Wikipédia

Szilágyi Mihály (kormányzó)

(1400–1459/61) Magyarország kormányzója
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 2.
Ez a szócikk a kormányzóról szól. Hasonló címmel lásd még: Szilágyi Mihály (egyértelműsítő lap).

Horogszegi Szilágyi Mihály (1400 körül – Isztambul, 1460. december 28.[2]) magyar gróf, hadvezér, torontáli alispán, temesi főispán, macsói bán, erdélyi vajda, a Magyar Királyság kormányzója, az alsó részek főkapitánya, Hunyadi Mátyás nagybátyja.

Szilágyi Mihály
Szilágyi Mihály gróf arcképe, acélmetszet Emich Gusztáv Könyvnyomdája, Pest, 1880
Szilágyi Mihály gróf arcképe, acélmetszet Emich Gusztáv Könyvnyomdája, Pest, 1880
A Magyar Királyság kormányzója
Hivatali idő
1458. január – 1458. augusztus
ElődHunyadi János
Született1400 körül
nem ismert
Elhunyt

Konstantinápoly
SzüleiSzilágyi László Bellyéni Katalin
HázastársaBáthori Margit
GyermekeiAnna, Bánfi Garai Jánosné
Foglalkozáshadvezér
Halál okalefejezés
Szilágyi Mihály aláírása
Szilágyi Mihály aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi Mihály témájú médiaállományokat.

Élete

szerkesztés

Szilágyi László bácsi ispán és Bellyéni Katalin fia. Két fiútestvére ismeretes, Ozsvát és ifj. László, valamint három lánytestvére Erzsébet, Zsófia és Orsolya, egy 1438. április 26-án kelt oklevél[3] alapján, mely egyben Mihály talán első okleveles említésé, és amelyben Erzsébet már mint Hunyadi Jánosné szerepel. Báthori Margitot 1440–45 között vette feleségül. Házasságukból születendő gyermekekről nem maradtak fönn megbízható források, egyet leszámítva, mely Anna nevű lánygyermekéről tesz említést.[4] Mihály, I. Mátyás magyar király nagybátyja, Hunyadi Jánossal 1444-ben együtt harcolt a török ellen a várnai csatában, ahol a magyar sereg balszárnyát vezeti és a második rigómezei csatában 1448-ban,[5] ahol török fogságba is esik, de 1449 tavaszán Murád szultán szabadon bocsátotta.[6] 1451. augusztus 13-án megvásárolja (Csanád) Szőlőst. Az oklevélben Hunyadi János a szomszédos Hollós birtokosaként szerepel.[7] 1452. szeptember 1-jén keresztúri előnévvel említi meg egy oklevél, és ezen településen álló házáról is megemlékezik, amely anyai örökségeként jutott kezére.[8] 1454-ben egy fordítást még nem látott oklevél testvérével, ifjabb Lászlóval említi őt.[9] 1455-ben újabb birtokvásárlásokról szerezhetünk tudomás, ami rendezett anyagi körülményeiről árulkodik, februárban megvásárolja a Csanád megyei Dyos-birtokot,[10] majd decemberben a Bagd-birtok felét.[11] Ugyancsak 1455. december 10. tájára esik az a sajnálatos esemény, amikor bátyával, ifjabb László nándorfehérvári kapitánnyal a Brankovics György szerb despota szervezte orvtámadást elszenvedik, testvére életét veszti a helyszínen, míg Mihály a kocsiról gyorsan leugorva, lóra kapott, s szerencsésen elkerülte a halált. Testvére halálát keményen megtorolja, az ekkor 90 éves despota ujjait levágja és birtokait elkobozza.[12] 1456. május végén Hunyadi, Geszti Jánost nevezi a nándorfehérvári kapitánynak, de végül Szilágyi Mihályra hárul a feladat.[13] A nándorfehérvári diadal idején a vár kapitánya volt, amit ő erősített meg[14] és a csata után ő is építtetett újjá. Amikor II. Mehmed oszmán szultán hadai Nándorfehérvár, a mai Belgrád felé özönlöttek, e legfontosabb magyar végvár védelmében erélyt és hősies elszántságot tanúsított. A július 22-én Kapisztrán Szent János ferences hitszónok, Hunyadi János, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén társaságában végrehajtott végső kirohanása döntötte el az ostromot: Mehmedet a vár alól, nagy vérontás árán elűzték. Ezzel Európát hetven évre megvédték az oszmán pusztítástól.

Innen kezdve pályája gyors emelkedést mutat, V. László mint az igen nagy birtokú nemesi család e vitézségéről híres tagját, temesi főispánná is kinevezi, majd 1460-ban macsói bán, 1458-ban emellett, Magyarország kormányzója volt. 1460-ban erdélyi vajda és az alsó részek főkapitánya lett. Erőfeszítései és részessége Mátyás magyar királlyá emelésében, neve említésé nélkül nem tárgyalható.

