Kamat

A kamat egyszerűen fogalmazva a pénz (helyesebben tőke) azonnali rendelkezésre állásának a díja százalékában kifejezve. A kamat mértékét éves szinten fejezik ki, még akkor is, ha a kölcsönt egy éven belül kell visszafizetni.

A kamat fogalma szorosan összefügg a pénz időértékével. A pénz időértéke legegyszerűbben kifejezve annyit jelent, hogy egy forint „ma” többet ér, mint ugyanez az egy forint „holnap” (a „ma” alatt itt a jelent, míg a „holnap” alatt a jövőt kell érteni), mert a mai forint befektethető és kamatozik. A kamat (helyesebben szólva inkább a hozam) a befektető jutalma azért, hogy tőkéjét lekötve elhalasztja a fogyasztását. Másként kifejezve a befektető ezt a jutalmat azért kapja, mert a mai biztos forintot felváltja egy jövőbeni kockázatos forintra.

A kamat mindig egy pénzösszeg, amit a befektetésünk névértéke után fizet meg az, akinek a tőkénket kölcsönadtuk. A névértékre vetített kamat összege %-os formában kifejezve a kamatláb. A köznapi életben, és gyakran a szakirodalomban is, a kamat kifejezést a kamatláb szinonimájaként is használják. Annak eldöntésében, hogy a kamat a kifizetett pénzösszeget, vagy annak százalékos kifejezését jelenti-e, a szövegkörnyezet értelmezése segít.

A kamatalapú bankügyletekkel kapcsolatban kritika, hogy esetükben valójában nem piaci alapú az árazás, mert például a hitelek, kölcsönök esetében a bankok – felhasználva piaci dominanciájukat – határozzák meg a kínálati kamatok értékét (offered rate), amelyben az igénybe vevőknek a keresleti oldalon nincs számottevő szerepük. Ezen a szemléletmódon változtat(ott) az ún. market-based banking modell, ahol a banki termékek piaci kereskedése történik, elsősorban az értékpapírosítási technikák alkalmazásának köszönhetően. Az elmúlt, akár több évtizedes időszakban azonban az is megfigyelhető, hogy a nem kamatjellegű bevételek ugyanolyan vagy nagyobb mértékben emelkednek, mint a kamatbevételek. A különböző jutalékok, díjak és költségek egyre hangsúlyosabbak: a fejlett bankrendszerekben a kettő aránya közel azonos.

Nominálkamat és reál kamat

A nominál- és reál kamat különbsége legjobban egy egyszerű példán magyarázható el. Amikor 1000 Ft-ot befektetünk 10%-os kamatra egy évre, akkor arra kapunk ígéretet, hogy egy év múlva 1100 Ft-ot kapunk vissza. Arra azonban nem szól az ígéret, hogy mit fog érni ez az 1100 Ft, mivel ez az éves infláció mértékétől függ. Ha az infláció 10%-ot meghaladó mértékű, akkor veszítettünk az előbbi befektetésen, mivel a pénz vásárlóereje a megnyert 100 Ft kamatnál nagyobb mértékben csökkent. A nominális kamat tehát csak azt mutatja meg, hogy a befektetett pénzünk milyen ütemben növekszik, míg a reálkamat azt is figyelembe veszi, hogy annak mennyi lesz a vásárlóértéke.

A reál és nominál kamatok közötti általános átszámítási képlet:

Reál kamat = nominál kamat / (1+inflációs ráta)

Ugyanez az átszámítás a kamatlábak tekintetében az alábbi:

Reál kamatláb = ((1+nominális kamatláb) / (1+inflációs ráta))-1

A köznapi életben a reál kamatláb jó közelítéssel becsülhető az alábbi módon is, de a pontos átszámításhoz a fenti képletet kell használni:

Becsült reál kamatláb = Nominális kamatláb – inflációs ráta

Néhány nevezetes kamat(láb)

Jegybanki alapkamat

Jegybanki alapkamatnak nevezzük egy adott ország jegybankja által megállapított referencia kamatlábat. A jegybanki alapkamat mértékének megállapítása hazánkban a jegybank időszakonként ülésező monetáris tanácsának feladata.

