Schöpflin Gyula

(1910–2004) magyar műfordító, diplomata
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 9.

Schöpflin Gyula (írói álneve: Nagypál István) (Budapest, 1910. augusztus 24.Sorrento, 2004. június 18.) magyar író, műfordító, diplomata, Schöpflin György apja.

Schöpflin Gyula
Élete
Született1910. augusztus 24.
Budapest
Elhunyt2004. június 18. (93 évesen)
Sorrento
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
SzüleiSchöpflin Aladár (1872-1950)
Maderspach Irén (1887-1977)
HázastársaBalázs Katalin (1938-?)
GyermekeiSchöpflin György András (1939–2021)
Schöpflin Katalin Anna Veronika (1942)
Pályafutása
Írói álneveNagypál István
Jellemző műfaj(ok)regény, novella, esszé
Első műveBudapest nem felel (regény, 1941)
A Wikimédia Commons tartalmaz Schöpflin Gyula témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Szülei: Schöpflin Aladár (1872–1950) és Maderspach Irén (1887–1977) voltak. 1928 és 1932 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott magyar–angol szakos tanulmányokat Eötvös-kollégistaként. Diákként kommunista szervezkedésben vett részt, ezért több hónapi fogházbüntetésre ítélték. 1933 és 1935 között a Révai Könyvkiadó lektora volt. 1938-tól 1944-ig a Budakalászi Textilművek tisztviselőjeként dolgozott. Regényeit, elbeszéléseit, esszéit a Nyugat, a Századunk és a Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. 1945 és 1949 között a Magyar Rádió műsorigazgatója volt. 1949–1950-ben stockholmi, oslói és koppenhágai követ volt. 1950-ben lemondott és Angliába költözött. 1954 és 1962 között Skóciában gépgyári tisztviselő volt. 1964-től 1979-ig egy londoni műszaki főiskola előadójaként működött. 1979-ben nyugdíjba vonult.

Sírja a Kerepesi temetőben található.

Munkássága

szerkesztés

Aldous Huxley, Virginia Woolf, Charles Morgan műveinek magyarra fordítója volt. Donáth Ferenc, Bibó István, Kis János, Vajda Mihály, Haraszti Miklós, Konrád György szamizdat írásait fordította angolra.

Magánélete

szerkesztés

1938-ban házasságot kötött Balázs Katalinnal. Két gyermekük született: György András (1939–2021) és Katalin Anna Veronika (1942).

 
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben 2005-ben (33-2-42)
  • Budapest nem felel (regény, 1941)
  • Börzsönyi hó (novellák, 1945)
  • A korszerű rádió (1947)
  • A korszerű rádió dramaturgiája (1947)
  • Szélkiáltó (emlékezések, 1983)
  • Marokszedés (esszék, tanulmányok, 2000)

Műfordításai

szerkesztés
  • A. Bennett: Vasúti baleset (regény, 1933)
  • H. R. Major: A végzet katonái (regény, 1938)
  • E. N. Marais: A fehér hangya lelke (1939)
  • Aldous Huxley: És múlnak az évek (regény, 1941)
  • W. E. Aughinbaugh: Öt világrész orvosa (regény, 1942)
  • Aldous Huxley: A szerelem útjai (regény, 1942)
  • Charles Morgan: A láng (regény, 1942)
  • O. Schreiner: Afrikában történt (regény, 1942)
  • Charles Morgan: Az utazás (regény, 1943)
  • K. Pinkerton: Asszony a vadonban (regény, 1943)
  • J. Van Druten: Rivaldafény (regény, 1943)
  • Virginia Woolf: Clarissa (regény, 1947)

Díjai, kitüntetései

szerkesztés

További információk

szerkesztés