A Hunyadiak pártján

szerkesztés
 
Szilágyi Mihály címere

Testvérhúgának, Erzsébetnek, Hunyadi Jánossal kötött házassága óta szívvel-lélekkel segítette előre a Hunyadiak, s azokéval együtt a maga ügyét. Hunyadi János halála után László lett a Hunyadi-párt feje, és azokban az ádáz pártharcokban, amelyek a Hunyadi-ház ifjú sarjai és Cillei Ulrik között kitörtek, Szilágyi fő szerepet játszott. Amikor Nándorfehérváron kelepcébe csalhatta régi, magához hasonló erélyes, gátlástalan ellenfelét, Cilleit, annak lemészárlásában maga is részt vett. Ezen esemény vezet oda, hogy a Nándorfehérvárról Budára vezető úton, Temesváron állomásozva a király esküt tesz, Erzsébet és Mihály nyomására, hogy Cillei megölése miatt a Hunyadi fiúkon nem áll bosszút, és atyafiaivá is fogadja őket, ami úgy is értelmezhető mint elismerését a fiúk Zsigmondtól való származásnak. Temesvárt özvegy Hunyadi Jánosné és két fia együtt lévén, ezt az alkalmat felhasználták arra is, hogy hálájukat így Szilágyi irányában kifejezzék. A Hunyadi-vagyonból nagymértékű uradalmakat adományoztak neki: Arad megyében: Világosvárt; Bácsmegyében: Szabadkát; Temes megyében: Kisötvény, Tiseld, Csolt, Egyházasoroszi, Tömelkény, Sörmes, Vörs és Karácsonytelkét; valamint Keve vármegyében: Maxond, Szőllős és Hercsekös birtokokkal gyarapszik Szilágyi vagyona. Míg két öccse a királlyal Budára ment, ő megnyugtatva és elégedetten tért vissza Nándorfehérvárra 1456. december elején, ahol néhány héttel utóbb egy török csapatot, mely a vár közeléig nyomult, visszaűzvén, újabb babérokat küzdött ki. A foglyul ejtett török kapitányt hat közvitézzel Budára küldte, hogy ezzel a király iránt hódolatának tanújelet adja.[15] Egy 1457. január 19-én kelt oklevél a méltóságsorban már mint macsói bánt említi meg.[16] Alig telik el három hónap a király esküjét követően, a Garai-párt és a király, a Hunyadi-ház túlhatalmától tartva elrendelik a Hunyadi fiúk elfogását, ami végül Hunyadi László 1457. március (17.) 21. előtti lefejezéséhez és az ország békéjének felborulásához vezet.[17] Hiába küldte a király Szilágyi ellen Giskrát (a zsoldosvezért), végül is kénytelen volt a lázadozó ország lecsendesítésére, az országgyűlést összehívni, Pozsonyba. Unokaöccse, Hunyadi László kivégzése után, Szilágyi Erdélyt szemelte ki a főhatalomért való élet-halál harca bázisául, mert ott és az azzal határos magyar Partiumban volt a legerősebb a Hunyadiak pártja. A vármegyék és a székelység tárt karokkal fogadták, a várak kapui megnyíltak előtte, csak a királypárti szászok szegültek ellene. Így pl. Beszterce, a Hunyadiak birtokának egyik központja, függetlensége visszaszerzése végett Szilágyi ostromát visszaverte. Ő másutt mindenütt teljes sikerrel lépett fel; Erdélyben minden regáléjövedelmet lefoglalt, régi ellenségeivel, így például Szentmiklósi Pongrác liptói főispánnal megbékélt. Kölcsönösen arra kötelezték magukat, hogy egymást minden ellenség ellen megvédelmezik. László lefejezésétől kezdve tíz hónapon át dúl az a pártháború, mely végül a szegedi békével záródik 1458. január 12-én,[18] úgy, hogy közben a király is meghal 1457 novemberében, állítólag pont a megszegett esküjének évfordulós napján. A szegedi béke zárja le végül a békétlen korszakot és nyitja meg az utat Mátyás trónra lépése előtt.

