Kiejtés

  • IPA: /ɛ̃.pe.ʁa.tif/

Melléknév

impératif (nőnem impérative, hímnem tsz. impératifs, nőnem tsz. impératives)

  1. parancsoló, sürgető

Főnév

impératif hn (plural impératifs)

  1. nyelv felszólító mód
  2. előírás, követelmény