Lomblevelű erdők

A lomblevelű erdők (Aestilignosa) védett rügyű, évgyűrűs, lombhullató, tropofita életmódú fák és cserjék növénytársulásai.

Lomblevelű erdő

Éghajlati feltételek, elterjedésük

A mérsékelt égöv középső részén fordulnak elő, ahol meleg és nedves a nyár, mérsékelten hűvös és nedves a tél. Fő elterjedési területeik:

• Közép-Európa,
• Kelet-Ázsia,
• Észak-Amerika — valamennyi az északi flórabirodalomban (Holarktisz).

A déli féltekén a kifejlődésükhöz megfelelő éghajlati feltételek egyetlen összefüggő, nagyobb területen sincsenek meg.

A meleg mérsékelt égövben a lomblevelű erdőket fokozatosan keménylombú erdő, illetve babérlombú erdő váltja fel, az északi sarkvidék felé haladva pedig (elegyes erdők közbeiktatásával) tajga. Európában a fenyvesek és a lomblevelű erdők között kiterjedt nyíres öv alakult ki; ez Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában hiányzik. A kontinensek belsejében, ahol az erdőségek fennmaradásához túl kevés a csapadék, a lomblevelű erdőt ugyancsak fokozatosan (erdős sztyepp közbeiktatásával) sztyepp váltja föl.

Jellemzésük

Jellemzően egy (ritkán két) lombkoronaszintjük van, amit kevés (gyakran egy) fafaj ural. Cserjeszintjük a lombkoronaszintet uraló fafajok szerint változóan fejlett. Gyepszintjükben az egyes évszakokban a fényviszonyoktól függően a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint más-más életmódú fajok jutnak meghatározó szerephez:

• tavasszal (lombfakadás előtt) a geofiton,
• nyáron a hemokriptofiton (félárnyékkedvelő) növények.

Az epifiton növények szerepe alárendelt, és iszalagok is többnyire csak az ártéri galériaerdőkben fordulnak elő tömegesen. Mohaszintjük általában kevéssé fejlett.

Rendszertani felosztásuk

Négy társulástani osztályuk

• folyóparti füzesek (Salicetea purpureae Moor 1958),
• láperdők és lápcserjések (Alnetea glutinosae Br.-Bl. & Tx. ex Westhoff & al. 1946),
• mezofil lombos erdők (Querco-Fagetea Br.-Bl. & Vlieger in Vlieger 1937 em. Borhidi 1996),
• szubmediterrán és szubkontinentális xeroterm erdők (Quercetea pubescentis (Doing 1955) Scamoni & Passarge 1959).

Források

• Természettudományi lexikon IV. (L–N). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1967. 140. o.
• Tűlevelű erdők
• CORINE Land Cover nómenklatúra