Mátyás trónra juttatása

szerkesztés

Időközben ugyanis a király, V. László, 1457 november 23-án, Prágában hirtelen meghalt, így Szilágyi Mihály elérkezettnek látta az időt, hogy a fogoly Hunyadi Mátyást emeljék a magyar trónra (I. Mátyás néven). Szilágyit a királyválasztó gyűlés (a Duna jegén, 1458-ban) az ország kormányzójává (régens gubernátor) választotta öt esztendőre, amíg a 15 éves Mátyás alkalmas nem lesz az országlásra. Szilágyi még aznap föleskette a rendeket az új király iránti hűségre, de meg kellett erősítenie az újonnan hozott törvényt is, amely szerint sem az ő, sem Mátyás rokonainak nincs mentelmi joguk. Az első oklevél mely Szilágyit, mint macsói bán, nándorfehérvári kapitány és Magyarország kormányzójaként említi meg 1458 január 18- án kelt amikor, Balázs deák solymosi várnagy útján tudatja Bártfa város tanácsával, hogy Hunyadi János fiát Mátyást magyar királlyá választották.[19] Szilágyi Budára siet tetemes haderő kíséretében a királyválasztó országgyűlés lebonyolítására és a királyi várat Garai nádortól, Mátyás számára átvette. Hunyadi László holttestét kihantoltatva Gyulafehérvárra vitette, Hunyadi János hamvai mellé. Az Országgyűlés 1458. január 28-cal, az Országgyűlési végzemény[20] által tekintendő befejezettnek, miután Szilágyi beleveti magát kormányzói feladatainak ellátásába, ekkor oklevél, oklevelet követ, sok ügyben jár el és intézkedik. Egyszersmind intézkedett Mátyás fogságból való kiszabadításáról, aki Prágából haza érkezve 1458. február 16-án, sietett leróni háláját nagybátyja iránt: neki ajándékozta Besztercét és a besztercei grófságot, a Radna-völgyével, a kolozsi és dobokai uradalmaival együtt, valamint 1458. február 20-án megerősíti Szilágyit kormányzói jogköreinek gyakorlásában.[21] Beszterce csak az imént verte vissza Szilágyi hadait, most az első sikertől felbátorodva, megrohanták a várat, ő azonban az Alföldről hirtelen ott termett, a várost bevette, a lakosok egy részét fölkoncoltatta, másokat megvakíttatott, voltak, akiknek kezét, orrát vagy fülét vágatta le. Ebben az időszakban Mátyás részéről még számos birtokadományban részesül, mint a temesmegyei Keresztúr, mely Pochay László birtoka volt, majd a csanádmegyei Hegyes és Hollóst nyeri el, a kolozsmegyei Theke (Tök) és Sajót, a tordamegyei Sárpatakot.[22] 1458. május 9-én megszerzi a hűtlen Sydo „dictus” Péter fiainak volt Keve vármegyei birtokait, mint Molwycza, Dezelyncz, Bolchynowcz, Dragosyncz, Derma és Kowasdynczdet,[23] de végül a közös kormányzás, Mátyás király korai rátermettségét igazolva, kettőjük viszonyában kibékíthetetlen ellentéteket szül, mely végül Szilágyi sorsát a romlásba és vesztébe sodorja egyben. Mátyás, Szilágyit hat hónapnyi kormányzóság után 1458 júliusában ugyan nem sikerült lemondásra bírni, de 1460-ra Erdély kormányzója címével illeti őt meg,[24] ezzel gyakorlatilag nagybátyát félreállította és Mátyás önálló regnálása innen vette kezdetét.