Jegybanki kamatnak nevezzük azt a kamatot, amelyet a jegybank a kereskedelmi bankoknak fizet az MNB-nél önként elhelyezett kéthetes futamidejű kötvényeik után. A kereskedelmi bankok a jegybanki kamat ismeretében határozzák meg betéti- és hitelkamataikat. A Magyar Nemzeti Bank (ezen belül is a Monetáris Tanács) a jegybanki kamatról önállóan dönt, szintjének meghatározásával képes megvalósítani két fő célját: az árstabilitás – azaz a gazdasági növekedést leginkább elősegítő, alacsony inflációs szint – elérését, valamint a pénzügyi stabilitás fenntartását.

A jegybanki kamat nagysága a gazdaság helyzetével és jövőbeli kilátásaival függ össze. Ha a jövőbeli inflációval és a gazdaság várható egyensúlyi helyzetével kapcsolatos bizonytalanság jelentős, például magas a költségvetési hiány, vagy a bérek a gazdaság teljesítményénél gyorsabb ütemben nőnek, akkor a jegybank kénytelen magasabb kamatszintet fenntartani a gazdasági növekedést leginkább támogató inflációs szint elérése érdekében. Egyensúlyban lévő gazdaság, alacsony költségvetési hiány és a gazdaság teljesítményével összhangban lévő bérnövekedés esetén alacsonyabb kamatszint mellett is elérhető az árstabilitás.

Bár a jegybanki kamat alapvetően befolyásolja a piaci kamatokat, az is elmondható, hogy minél hosszabb futamidejű kamatról van szó, annál kevésbé érvényesül az éppen aktuális jegybanki kamat hatása, és annál inkább felerősödik az inflációval, az államháztartással, valamint a jövőben várható gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozások szerepe a kamatszint meghatározásában. A hosszú lejáratú kamatokat tehát főként a jegybanktól független tényezők: az aktuális gazdasági helyzet és a jövőre vonatkozó gazdasági kilátások határozzák meg.

A Magyar Nemzeti Bank jegybanki alapkamat változásai a rendszerváltástól napjainkig

Az alapkamat változásának dátuma	Jegybanki alapkamat mértéke
1990.10.15	22%
1992.10.15.	21%
1993.01.01.	20%
1993.05.03.	19%
1993.09.27.	22%
1994.06.15.	25%
1995.02.21.	28%
1996.02.01.	27%
1996.05.01.	26%
1996.07.16.	25,5%
1996.09.01.	24,5%
1996.10.01.	23%
1997.01.16.	22,5%
1997.03.01.	21,5%
1997.07.01.	21%
1997.09.15.	20,5%
1998.02.01.	20%
1998.04.08.	19,5%
1998.06.01.	19%
1998.08.01.	18%
1998.12.15.	17%
1999.02.01.	16%
1999.06.01.	15,5%
1999.11.15.	15%
1999.12.22.	14,5%
2000.01.20.	13%
2000.03.01.	12%
2000.04.03.	11%
2001.07.13.	11,25%
2001.09.10.	11%
2001.10.25.	10,75%
2001.11.13.	10,25%
2001.12.11.	9,75%
2002.01.08.	9,5%
2002.01.22.	9%
2002.02.19.	8,5%
2002.05.22.	9%
2002.07.09.	9,5%
2002.11.19.	9%
2002.12.17.	8,5%
2003.01.16.	7,5%
2003.01.17.	6,5%
2003.06.11.	7,5%
2003.06.19.	9,5%
2003.11.28.	12,5%
2004.03.23.	12,25%
2004.04.06.	12%
2004.05.04.	11,5%
2004.08.17.	11%
2004.10.19.	10,5%
2004.11.23.	10%
2004.12.21.	9,5%
2005.01.25.	9%
2005.02.22.	8,25%
2005.03.30.	7,75%
2005.04.26.	7,5%
2005.05.24.	7,25%
2005.06.21.	7%
2005.07.19.	6,75%
2005.08.23.	6,25%
2005.09.20.	6%
2006.06.20.	6,25%
2006.07.25.	6,75%
2006.08.29.	7,25%
2006.09.26.	7,75%
2006.10.25.	8%
2007.06.26.	7,75%
2007.09.25.	7,5%
2008.04.01.	8%
2008.04.29.	8,25%
2008.05.27.	8,5%
2008.10.23.	11,5%
2008.11.25.	11%
2008.12.09.	10,5%
2008.12.23.	10%
2009.01.20.	9,5%
2009.07.28.	8,5%
2009.08.25.	8%
2009.09.29.	7,5%
2009.10.20.	7%
2009.11.24.	6,5%
2009.12.22.	6,25%
2010.01.26.	6,5%
2010.02.23.	5,75%
2010.03.30.	5,5%
2010.04.27.	5,25%
2010.11.30.	5,5%
2010.12.21.	5,75%
2011.01.25.	6%
2011.11.30.	6,5%
2011.12.21.	7%
2012.08.29.	6,75%
2012.09.26.	6,5%
2012.10.31.	6,25%
2012.11.28.	6%
2012.12.19.	5,75%
2013.01.30.	5,5%
2013.02.27.	5,25%
2013.03.27.	5%
2013.04.24.	4,75%
2013.05.29.	4,5%
2013.06.26.	4,25%
2013.07.24.	4%
2013.08.28.	3,8%
2013.09.24.	3,6%
2013.10.30.	3,4%
2013.11.27.	3,2%
2013.12.18.	3%
2014.01.22.	2,85%
2014.02.19.	2,7%
2014.03.26.	2,6%
2014.04.30.	2,5%
2014.05.28.	2,4%
2014.06.25.	2,3%
2014.07.22.	2,1%
2015.03.24.	1,95%
2015.04.21.	1,80%
2015.05.26.	1,65%
2015.06.23.	1,5%
2016.03.23.	1,2%
2016.04.27.	1,05%
2016.05.24.	0,9%

