Heraldikai lexikon/Családfa
Névváltozatok: táblázat (Nagy VII. 97.), leszármazási táblázat (Nagy VII. 97.), származási táblázat (Nagy I. 18.), leszármazási fa (Nagy IX. 317.), leszármazási-rend (Nagy IV. 24.), leszármazási kiumutatás (Nagy IV. 112.), származási fa (Mocsáry Lajos: A magyar társasélet. Pest, 1855. 124., Nagy VII. 472.), származati tábla (Nagy VII. 432.), ősfa (Forgon 73.), törzs-fa (Nagy VII. 491.), nemzetségfa ( Bev. Tört. 24.), nemzedékrend (Nagy IV. 22), őstábla (Tört. Segéd. 104.), családi leszármazás (Nagy I. 51.), család-kimutatás (Nagy III. 420.), származási kimutatás (Nagy IV. 6.), ágazat (Nagy IV. 12.), leágazás (Nagy IV. 118.), genealogia (Nagy VII. 549.), vérségfa (Bárczay, előszó), pedigré
en: pedigree, family tree, de: Ahnentafel, Stammbaum, la: arbor genealogica, arbor gentilitia
„Se mesékkel és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.” (Timótheus I. 1. 4.)
Családfa, némileg elavult (népszerű) genealógiai kifejezés a családi leszármazás grafikus ábrázolására. A nevét onnan kapta, hogy régen a leszármazást fa alajával ábrázolták, melynek gyökerénél a család őse állt, a fa egyes ágai pedig a családi ágakat ábrázolták, melyen a levelek a család egyes tagjainak a nevével voltak ellátva. (Előfordulnak a szívek a közös szalagok, a kézfogó, a láncok is.) A modern családfákon a lehulló ág a válást jelöli. A modernebb családfák, illetve helyesebb kifejezéssel a leszármazási táblázatok a család ősét legfelül tüntetik fel, majd az egyes generációk tagjai (általában) egy vonalban állnak, kapcsos zárójeleken vagy vonalas elágazásokon belül. Az egyes családtagok élettertamát vagy előfordulásokat a forrásokban évszámokkat tüntetik fel. A családfa előnye, hogy könnyen használható és áttekinthető. A családfánál nagyobb súlyt fektetnek a művészi ábrázolásmódra, de a történeti helyesség megórzésével. Életfának is nevezik. A régebbi családfákon gyakran tűnnek fel a családi birtokok vedutái, c-merek, portrék, magyarázó szöveg, mesés elemek, képzelt ősök bibliai alakok vagy képzeletbeli lények a családfa gyökerénél. A magyar családfákon kedveltekma huszárok, a törökruhás alakok, a hármas halom és előfordul a hét vezér ábrázolása is.
A családfa erdete
Az idők folyamán a családok és nemzetségek eredetéről alkotott elképzelések változásaihoz hasonlóan a családfák ábrázolásának módja is állandóan változott. Az egyszerű, igénytelen sémák mellett már az ókorban (a római patríciusok átriumaiban) és a középkorban is előfordulnak művészi értékű genealógiák, kéziratos családfák a levéltárakban, a kastélyok és templomok falán, valamint a kódexekben, a nyomtatott könyvekben és a festményeken (elsősorban az újkorból), melyek az ősgaléria részét képezték.
A felülről, „mindenkinek közös égi atyjától” lefelé haladó fák az ókorból származnak. Az alulról felfelő növekvők középkoriak. Míg a próbák (sk: vývod) egyszerűbbek, sematikusak voltak, a családfák általában művészi kivitelűek. A faábrázolás sémája a 16. századtól megjelent a próbáknák (vývod) is. A probant ezeknél (anakronisztikus módon) a fa gyökerénél található, ősei pedig a fa koronájában.
A családfák összeállítása később kezdődött mint a családi leszármazás, a családi jegyzékek (cs: vývody) vezetése. Fa alakját főleg a reneszánszban és a barokk során tartotta meg. Ebből eredt a további genealógiai szakterminológia is, mint az ág, a szétágazás (cs: rozrod), az íz stb. vagy a „családi gyökerek“. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az ágakat eltérő színűre festették. Ebből százmazik a nemzetségfa és családfa elnevezés. A leszármazás vezetése és ábrázolása fontos volt a hitbizományi utódlás megállapításakor, a birtokügyi pereskedés alkalmával stb.
A római őstáblán nem mindig csak a biológiai utódokat tüntették fel, hanem az örökbefogadottakat is, akik a családba való befogadással átvették az örökbefogadó őseit is. A vérrokonok házasságkötését Augustus tiltotta meg. A mai leszármazási táblák előképe a római scala (stemma) volt, mely a leszármazást kereszt alakban ábrázolta.