Mátyás és Szilágyi Mihály konfliktusai

szerkesztés

Az alap tézisben bizonyára jelen van az a motívum is, hogy Hunyadi László lefejezése miatt, Mátyás sosem gyógyuló sebet szerzett és bizonyára okolhatta is nagybátyját a Cillei megöléséből kibontakozó családi tragédia miatt. Másrészről két erős és erőteljes jellem összeférhetetlenségében keresendő a problémák forrása, ahonnan minden mást már csak a körülmények rossz alakulása tesz elviselhetetlené mindkét fél számára. A szintén bővérű Mátyás, aki különben is nehezen tűrte nagybátyja zsarnokoskodását, felháborodott annak besztercei kegyetlenkedésein, átlátta azt, hogy Szilágyi az erő eszközével irányítaná királyságát, a diplomácia teljes figyelmen kívül hagyásával, ezért maga és tanácsadói körének hatására arra jutott, hogy nagybátyjától végre magához kell ragadni a hatalom gyakorlását és az 1458-as nyári Országgyűlésen kísérletet is tesz, bár az Országgyűlés előtt nem sikerül Szilágyit lemondatni állásából. Mátyás igy kezdetben megelégszik azzal, hogy az országgyűlési végzésekben, csak a királyról legyen szó, a kormányzóról pedig említést nem tesznek.[25] Ezen az Országgyűlésen, miután Mátyás ismert okokból nem tartotta magát az esküvel foganatosított szegedi béke feltételéhez, azaz nem kívánta feleségül venni a Garaiak lányát, ezen felül meneszti is Garait ország nádori székéből és helyére Ország Mihályt nevezi ki, amiben biztosan törvénysértést vélt felfedezni Szilágyi, mivel a régi szokás szerint a királyi felség az ország nádorát, a főpapok, főurak és az ország nemeseinek közös akaratából választották, mivel a nádor a rendek részéről a királyi felségnek és a királyi felség részéről a rendeknek volt hivatott igazságot szolgáltatni. Másfelől Garai eltávolítását személyes sérelemként élhette meg, hiszen ezzel másodízben tiporta meg Mátyás és ezúttal szándékosan, Szilágyinak a szegedi békében tett esküjét, melyben biztosította a Garaiakat. Az adott szó tisztelete és a végül Mátyás érdekében tett esküjének a semmibe vétele, valamint 5 évre szóló kormányzói megbízatásának a megfosztási kísérlete vezette a megalázott és elkeseredett Szilágyit a simontornyai összeesküvéshez. Kétségkívül heves szemrehányásokkal megkísérelte a királyt elhatározásaiban eltántorítani de nem érvén célt, szakított vele és az országgyűlés végét be nem várva, távozott.[26] Ez az esemény vezet ahhoz, hogy az indulatinak parancsolni nem tudó nagyúr július 26-án a Hunyadiak ellenségeivel, a Garaiakkal Simontornyán véd- és dacszövetségre lépett, ezzel egyben elkövetve a felségárúlás bűntettét.[27] Ezt követően Mátyás mégis igyekszik Szilágyit jobb belátásra bírni és a köztük zajló 1458 augusztus 8 és 16 közötti tárgyalásokon sikerül Szilágyit végül lemondatni[28] úgy, hogy elnyeri a besztercei grófságot és kilátásba helyezi Brankovicsék, Becse, Becskereke, Nagysemlak uradalmainak kezére jutását.[29] Alig öt nappal később Szilágyi és Mátyás Szerbiába indul, Galambócz várának árulása, török kézre kerülése és a Szerb fejedelemség sorsának alakulása érdekében, mely Szilágyi és Mátyás újabb konfliktusához vezet. Szilágyi tárgyalásokba kezd István despotával, akinek ígéretet tett, hogy a töröktől visszahódítandó területeket megkapja, de tőle viszont Szendrő vár átadását követelte.[30] Ugyanekkor Tamás fia István bosnyák király igényt emelt Szerbországra és Mátyásnak fölajánlotta segedelmét a török elleni háborúban, ha a szerb fejedelemséget elsőszülött fiára ruházza. Mátyás késznek mutatkozott az ajánlat elfogadására, mindössze csak azt kívánta, hogy a bosnyák király a legközelebbi országgyűlésen személyesen jelenjen meg.[31] Mátyás ezen döntésével felrúgta Szilágyi újabb terveit, ki a Brankovicsokkal folytatott tárgyalásait és Szerbországhoz fűződő szerb fejedelemségi terveit meghiúsítottnak könyvelhette el. Ezen újabb megaláztatás és az ebből fakadó újabb király elleni lázongások eredménye lesz az, hogy Mátyás a Tisza mellékére magához rendelte Szilágyit, 1458. október 8-án elfogatta, a besztercei grófságtól és egyes birtokaitól is megfosztotta, majd Világos várába tömlöcbe záratta rokonát. Később parancsot is küldött a világosi várnagyhoz, hogy ölesse meg, ezt azonban, az új pápa, II. Piusz (Enea Silvio Piccolomini) közbenjárására, még idejében visszavonta. Kilenc hónap raboskodás után, a következő év augusztusában Lábatlan Gergely várnagy távollétében, Szilágyi hű szakácsa három társával, azzal a hírrel lármázta fel az őrséget, hogy portyázó törökök lepték meg a vár alját. Az őrség nagy része kirohant és a kapukon maradt néhány embert, a szakács, a jó előre megnyert jobbágyok segítségével lefegyverzett. A csakhamar visszatérő őrséget a bilincseiből kiszabadított Szilágyi elverte a vár alól, és az őrséget párthíveivel megerősítve, saját helyzetéről hírt adott a királynak. Szabadulását követően egyből lázongásba fog és újból a simontornyai ligában találjuk, mi valószínűleg élete talán legszégyenletesebb lépése, hiszen míg börtönben volt, a liga felajánlja a császárnak a Szent Koronát, több várat is elfoglalnak. Mátyás ellen ipja a cseh király is szövetkezett a császárral, ezért Mátyás azon volt, hogy Szilágyit végre békességre bírja. Szilágyi megalázó oklevelet kér élete biztositékául Mátyástól,[32] majd ennek bemutatása után Budára kisérték, ahol a tárgyalások nyolc napig húzódtak. A megállapodásban Mátyás 1459. szeptember elején kötelezte magát, hogy visszaadja a beszterczei grófságot és Lippa kivételével többi lefoglalt várát, valamint Szendrő várát új adományban felkínálja ha megvívja azt a török kezéből és végül ígéretben ráruházta a szerb fejedelemséget. Viszont cserében Szilágyi ígéretet tett, hogy ezentúl életét a török elleni háborúnak szenteli, nem kisebb motivációval mint a szerb fejedelemség elnyerése. Szilágyi ismert erélyével látott feladata teljesítéséhez. Előbb az al-dunai várakat erősíttette meg, aztán az Ali bég vezetése alatt, a Száván át Futakig hatolt törököt Szokolyi Péterrel karöltve tönkreverte. 1460-ban Mátyással békességüket újra megpecsételték, amikor ellene szüntelen acsarkodó 12 főembert a király, eltávolított az udvarából.[33] 1460. május közepén a Tisza partján Várkonynál találkozik Mátyással, kit elkísér Egerbe és részt vesz a felsőmagyarországi cseh rablófészek ügyében összehívott gyűlésen.[34] Innen Szilágyi is értesíti május 25-ikén állandó jóakaróját, Carvajal bibornokot, hogy Szendrőt fenyegető török sereg feltartóztatására készül seregét vezetni, ezért Becsére hívja meg, hogy vele tanácskozzék.[35] Tervét viszont megváltoztatja, Endrődi Miklós hadnagyot a délvidékre előre küldi,[36] míg ő Mátyást a cseh rablók által megszállott várak megvívásában támogatta.[37] Egy 1460 október 9-i oklevél, mely a kezdődő török elleni harcok kapcsán Szászkézden tartatott gyűlésén kelt, Szilágyi Mihályt, Marosvásárhely várának főkapitányaként nevezi meg.[38] 1460 október közepe fele a magyar sereg érkezésének hírére, a törökök felhagynak Szt.Lászlóvár ostromával, mely Galambóczal van szemben a Duna partján. Szilágyi az őrséget megszaporította, Keve várát megerősítette. Ezek voltak valójában élete utolsó cselekedetei a török ellen vívott harcaiban, de egy utolsó megaláztatás még váratott magára, mely végzetének karjaiba lökte őt és küzdelmes életét lezárta.

