Karátsonyi Guido

(1817–1885) nagybirtokos, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 10. 2 változtatás vár ellenőrzésre.

Gróf karácsonyfalvi és beodrai Karátsonyi Guido József Gottlieb István Lázár Lajos Ágost (Pest, 1817. augusztus 7.Buziás, 1885. szeptember 15.) nagybirtokos, politikus, a Karátsonyi család tagja.

Karátsonyi Guido
Született1817. augusztus 7.
Pest, magyar
Elhunyt1885. szeptember 15. (68 évesen)
Buziás, magyar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaMarczibányi Anna Mária
GyermekeiAdrienne, Melanie, Aladár, Jenő, Kamilló, Mária, Ilma, Ilona
SzüleiKarátsonyi Lajos, Starhemberg Alojzia
Foglalkozásaföldbirtokos, politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1871. december 22. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1879. március 27. – 1881. június 1.)
KitüntetéseiVaskorona-rend nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Karátsonyi Guido témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Karátsonyi Lajos és Starhemberg Alojzia grófnő legidősebb fia. 1858. december 28-án osztrák birodalmi grófi méltóságot kapott, melyet 1878-ban kiterjesztettek Magyarországra is. Később császári és királyi kamarási majd valóságos belső titkos tanácsosi címet is kapott, és megkapta a Vaskorona-rend nagykeresztjét is.

 
A Karátsonyi-palota főhomlokzata 1895–1900 között

1853–56 között az ő megrendelésére építették a budai Karátsonyi-palotát (a Krisztina körút 55. szám alatt), a korábbi Kalmárffy-ház helyén. A palota 1938-ig maradt a Guido gróf utódainak birtokában, ekkor elárverezték és lebontották.)

1866-ban országgyűlési képviselővé választották, később az örökös jogú főrendű családok főrendiházi képviselőjükké választották. Hírnevét alapítványai révén szerezte. A Magyar Tudományos Akadémia részére különböző irodalmi célokra 40 000 forintos alapítványt hozott létre, 1881-ben pedig 100 000 forintos jótékony célú alapítványt is tett a rózsaesküvők meghonosítására, ami egy rég elfeledett feudális hagyomány felélesztése volt. Francia mintára ún. erénydíjjal segítette a saját birtokain élő (pilisvörösvári, pilisszentiváni és solymári) jó erkölcsű, de vagyontalan leányok kiházasítását. Bár a kortársak egy része ezt anakronisztikusnak ítélte, sőt Mikszáth Kálmán élcelődését is kiváltotta, az érintett, jellemzően szegény sorsú családok számára nagyon nagy jelentőséggel bírtak: volt olyan család, ahol házat is tudtak venni a kapott összegből. (Bár széles körben elterjedt, nem a Karátsonyi-birtokon volt egyedül és először szokásban. Földeákon pl. már 1871 óta léteztek rózsalakodalmak a második világháború végéig, amit 1996-ban ismét felelevenítettek.)[1]

2018-ban Solymár önkormányzata posztumusz díszpolgárává választotta.[2] ahogy Pilisvörösvár is[3]

1851-ben vette feleségül puchói és csókai Marczibányi Anna Máriát (1831–1876), és kilenc gyermekük született:

  • Adrienne (1853-1878); férje: zicsi és vázsonykői gróf Zichy Sándor (1843–1881)
  • Melanie (1855-1894); férje: zicsi és vázsonykői gróf Zichy Géza (1849–1924)
  • Guidobaldina (1858–1876)
  • Alfréd Aladár (1859–?); neje: pazonyi Elek Margit (1862–?)
  • Jenő Guido Vilmos (1861–1933); neje: csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Karolina (1865–1937)
  • Kamilló (1863–1908)
  • Irma Mária (1865–1908); férje: báró Piret de Bihain Lajos (1862–1910)
  • Ilma Eugénia Erzsébet (1867-1949); férje: buzini gróf Keglevich Gyula (1855–1950)
  • Ilona Margit Julianna (1870–1945); férje: zicsi és vázsonykői gróf Zichy Károly (1864–1918)
  1. Rózsalakodalom Földeákon Archiválva 2013. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Délmagyar, 2012. május 27.)
  2. Solymár új díszpolgára. Solymár Online, 2018. június 26. [2018. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
  3. Archivált másolat. [2018. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 24.)

További információk

szerkesztés

Vadnai Károly: Gr. Karácsonyi Guidó. Az ország tükre 1865. 439–440. old. Online