu, a Hokuriku (egy ideig Nagano), a Kjúsú,és a Hokkaidó Sinkanszen. Ezek a vonalak, a kjúsúi és a hokkaidói vasútvonalat kivéve, mind Honsú szigetrészhez tartoznak.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Japan Railways Group című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Nakamura Kijosi: Privatization and Beyond: The JR Case. (angolul) Japan Railway and Transport Review, 8. sz. (1996. szeptember) 4–9. o.
- ↑ Okano Jukihide: The Backdrop to Privatisation in Japan. (angolul) Japan Railway and Transport Review, 2. sz. (1994. június) 2–9. o.
- ↑ Mizutani Fumitosi – Nakamura Kijosi: Privatization of the Japan National Railway: Overivew of Performance Changes. (angolul) International Journal of Transport Economics, XXIV. évf. 1. sz. (1997. február) 76–99. o.
- ↑ Railway to pay for 1995 fatality. The Japan Times , 2001. március 8. (Hozzáférés: 2019. március 31.)
- ↑ 荷物検査は本質ではない 東海道新幹線火災から考える (1/4). IT Media Business , 2015. július 3. [2020. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 31.)
További információk
szerkesztés- A Japan Railway hivatalos oldala (angolul)