Halála

szerkesztés

1460. november elején hosszas török elleni készülődés után, régi diadalának helyszínére, Szilágyi Mihály Nándorfehérvárra érkezve seregével, meglepetésére a várba nem nyer szabad bebocsájtást, megtagadják előtte a vár kapuinak megnyitását. Érthetetlen okok húzódnak a történtek mögött, a csapda lehetősége sem kizárható, annyi bizonyos, hogy Szilágyi a megaláztatástól és dühtől őrjöngő hangulatban, seregoszlást rendel el, majd egy maroknyi csapattal Erdélybe hazaindul. November 8-án Szilágyi, Szendrő táján Posasin (ma Alsópozsgás) mellett törökök kelepcéjébe szalad, ahol ismét megütközött Ali béggel. Csekély számú seregét azonban bekerítette az ellenség, s őt magát is, kétségbeesett küzdelem után foglyul ejtették. Konstantinápolyba hurcolták, ahol a szultán lefejeztette, amiért nem volt hajlandó Nándorfehérvár sebezhető pontjait elárulni. Bár oklevél meséli el, hogy Mihállyal együtt fogságba esett Szakolyi Péter és Miklós ügyében kiszabadítási kísérletek történnek,[39] arról nincs tudomásunk, hogy Mátyás nagybátya érdekében is próbálkozott volna, tudva, hogy a török értékes foglyok ügyében mindig tárgyalóképes volt. A történelem titka marad, de Mátyással szembeni viszályok ismeretében, Mátyás is megvehető lehet. Mihály halálának biztos hírét követ beszámolója adja a király tudtára, 1461 márciusában, miután Mátyás azonnal megkezdi nagybátya óriási vagyonának a rendezését, eladományozását. Egy Mátyás és Beatrix házasságát leíró német deák, Hanns Seybolt korabeli írásából, egy töredék megjegyzés utal a király nagybátyának halálára még, mely a napot Aprószentek napjára teszi, azaz 1460. december 28-ra.

Acélmetszetű arcképét Teleki József gróf A Hunyadiak kora III. kötetében közli.

