Karl Renner
Karl Renner (Untertannowitz (ma Dolní Dunajovice), Morvaország, akkori Osztrák–Magyar Monarchia, 1870. december 14. – Bécs, 1950. december 31.) osztrák szociáldemokrata politikus és jogász. Ezenkívül termékeny író volt, rengeteget publikált saját szakterületén, a jogszociológiában, olykor álnéven (Synopticus, Rudolf Springer).[1]
| Karl Renner | |
 | |
| 1920-ben | |
| A Második Osztrák Köztársaság 1. elnöke | |
| Hivatali idő 1945. december 20. – 1950. december 31. | |
| Szövetségi elnök | önmaga |
| Előd | Wilhelm Miklas |
| Utód | Theodor Körner |
| Az Első Osztrák Köztársaság 1. államkancellárja | |
| Hivatali idő 1918. november 12. – 1920. július 7. | |
| Utód | Michael Mayr |
| A Második Osztrák Köztársaság 1. szövetségi kancellárja | |
| Hivatali idő 1945. április 27. – 1945. december 20. | |
| Utód | Leopold Figl |
| Született | 1870. december 14. Untertannowitz |
| Elhunyt | 1950. december 31. (80 évesen) Bécs |
| Sírhely | Wiener Zentralfriedhof |
| Párt | Ausztria Szociáldemokrata Pártja |
| Házastársa | Luise Renner |
| Gyermekei | Leopoldine Deutsch-Renner |
| Foglalkozás | ügyvéd |
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak | a Bécsi Egyetem díszdoktora |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Renner témájú médiaállományokat. | |
Életpályája
szerkesztésKarl Renner egy szegény, dél-morvaországi borászcsaládban nőtt fel, szülei tizenhetedik vagy tizennyolcadik gyermekeként. A szülői házban kényszerült maradni, míg a családtagok az agrárválság következtében szétszóródtak a világban, különböző szakmákat voltak kénytelenek kitanulni, amely egy tipikus eljárás volt a szegényebb családokban a századfordulón. Míg szülei szegényházba kényszerültek, Renner tudatában volt, hogy középfokú tanulmányokat kell folytasson (egyik tanára Wilhelm Jerusalem szociológus és filozófus volt), így beiratkozott Nikolsburg (ma: Mikulov, Csehország) gimnáziumába, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. Ezután 1891–1896 között ösztöndíjasként jogot hallgatott a bécsi egyetemen.[2] A diploma megszerzése után sikerült állást találnia a Birodalmi Tanács (Reichsrat) könyvtárában.
Az első világháború után, 1918–1920 között államkancellárként (Staatskanzler) tevékenyen részt vett az első Osztrák Köztársaság felépítésében, és vezette az osztrák delegációt a saint-germaini béketárgyalások folyamán. 1920 és 1934 között tagja volt a Nemzeti Tanácsnak (Nationalrat), 1931 és 1933 között annak elnöke volt.
A második világháború befejeztével, az újraalapított Ausztriában ismét fontos szerepet töltött be. 1945-től 1950-es haláláig mint szövetségi elnök (Bundespräsident) szolgált.
Magyarul megjelent művei
szerkesztés- Tisza István gróf és az általános választójog; szerk., ford. Fenyő Vilmos; Népszava, Bp., 1910
- A Duna-medence gazdasági problémái és a szociáldemokrácia; ford. Szekszárdi László, előszó: Buchinger Manó; Népszava, Bp., 1934
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Jacques Hannak: Karl Renner und seine Zeit. Versuch einer Biographie. Europa Verlag, Wien 1965, S. 398.
- ↑ Große Österreicher, Ueberreuter, Hrsg. und Autor Thomas Chorherr.
| Elődje: – (Német megszállás) |
Utódja: Leopold Figl |
| Előző miniszterelnök: Heinrich Lammasch |
Osztrák miniszterelnök 1918. november 11. – 1920. július 7. |
|
Következő miniszterelnök: Michael Mayr |
.svg){kind=small}
