Keresztény kommunizmus
A keresztény kommunizmus a keresztényszocializmus radikális változata. Olyan teológiai világnézet, amelynek alapja az az elképzelés, hogy Jézus Krisztus tanításai arra késztetik a keresztényeket, hogy támogassák a kommunizmust mint a legmegfelelőbb társadalmi rendszert. Habár nincs általános megegyezés a keresztény kommunizmus gyökereiről, a keresztény kommunisták állítják: a Biblia alapján az első keresztények – beleértve az apostolokat – saját maguk által kialakított kommunista (közös tulajdonú) közösségben éltek a Jézus halálát és feltámadását követő években. Ezt a történészek általában megerősítik.[1][2]
Az Apostolok cselekedetei például ezt írja az első keresztényekről:
„Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.” (Apcsel 2:44-45)
A Szentírásnak vannak más részei vagy könyvei, amelyek egybevágnak a kommunizmus számos elvével. Ilyen Mikeás könyve. Mikeás egyszerű paraszti közösségből származott. Büszkén vállalta származását, és keményen bírálta az elvilágiasodott, számos vallási előírást figyelmen kívül hagyó városi közeget, ahol a zsidó főpapok vagyonszerzésre törekedtek. Prófétai beszédeiben elsősorban a vidéki nép elégedetlenségéről szólt, támadta a vidék kifosztóit, akik „megkívánják a mezőket, el is rabolják”, akik „megeszitek népem húsát, bőrüket lenyúzzátok róluk, csontjaikat összezúzzátok, feldaraboljátok, mint a fazékba valót, mint a húst az üstbe”.
Jézusnak - a farizeusok nagy része mellett - sok konfliktusa akadt a szadduceusokkal is, akik tanításaikban tagadták a túlvilági életet. Vallástörténészek szerint mindez arra szolgált, hogy szabaddá tegyék az élet örömeinek élvezetét.
Magyarországon a XX. században Gellért Oszkár volt nagy képviselője.
Bibliai hivatkozások
szerkesztésA keresztény kommunista eszme leginkább az Újszövetségre támaszkodik.[3]
„Eképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom”[4] és „mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni.”.[5] „A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt.” [6]
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Halteman Finger, Reta. Reactions to Style and Redaction Criticism, Of Widows and Meals. Communal Meals in the Book of Acts. Cambridge, UK: Wm. B. Eerdmans Publishing Co. (2007). ISBN 978-0-8028-3053-1
- ↑ Boer, Roland. Conclusion: What If? Calvin and the Spirit of Revolution. Bible, Political Grace. The Revolutionary Theology of John Calvin. Louisville, Kentucky: Westminster John Knox Press, 120. o. (2009). ISBN 978-0-664-23393-8
- ↑ Apostolok Cselekedetei 2, 44-45; ApCsel 4, 32-35; Lk 1, 49-53; Mt 19, 16-30; Mk 10, 17-31 és Lk 18, 18-30; Mt 21, 12-13; Mk 11, 15-19 és Jn 2,13-16; Mt 25, 31-46; Lev 25, 35-37
- ↑ Luk 14:33
- ↑ http://szentiras.hu/BD/Mt%2019,24 Máté 19,24
- ↑ ApCsel 4,32