Szilágyi Mihály a szépirodalomban

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Szilágyi, Michael (BLKÖ)
  2. ↑ Borsa Béla: Ismeretlen egykorú német leírás Mátyás és Beatrix házasságáról. Pécs, 1949. 29: „A fent említett napon [Aprószentek, december 28.] halt meg … Pongrátz erdélyi vajda, és a király nagybátyja [!] is.” (Hanns Seybolt leírása. Kovács Péter szívességéből); 1492: Dl. 27741. Fogságba esése 1460. november 8. Posasin (ma Alsópozsgás) (Mo. melléktartományainak oklevéltára II.248); Fraknói Vilmos: A konstantinápolyi velencei követ 1461. február 6-án kelt levele (Diplomáciai Emlékek. I.67.) Birtokai elidegenítését Mátyás, az 1461 márciusában érkezett biztos hír után még abban a hónapban megkezdi.
  3. ↑ DL 233529, 1438. 04. 26.
  4. ↑ DL-DF 14755; 1453. 11. 30. Keltezés helye Bude Buda, Pilis m.; Kiadó V. László magyar király „…item Stephanum de Kerezthwr ac Michaelem Zylagy »dictum« de Horogzek, necnon nobiles dominas consortem suam et relictam Georgii Cheh »dicti«, necnon Annam filiam suam, item Philippum de Chomafalwa…”
  5. ↑ Fraknói Vilmos: 1. Névtelen török történetíró meséli el, hogy a balszárnyról Kara Mihal intézett támadást. (Thury József: Török történetírók 21.) / 2. Behaim XV. sz. német költő Csernin Meheltnek nevezi (Karajan: Quellen und Forschungen 39.) / 3. Chalkokindalas XV. sz. görög író, Cara Mihaelnek nevezi (Historianum Libri X.441.) / 4. Bonfini: Niger Michaelnek nevezi
  6. ↑ Szilágyi Mihály fogságából szabadulva, 1449 tavaszán már Magyarországon van, fogságban maradt testvére érdekeit karolja fel, egyezségre lép a Marótiakkal, akik Szerém megyei birtokuk erőszakos elfoglalása miatt perben álltak Ozsváttal (Fraknói Vilmos) „Egy két bánjukat elfogták és Murad szultán elé vitték, az egyiket Kara Mihal névűt, Murád szultán később szabadon bocsátotta.” (Thury i. m. 25)
  7. ↑ DL 14485; 1451. 08. 13. Regeszta: A csanádi káptalan bizonyítja, hogy megkapta Gara-i László nádornak 1451. 07. 15-én kelt, teljes egészében közölt oklevelét, melynek értelmében Bochar-i Mihály nádori emberrel Somogy-i Tamás mester kanonoktársát küldte ki, akik július 30-án kiszálltak Zewlews birtokhoz és a szomszédok meghívása mellett a nádori ember bevezette Zylagy Mihályt Zewlews birtok tulajdonába örök vétel címen anélkül, hogy bárki is ellenmondott volna. – A megjelent szomszédok: Ladislao Kwn et Stephano similiter Kwn a parte possessionis Wyzesgyan, ac Demetrio judice et Ladislao Farkas jurato in possessione Hollos constitutio – in persona Johannis de Hwnyad, gubernatoris, a parte eiusdem possessionis Hollos.
  8. ↑ DL 16757; 1452. 09. 01. Regeszta: Hwnyad-i János kormányzó a bácsi káptalanhoz. Az óbudai apácák panaszára, mely szerint a Lőrinc-nap előtti vasárnap /aug. 6./ amikor az ő Tothfalwa-i jobbágyaik Gergely nevű Zond-i vice officialisukkal, Zakalos György nevű Kerezthwr-i jobbágyot Kerezthwr birtokról földbére és tartozásai rendezése után az ország szokása szerint Tothfalwa birtokra akarták költöztetni, akkor Chamaffalwa-i Fülöp, Dersfalwa-i Bako György és Bálint és Kemend-i Tamás azokat megrohanva az ő Varga Domokos nevű jobbágyukat kegyetlenül megverték és Zylagy Mihály házánál félholtan otthagyták, …
  9. ↑ DL-DF 233450; Keltezés 1454. 04. 08; Kiadó BÁCSI KÁPTALAN; Régi jelzet U 434 / 65 19; DIPLOMATIKAI; FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Horvátország • Hrvatski Državni Arhiv • Obitelj Draskovic: Archivum maius (U 434); Fennmaradási forma Eredeti;
  10. ↑ DL 14922; 1455. 02. 11. Regeszta: A csanádi káptalan bizonyítja, hogy megjelentek előtte Salank-i Kothorman Miklós és vele együtt egyik fia: Ferenc clericus, magukra vállalva Ferenc testvérének: Benedeknek és nővéreinek: Dorottyának és Clara-nak meg más rokonaiknak a terhét, bejelentették, hogy a csanádmegyei Dyos birtokukat annak minden tartozékával 110 arany forintért eladták Horogzek-i Zylagi Mihálynak. Ha nem tudnák őt annak a birtokában megőrizni, akkor Zylagy Mihály csupán ezen levél alapján elfoglalhatja Kothorman Miklósnak a csanádmegyei Salank-on és Weresegyházán lévő összes birtokrészeit és elfoglalva tarthatja mindaddig, míg a 110 arany forintról eleget nem tesznek neki.
  11. ↑ DL-DF 49409; Keltezés 1455. 12. 06; Kiadó TITELI KÁPTALAN; Régi jelzet Q 253 / 24 15; DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (állagtalan fondokból) • Orsich család (Q 253); Fennmaradási forma Eredeti; Pecsét 0; Nyelv Latin; Irattípus birtokeladó. Regeszta: Titeli káptalan bizonyítja, hogy Pardani Zenthy Benedek, István János, András és Miklós a csanádmegyei Bagd felét 250 forintért eladták Kereszturi (Z?)ilaghy Mihálynak.
