miniszter
Kiejtés
- IPA: [ ˈministɛr]
Főnév
miniszter
- Egy ország kormányának tagja, aki az államigazgatás egy részét irányítja országosan.
Származékok
- (összetételek): államminiszter, belügyminiszter, igazságügy-miniszter, miniszterelnök, miniszterelnökség, miniszterhelyettes, miniszterjelölt, minisztertanács, rendőrminiszter
Szókapcsolatok
Lásd még
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | miniszter | miniszterek |
tárgyeset | minisztert | minisztereket |
részes eset | miniszternek | minisztereknek |
-val/-vel | miniszterrel | miniszterekkel |
-ért | miniszterért | miniszterekért |
-vá/-vé | miniszterré | miniszterekké |
-ig | miniszterig | miniszterekig |
-ként | miniszterként | miniszterekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | miniszterben | miniszterekben |
-on/-en/-ön | miniszteren | minisztereken |
-nál/-nél | miniszternél | minisztereknél |
-ba/-be | miniszterbe | miniszterekbe |
-ra/-re | miniszterre | miniszterekre |
-hoz/-hez/-höz | miniszterhez | miniszterekhez |
-ból/-ből | miniszterből | miniszterekből |
-ról/-ről | miniszterről | miniszterekről |
-tól/-től | minisztertől | miniszterektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | miniszterem | minisztereim |
a te | minisztered | minisztereid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
minisztere | miniszterei |
a mi | miniszterünk | minisztereink |
a ti | miniszteretek | minisztereitek |
az ő | miniszterük | minisztereik |