Wikipédia

Tildy Zoltán (politikus)

(1889–1961) magyar református lelkész, politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 4.
Ez a szócikk a köztársasági elnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Tildy Zoltán (egyértelműsítő lap).

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18.[1] – Budapest, 1961. augusztus 3.)[2] református lelkész, politikus, magyar miniszterelnök, majd köztársasági elnök.

Tildy Zoltán
1946-ban
1946-ban
Született1889. november 18.
Losonc
Elhunyt1961. augusztus 3. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGyenis Erzsébet (1914. október 14. – 1961. augusztus 4.)
Gyermekeihárom gyermek:
Ifj. Tildy Zoltán
Foglalkozása
  • református lelkész
  • politikus
IskoláiPápai Református Teológiai Akadémia (–1910)
SírhelyeFarkasréti temető
A Második Magyar Köztársaság 1. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1946. február 1. – 1948. augusztus 3.
Miniszterelnök
ElődNemzeti Főtanács
UtódSzakasits Árpád
A Magyar Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1945. november 15. – 1946. február 1.
Királybetöltetlen
ElődMiklós Béla
UtódNagy Ferenc
A Magyar Népköztársaság államminisztere
Hivatali idő
1956. október 27. – 1956. november 12.
MiniszterelnökNagy Imre
Politikai pályafutása
PártOKGFP, EP, FKGP
A Wikimédia Commons tartalmaz Tildy Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Az ún. Tildy-palota, Andrássy út 96.
Elnöki emléktáblája Budapesten
(Festetics-palota, Pollack Mihály tér 3.)
Sírja a Farkasréti temetőben: 49/7-2-6.

Életpályája

szerkesztés

Felvidéki értelmiségi családban született Tildy László és Fabriczy Emma fiaként. A gimnáziumot 1901–1906 között Balassagyarmaton, 1907/1908-ban Léván, a piaristáknál, végül 1908–1910 között Selmecbányán, az evangélikus líceum gimnáziumában végezte.[3] Érettségi után a 1910-től a Pápai Református Teológiai Akadémián, majd annak elvégzése után egy évig az írországi Belfastban tanult teológiát ösztöndíjasként. Ezután a Somogy vármegyei Szennán, később 1920 és 1930 között Tahitótfaluban, illetve 1932-től 1946-ig Szeghalmon volt lelkész. 1924-ben alapító tulajdonosa volt a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt.-nek, amely egyházi kiadványokat, szakkönyveket jelentetett meg. Fia, Tildy Zoltán fotóművész egyebek mellett szintén kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő (az 1945–47-es ciklusban), valamint a természetvédelem országos szervezetének vezetője volt 1950 és 1974 között. Felesége, Gyenis Erzsébet 1945-től férje államfői kinevezéséig szintén FKGP-s országgyűlési képviselő volt. Veje, Csornoky Viktor is bejutott a törvényhozásba 1945-ben.

Politikai pályája

szerkesztés

1917-ben lépett be a Nagyatádi Szabó István irányitotta Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba, majd követte Nagyatádit az Egységes Pártba. 1929-ben Nagy Ferenccel együtt szervezte meg a Független Kisgazdapártot, amelyben ügyvezető alelnöki tisztséget vállalt, majd 1945-től országos pártelnök lett. Az 1931-es választásokon indult először, de alulmaradt a kormánypárti ellenjelölttel szemben. Az 1935-ös választásokon csalással ütötték el mandátumától, ami ellen sikeres petíciót nyújtott be. A megismételt voksoláson aztán 1936-ban országgyűlési képviselővé választották. 1939-ben megszavazta a második zsidótörvényt, azonban ezért később nem vonták felelősségre.[4] Az 1939-es választásokon ismét sikerült mandátumot szereznie, így egészen Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) országgyűlési képviselő volt, majd Zoltán fia segítségével illegalitásba vonult és csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz.

A második világháború után beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd az 1945-ös választásokon is országgyűlési mandátumot szerzett, akárcsak fia, Zoltán és felesége, Gyenis Erzsébet (mindhárman a Kisgazdapárt képviseletében). 1945. november 15-étől 1946. február 1-jéig miniszterelnök volt, kormányának tagja volt többek közt Nagy Imre is mint belügyminiszter – igaz, ennek a kormánynak az összetétele kapcsán már szovjet szempontokat is figyelembe kellett venniük.

1946. február 1-jén szűnt meg a királyság mint államforma, mivel a Nemzetgyűlés az 1946. évi I. törvény elfogadásával Magyarországot köztársasággá nyilvánította. A II. köztársaság első államfője köztársasági elnökként Tildy Zoltán lett, a kormányfői posztot Nagy Ferenc kapta meg, aki új kormányt alakított. Noha az 1945-ös választások során a választók több mint 57%-a a kisgazdákat szerette volna kormányon látni, a kommunisták nélkül nem lehetett kormányt alakítani. A szovjet befolyás egyre nőtt, s Tildynek is azt tanácsolták brit és amerikai politikusok, hogy igyekezzen szívélyes viszonyt kialakítani a Szovjetunióval.

Tildy elnöksége alatt folytatódtak a háború utáni népbírósági perek, egyebek között a Sztójay- és Szálasi-kormányok egykori tagjai ellen. A halálos ítéletekkel szembeni kegyelmi kérvény elutasítását államelnökként Tildy írta alá, aminek nyomán jobboldali politikai ellenfelei (a református lelkészek palástjára utalva) „palástos hóhér”-nak nevezték el.