LIBOR

Ez egy angol kifejezés, a London Interbank Offered Rate rövidítése.

Jelentése: Londoni bankközi, referencia jellegű (ehhez viszonyítják az egyes hiteleket, pl: LIBOR +30 bázispont) kínálati kamatláb.

London Inter-Bank Offer Rate. Londoni bankok egymásnak felajánlott svájcifrank-hitel kamatainak napi szintű, speciális átlagolása. Több időszakra (pl. 3 hónapos CHF LIBOR, 1 éves CHF LIBOR) adják meg és naponta változik a piaci és jegybanki kamatváltozások hatására. Sok pénzintézet használja, általában az 1 éves CHF LIBOR-t kölcsöneik árazásához. Ilyen esetekben a LIBOR kamat feletti marzsot határozzák meg. Például a CHF LIBOR +2%p (százalékpont) annyit tesz, hogy a svájci frank mindenkori (1 éves) LIBOR kamata (mondjuk 1,00%) + 2%p lesz a hitel kamata, azaz 3,00%.

BUBOR

A BUBOR a LIBOR magyar megfelelője, az alábbi rövidítesből származik: Budapest Interbank Offered Rate.

Jelentése: Budapesti bankközi, referencia jellegű (ehhez viszonyítják az egyes hiteleket, pl: BUBOR +30 bázispont) kínálati kamatláb.

EURIBOR

A frankfurti bankközi piacon jegyzett, az Európai Központi Bank szabályainak megfelelően megállapított kínálati kamatláb. A magyar pénzintézetek is ezt használják viszonyítási alapnak EUR hitelek esetén.

Uzsorakamat

Az uzsora nem pénzügyi, hanem jogi kategória. A magyar Polgári törvénykönyv megfogalmazása szerint uzsorás szerződés az, ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. (Az ilyen szerződés semmis.)

Ebből következően uzsorakamat a hitelezésre irányuló uzsorás szerződésben rögzített kamat, ha annak mértékét a másik fél helyzetének kihasználásával, feltűnően aránytalan nagyságban állapították meg.

Kamatszámítási módok

Háromféle kamatozási módot különböztetünk meg:

• Nominális kamat (jele: k)
• Effektív hozam (jele: r)
• Logaritmikus hozam (jele: y)

Késedelmi kamat

A késedelmi kamat valójában nem a hagyományos értelemben vett kamat, hanem egy büntetés, késedelmes fizetés esetén róható ki. Ennek mértéke változó lehet, azonban a késedelmi kamat törvény szerinti mértéke a gazdálkodó szervezetek számára a késedelmet közvetlenül megelőző január 1-én vagy július 1-én érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt összege. A késedelmi kamatra is irányadó az az alapvető szabály, hogy a felek a szerződésük feltételeit maguk határozzák meg. A kamatfizetési kötelezettségre, a kamatfizetés kezdő időpontjára és kamat mértékére vonatkozó, az előzőekben ismertetett szabályokat tehát elvileg csak a felek rendelkezése hiányában kell alkalmazni.

Kamatfelár

Valamely referencia kamatlábhoz viszonyított kamatkülönbözet. Általában BUBOR vagy LIBOR + valamennyi %p (százalékpont). A bank a kockázatoktól teszi függővé, hogy mekkora kamatfelárral hajlandó hitelt nyújtani.