  12. ↑ Fraknói Vilmos: 1455. december 14-én Brankovicsot Nándorfehérvárra hurcoltatja, szabadon engedéséért 60 000 aranyat kér, Becse és Solymos várait az ide tartozó uradalmakkal együtt, testvére megbosszulása véget, majd újait vágja az öreg Brankovicsnak, mellyekkel oly sokszor hamisan esküdött. Az orvtámadást megemlítik: 1. Piccolomini Aeneas Sylvius bibornok későbbi II. Piusz pápa két évvel később beszéli el (De Europa. Aeneae Sylvii Opera. Baseli kiadás, 397. o.) / 2. Szerb krónikák- Mijatovics-Brankovics életrajza / 3. V. László 1456. március 9-én Dávidfalvi Dávid magtalan halála után Szilágyi kezén lévő birtokokat továbbadományozza (DL 15035) / 4. Megemlíti a velencei követ 1457. február 3-i jelentésében / 5. V. László az 1457. március 21-én kelt okiratban – Teleki- Hunyadiak kora X.-ben / 6. Mátyás – 1458. 08. 20. okl. (Becse és Solymos várakról)
  13. ↑ Ezt Tagliacozzói Jánosnak 1456. május 23-án és Geszti Jánosnak június 16-án, Capistrán Jánoshoz írt levelekből tudjuk. Petko Béla: Történelmi tár 1901. évf.
  14. ↑ Fraknói Vilmos: (A levél a Capistanoi kolostor szerzeteseinél őrzőt oklevél), témája a Szilágyi Mihály által megtett védelmi intézkedésekről szól.
  15. ↑ Erről Hans Kuchayn Budáról 1457. január 8-án Pozsony város tanácsához írt levelében tesz jelentést. Quellen und Forschhungen. 232.
  16. ↑ DL 13425; 1457. 01. 19. Méltsóságsor: „…Michaele de Zylaghy de Horogzeg Machoviensi banis, … Ladislao de Hwnyad comite Bistriciensi agazonum nostrorum magistris ac eodem Ladislao Themesiensi comite.”
  17. ↑ DL-DF 24766; Keltezés 1457. 03. 21; Kiadó LÁSZLÓ 5 KIRÁLY; Régi jelzet Q 311 / 1530 21; DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311); Fennmaradási forma Eredeti; Pecsét Függő; Nyelv Latin; Irattípus oltalomlevél; szavatosság – kártérítés – gyilkosság (részletezett); kártérítés Regeszta V. László király biztosítja azokat, akik neki a Hunyadi-ház leküzdésében segédkezet nyújtottak: Gara-i László nádort, Wylak-i Miklós erdélyi vajdát és a többi név szerint felsorolt társaikat, hogyha őket Hwnyad-i Lászlót haláláért bárki háborgatná és megtámadná, mind ő, mind utódai meg fogják védelmezni és esetleges káraikat meg fogják téríteni. A kiadványban részletesen le vannak írva Hwnyad-i János és két fia vétkei a király ellen, Cillei Ulrik meggyilkolásának története és Hwnyad-i Lászlónak a király ellen tervezett merénylete. – A király s.k. aláírásával. – Ép kettős függőpecsét.
  18. ↑ DL 15206 Az oklevelet (hibásan 1458. 01. 17.) kiadta Teleki X. 565. 1458. 01. 12. Regeszta: Erzsébet, Hwnyad-i János kormányzónak és besztercei örökös grófnak az özvegye, meg Horogzeg-i Zylagy Mihály macsói bán és Nándorfehérvár kapitánya bizonyítják, hogy jóllehet köztük és Gara-i László nádor meg ennek felesége: Alexandrina között több okból, főleg pedig Cilia comesének: Ulriknak és Hwnyad-i László bestercei grófnak a halála miatt sok nézeteltérés és ellenségeskedés volt, mégis a béke és az ország érdekében Erzsébet és Mihály elfelejtik az összes méltánytalanságokat, amelyeket a nádor és a felesége és ezek hívei: Miklós pécsi püspök, Lyndwa-i bán fia: Pál volt királyi udvarmester és mások részéről szenvedtek, különösen pedig László halálával kapcsolatban lemondanak minden megtorlásról és örök békére lépnek velük a következő pontok alapján: A nádor és a felesége meg a hiveik az ország élére állítandó királyt illetőleg Hwnyad-i János kormányzó fia: Mátyás személyében állapodnak meg minden külföldivel és belföldivel szemben, akik magukat akarják Magyarország királyává választatni az ő akaratuk ellenére; Mátyás kiszabadításán közös erővel fognak dolgozni. Buda várát és városát a Garaiak megnyitják előttük és annak a felébe befogadják őket mint birtokos társat, viszont ők Buda és Pest városokat megtartják szabadságukban és ígéretükön felül nem fogják azokat adóztatni. Ők is megígérik keresztény hitükre és eskü alatt, hogy a kormányzó fia: Mátyás feleségül fogja venni a nádor leányát: Annát és mint királynőt fogja ellátni, mint atyját és Alexandrinát mint anyját fogja tisztelni, kezében fogja hagyni a nádori méltóságot, Buda várát és más javakat, melyeket a magyar királyoktól nyert; ennek biztositására ígérik, hogy possessionem buius regni Hungarie et a sabialiter omnium bonorum paternorum addig nem fogják Mátyás kezébe adni, míg Annát feleségül nem veszi és a házasságot végre nem hajtja. Feltéve, hogy nem sikerül Mátyás számára megszerezni a magyar királyságot, vagy az halasztást szenved, ez nem fog akadályúl szolgálni a köztük létrejött rokoni kapcsolatnak és a nádor ez esetben is Buda vár és város felének a birtokába engedi őket. Egymást kölcsönösen támogatni fogják minden ellenféllel szemben, csak Miklós pécsi püspököt és Wylak-i Miklós erdélyi vajdát véve ki, mint akikkel szemben a nádor le van kötelezve. Ha pedig Isten rendeléséből Mátyás vagy Anna meg találnának időközben halni, a kötelezettségek akkor is fennállnak. Itt közli az eskümintát, amelyet János és Dénes bíborosok előtt meg fognak ismételni és amelyet kiszabadulása után a 25-ik napon Mátyás is le fog tenni. Erzsébet és Mihály kötelezettségeiket név szerint is kiterjesztik Gerse-i Pethew Miklósra és Györgyre, Zomzedwar-i Henyngre, Thwrocz-i Benedekre, Gergellaka-i Bwzla-i Lászlóra, a Weglesen lakó Jodocusra, Zeer-i Posa fia Istvánra és a Saskw-n lakó Korlath Péterre. Eredeti, hártya, rongyos. A két függő pecsétből csak az egyik, az is töredékes.