1946-ban a kommunisták belső ellentétek szításával szétrombolták a kisgazdapártot (szalámitaktika), Nagy Ferenc miniszterelnök pedig az ellene felhozott koholt vádak miatt nem jött haza Svájcból. Tildyvel a Baloldali Blokk vezetői 1947-ben feloszlattatták a parlamentet, és augusztus 31-ére új választásokat írattak ki, amelyen jelentős csalások történtek az ún. kék cédulák felhasználásával. Tildyt 1948. július 31-én mondatták le veje, Csornoky Viktor hazaárulás vádjával való letartóztatása miatt. (Tildy köztársasági elnöki tisztsége hivatalosan csak augusztus 3-án szűnt meg.) Ezután Tildy Zoltánt 1948 augusztusától egészen 1956 májusáig – közel nyolc évig – házi őrizetben tartották.

1956. október 27. és november 12. között a második és harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszter volt. A forradalom bukása után, 1958-ban hat év börtönre ítélték. 1959 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult,[5] ettől kezdve teljes visszavonultságban élt 1961. augusztus 3-án bekövetkezett haláláig.

1989. július 6-án – halála után 28 évvel – rehabilitálták. A Legfelsőbb Bíróság – akárcsak az 1956-os forradalom mártírjai esetében – kimondta, hogy az ítélet törvénysértő volt, ezért azt hatályon kívül helyezte.

Művei

szerkesztés
  • A boldog és igaz élet útja; Szabó Nyomda, Kaposvár, 1921 (A Falusi Lelkipásztor könyvtára)
  • A presbiter kötelességei és hivatása; 3. kiad.; Magyar Vallásos Traktátus Társaság, Kaposvár, 1921 (A „Reformáció” könyvtára)
  • Bereczky Albert–Tildy Zoltán: Krisztus győz! Elmélkedések; Szabó Nyomda, Kaposvár, 1922
  • Patkós Péter nehéz éjszakája. Elbeszélések; Magyar Traktátus Társaság, Tahitótfalu, 1923
  • A Tóth-család esetei. Elbeszélések 1–2.; Magyar Traktátus Társaság, Tahitótfalu, 1923
  • Lesz még dicsőbb jövőnk nekünk. Három színdarab műkedvelői előadásokra; Sylvester Nyomda, Tahitótfalu, 1924
  • Mózes perbe száll az Úrral; „Az Út”, Cluj-Kolozsvár, 1926 (Ünnepnapok)
  • A Tóth család. Elbeszélések; Sylvester Nyomda, Tahitótfalu, 1927
  • Az aradi vértanúk története; Sylvester Nyomda, Tahitótfalu, 1929
  • Árva Péter bosszúja. Kis regény; Keresztyén Család, Budapest, 1929
  • A nagy föld. Színjáték műkedvelők részére; Sylvester, Budapest, 1930
  • Két esztendő munkája a parlamentben; A Független Kisgazda, Budapest, 1939
  • Tildy Zoltán beszéde 1945. április 8-án a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak a felszabadulás után tartott első budapesti nagygyűlésén; Független Nyomda, Budapest, 1945
  • Tildy Zoltán beszéde az ideiglenes nemzetgyűlés 4-ik és 7-ik ülésén, 1945. év szeptember 6-án és 12-én; M. H. I. Rt., Budapest, 1945
  • Nemzeti feladataink; Demokrácia, Budapest, 1946
  • Tildy Zoltán centenáris szilveszteri szózata a magyar néphez; Független Nyomda, Budapest, 1948

Emlékezete

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Születése bejegyezve a losonci református keresztelési akv. 24/1889. folyószáma alatt.
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 605/1961. folyószáma alatt.]
  3. ↑ Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 327.
  4. ↑ Ungváry Krisztián: Magyar igazság: felelősségre vonás Magyarországon. magyarnarancs.hu, 1988. április 23. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
  5. ↑ Magyar nagylexikon 17. kötet 465
  6. ↑ Tildy Zoltánról nevezték el a tahitótfalui hidat (magyar nyelven). index.hu, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2023. június 12.)

Források

szerkesztés
  • Haas György: Diktatúrák árnyékában. Tildy Zoltán élete; Magyar Napló, Budapest, 2000
  • Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 464–465. o. ISBN 963-9257-17-6  

További információk

szerkesztés
  • Föglein Gizella: Az államfő "intézménye" 1944 és 1949 között
  • Haas György: A kisgazda államminiszter
  • Sulinet
  • Cséry Dezső: Tildy Zoltán; Griff, Budapest, 1946
  • Vigh Károly: Tildy Zoltán életútja; Tevan, Békéscsaba, 1991
  • Rácz Erzsébet: Feljegyzések a vihar kapujában. Emlékezés Tildy Zoltánra; szöveggond. Szatmári Judit; Ráday Gyűjtemény, Bp., 1995 (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai)
  • Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei. 1945. november 15. – 1946. február 4.; szerk., jegyz., bev. G. Vass István; MOL, Budapest, 2005 (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Elődje:
– 		Utódja:
Szakasits Árpád
Elődje:
Dálnoki Miklós Béla 		Utódja:
Nagy Ferenc
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tildy_Zoltán_(politikus)&oldid=26942167”