Kamatkockázat

A futamidő során változó kamat megnövelheti vagy csökkentheti a hitel törlesztőrészletét (amennyiben nem a teljes futamidőre vonatkozó fix kamatozású hitelünk van).

Kamatperiódus

Az az időszak, amelyen belül a felvett hitel kamata nem változik. A bank csak a kamatperiódus fordulónapján változtathatja meg a hitel kamatát. Hitelszerződés megkötésénél bizonyos esetekben lehetőség van a kamatperiódust kiválasztani.

Kamattámogatás

Az állam által nyújtott támogatás, mely a hitel kamatának fizetéséhez nyújt segítséget, amennyiben a hiteligénylő bizonyos feltételeknek eleget tud tenni.

Kamattípus

A hitel kamata lehet (kamatperióduson belül) fix százalékban megadott összeg, illetve valamely referencia kamatlábhoz vagy referencia hozamhoz viszonyított érték.

Története

A kamat a hitelügyletek megjelenése óta része a mindennapi életnek.

Elméletben a kamat szerepével azonban csak Arisztotelész görög filozófus kezdett el foglalkozni műveiben. Arisztotelész szerint a pénz steril jószág, nem rendelkezik önálló értékkel, csak akkor van neki értéke, ha van más jószág, amire elcserélhetjük. Ennek megfelelően a kamat, ami a pénz „utóda” (tokosz), természetellenes, mert ha valami steril, nem szülhet utódot. Ebből kifolyólag a kamatszedést Arisztotelész etikátlan cselekménynek tartotta.

A középkor egyik legnagyobb gondolkodója, Aquinói Szent Tamás ugyanezzel a logikával ítélte erkölcsileg helytelennek a kamatszedést. A katolikus egyház tulajdonképpen máig kitartott Szent Tamás nézetei mellett, nem kis részben persze azért, mert sokáig az egyház számított a legnagyobb adósnak Európában. Ezzel szemben a protestáns egyházak, amelyeknek a legbefolyásosabb tagjai vagyonos kereskedők voltak, szinte megszületésük pillanatában eltörölték a kamat tilalmát.

A 17. századtól kezdve a témával foglalkozó tudósok túlnyomó része már nem fogalmazott meg erkölcsi alapú kritikát a kamatszedéssel szemben – a nyugati társadalmakban a hitelügyletekben gyakran részt vevő polgárság szerezte meg a vezető pozíciót. A flamand származású Lessius (1554-1623), bár jezsuita szerzetes volt, már öt érvet hozott fel a kamat szükségszerűsége és jogossága mellett:

• a kölcsön miatt a kölcsönadó esetlegesen felmerülő veszteségeinek ellentételezése;
• a kölcsön miatt a kölcsönadó esetlegesen elmaradó hasznának ellentételezése;
• a kockázat ellentételezése;
• a kölcsönadó vagyonának csökkenéséből eredő „fájdalom” ellentételezése;
• a kölcsön egyéb költségeinek (mai szóhasználattal: tranzakciós költségek) megfizetése.

A kamat újfajta megítélésére a koronát Bernard Mandeville francia gondolkodó tette fel 1705-ben, amikor A méhek meséje című szatirikus költeményében kifejtette, hogy a gazdaság egészét, így a kamatszedést is, értelmetlen és fölösleges erkölcsi alapon megítélni, minden olyan cselekmény, ami a rendszer jobb működését segíti elő, hasznos és jó is egyben.

1906-ban megjelent könyvében A természetes gazdasági rendben Silvio Gesell vizsgálta a kamat destabilizáló hatását (a nyereség az idővel minden határon túl növekszik), megalkotta a „freiwirtschaft” (szabad gazdaság) elméletét, amely negatív kamatokat foglal magában.

Negatív kamat és fenntarthatóság

Dr. Gyulai Iván úgy látja, hogy rengeteg társadalmi és környezeti kár oka a pénz kamatozása. Elmélete szerint a pénztulajdonos előnybe kerül az árutulajdonossal szemben, mivel az áru romlik és avul, ezért a pénztulajdonos mindig előnyös alkupozícióból indul. Gyulai a megoldást a Silvio Gesell által 1910-es években kidolgozott negatív kamatozású pénzben látná, amely a pénztulajdonos árutulajdonossal szembeni előnyét csökkenti, gátolja a gazdasági növekedési kényszert, az anyagi egyenlőtlenségek növekedését, ugyanakkor biztonságosabb hitelezést tesz lehetővé.