  19. ↑ DL 218492; 1458. 01. 18.
  20. ↑ A végzemény fel van véve a (Corpus Juris gyüjteményébe), Szilágyi ebben azzal a formulával él, amelyet a királyok szoktak használni.
  21. ↑ Az 1458 feb.20-ikán kelt rendeletnek a slavóniai bánokhoz intézett példánya megvan a bécsi udvari könyvtárban. (Kivonatosan ismerteti Horváth Mihály a Történelmi Tár IX. kötetben.) Szövegét 1568-ban Mérei Mihály nádori helytartó felvette egy emlékiratába (OL. Acta Neoregestrata. Fasc.20. nr.96.)
  22. ↑ DL 15216 ; 1458.03.01. és DL 15218; 1458.03.04 és DL 30839; 1458. 03. 09.
  23. ↑ DL 15239; 1458. 05. 09. vár átadása – koronára háramlás – hűtlenség – fogság; kevei vár; rác; érdemek – hűtlenség; Regeszta Mátyás király figyelemmel Horogzeg-i Zylagy Mihály érdemeire, aki sicuti integritate fidei cateris clarior, ita potenti virtute usque ad hec nostre etatis tempora nostri honoris et huius regni nostri conservator magnanimus fuit et columpna, örök tulajdonul neki és utódjainak adja a Kevevármegyében fekvő Molwycza, Dezelyncz, Bolchynowcz, Dragosyncz, Derma és Kowasdyncz névű birtokokat, amelyek azelőtt Sydo „dictus” Péter fiaié voltak, de ezek hűtlensége folytán, amit azzal követtek el, hogy amikor a király még mint fogoly élt, az anyja: Erzsébet híveivel szemben bizonyos rácokkal szövetkeztek és Kewe várát átadták a rácoknak, a koronára szálltak. Eredeti, hártya. A szöveg alatt pecsét töredékeivel. A szöveg alatt jobb felől: Relatio Johannis Thuz.
  24. ↑ DL-DF: 244854; Keltezés: 1460. 04. 09; Kiadó: SZILÁGYI MIHÁLY BESZTERCEI ISPÁN; SZILÁGYI MIHÁLY ERDÉLYI KORMÁNYZÓ
  25. ↑ Mindez kitűnik az országgyűlési végzemény szövegéből, melyet (Kovachich adott ki: Vestigia Comitiorum. 298-330)
  26. ↑ Szilágyi 07.21-én már a tolnamegyei Szigetfőn tartózkodott. A velencei követ 07.08-iki jelentéséből tudjuk, hogy azon napon az országgyűlés még nem kezdte meg ülését, ami a végzeményből ismerjük tizenkét napig tartott, e szerint Szilágyi az országgyűlés befejezésekor már nem volt Pesten.
  27. ↑ DL 25983 és DL 15271; 1458.07.26.
  28. ↑ Ezt Velence követének 08.01. és 08.23-iki jelentéséből tudjuk.
  29. ↑ DL 15276; 1458.08.20 Regeszta: Mátyás király Zylaghy Mihály besztercei comes (gróf), az ő nagybátyja sok érdemére való tekintettel úgy rendelkezik, hogy amint még György rác despota életében, maga György despota és Lázár meg a többi fiai meg ezek feleségei között és Mihály comes között az utóbbi testvérének: Lászlónak méltánytalan megölése miatt létrejött megegyezés alapján György despota és fiai átadták Mihálynak Beche nevű várukat Torontál megyében és Somlyó(Nagysemlak) várát Krassó megyében a hozzájuk tartozó városokkal, falvakkal és prédiumokkal, de Mihály az ország békéje érdekében és az egyetértés fenntartása céljából lemondott a két várról és visszaadta azokat nekik, mégis, ha idők folyamán akár a despota fiainak a hűtlensége folytán, vagy magszakadás folytán, vagy amiatt, hogy ezek a kötött megállapodás ellenére Galambocz várát esetleg átadják a töröknek, ez esetben Mihály comes újra elfoglalhatja a maga számára Beche várát és Bechekereke városát, továbbá Somlyó várát ezek minden tartozékával és a király már eleve neki adja az azokban lévő királyi jogát. Eredeti, hártya.
  30. ↑ A velencei követ Raguzából írt 1458. szeptember 13-iki levele.
  31. ↑ A velencei követ 1458. október 9-én kelt jelentése. Diplomáciai Emlékek.38
  32. ↑ Másolat a Lobkovitz herczegek prágai könyvtárának XV.sz kodexében
  33. ↑ Pest város jegyzőjének 1460.04.14-iki jelentése_Kaprinai II.120
  34. ↑ Erről 04.17-én Várkonyból Mátyás értesíti Bártfát. Kovachich: Supplementum ad Vestigia Comitiorum. II.152
  35. ↑ (Diplomáciai emlékek. I.79.)
  36. ↑ A csanádi püspök tesz említést róluk 06.01-én kelt levelében. Diplomáciai Emlékek.77
  37. ↑ DL 28523; 1460.06.12-én Gyöngyöspüspökiből Erdélybe küldött rendelete.
  38. ↑ Székely Oklevéltár III. kötet: 1460. 10. 09. Rozgonyi Osvát és idősb Losonczi Dezsőfi László székely ispánok az Udvarhely és Maros széki főtisztekkel és székelyekkel SzászKézden tartott gyülésben. Kelt SzászKézden 1460. október 9‐én. „Magnifici Ladislai de Labathlan Siculorum Comitis literatenus factam, quam pre nostris obtulit oculis revidendam demumque per literas Spectabilis et Magnifici domini Michaelis Zylagj de Horogzegh, perpetui Comitis Bistriciensis ac parcium, Transsilvanarum Gubernatoris introductorias et Statutorias pariter et Evocatorias Capitaneo maioris exercitus et Judicibus Opidi Zekelvasarhel loquentes, necnon Johannis Gereb de vyngarth, similiter parcium Transsiluanarum vicegubernatoris, relatorias econuerso ipsi Capitaneo et Judicibus antedictis exinde confectarum interpositas, …”
  39. ↑ DL-DF 55749; 1463. 03. 02.

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szilágyi_Mihály_(kormányzó)&oldid=27490298”