A családfák egyik régebbi változata a címerekkel ellátott ősfa (mint pl. a kamarási ősfa), melyet használtak például a nemesség igazolásakor is. A legtöbb családfa tükrözi a korabeli divatirányzatokat és stílusokat is. Összeállításuk hosszú időt vett igénybe, mert sok adatot kellett hozzájuk összegyűjteni. Az egyik Esterházy családfát pl. tíz évig készítették. A gótika korából ismert a Babenbergek családfája. A reneszánszban a portugál királyok családfája (1530-as évek) Szent István rokonságát is érinti. A barokkban híresek voltak az Esterházy családfák. Esterházy Pál (1635-1713) nádor több családfa összeállítására is megbízást adott. A historizmus szép példája Pálffy-Daun grófnő családfája, a szecesszióban E. Krahl és H. G. Ströhl családfái, akik magyar megrendelők számára is dolgoztak.
A családfa típusai
A családfáknak különféle grafikus megvalósítása lehet. A legegyszerűbb genealógiák sematikus ábrák (sémák, diagramok, táblák), mindössze néhány vonalból (és körből) álltak. Megtalálhatók a legrégibb kéziratos anyagokban és tudományos munkákban (pl. Bél Mátyásnál). Alulról felfelé, fentről lefelé vagy balról jobbra haladnak.
Gatterer Abriss der Genealogie (1786) című művében kétféle genealógiai táblázatot különböztet meg.
Az ősöket fel lehet tüntetni félkör (szivárvány), kör stb. alakban is. Ilyenkor a probandus középen helyezkedik el. A családfa (genealógiai táblák) egyik típusa a leszármazási tábla (törzskönyv, de: Stammbaum, cs: rodokmeň), mely csak a férfi leszármazókat tartalmazza (akik a család nevének az átörökítői), ezért az adott család történetének az alapját képezi. Régebben ezt is fa alakban ábrázolták.
A modern genealógiai táblázatokban egyaránt fel kell tüntetni a férfi és női utódokat, amire a középkorban még nem fekettek nagy súlyt.
Különféle jelekkel és rövidítésekkel fel lehet tüntetni a születést (*), a házasságkötést (
), a halálozást (†), temetkezést (□) stb. és ezek dátumát. Újabban feltüntetik a társadalmi és vagyoni állásra, az iskolázottságra, képzettségre vonatkozó adatokat is. A genealógiai jelek sokáig nem voltak egységesek és részben ma sem azok. A családfa genealógiai adatainak kiegészítéseként szolgálnak a családtagok személyi lapjai, melyek részletesebb adatokat és rövid életrajzokat is tartalmaznak az adott személyről.
A családfa használata
A régi típusú családfa művészi ábrázolásának kivitele függ család kiterjedtségétől, elágazottságától. Erre a célra különféle stilizált fákat lehet használni. A szokványos kiterjedtségű családoknál a hársfa, hiányos kiterjedtségűnél a nyárfa sémáját lehet alkalmazni.
A középkorban és az újkor kezdetén a családfát csak a nemesség és a gazdag polgárság használta, de a 18. század végétől szélasebb körben is elterjedt. A 18. és 19. században a címerek rendkívül fontos elemei lettek a családfáknak és a leszármazási tábláknak. Az utóbbi esetben a probant előkelőségét voltak hivatva alátámasztani. A különféle próbáknál a családi címer különféle változatai (bárói, grófi) is előfordulhatnak. A címeres genealógiák alkotói számára az elsődleges szempont a címer reprezentatív funkciója volt, ezért gyakran vétettek a heraldika szabályai ellen., mint amilyen az egyszerűség elve, a színtörvény, antiheraldikus színek, nagyméretű sisaktakarók használata.
A családfaszerű leszármazási táblákat alkalmazzák a kriminológiában, az orvosgealógiában és -genetikában, a taxonómiában stb., a jobb áttekinthetőség és a rejtett összefüggések felismerésére. Propagandacélból családfaszerű ábrázolásokat is szoktak alkalmazni. Ilyen volt a magyar jakobinusok vezéreinek 1795. 3. 20-i kivégzése után készült propagandalap, mely a mozgalom vezetőinek portréit családfaszerűen ábrázolta és rang szerint sorolta be őket a családfán. A 12. századtól egész Európában elterjedt Jézus származásának és rokonságának fa alakú ábrázolása, melyet Jessze-fának neveztek. Jessze (Iszáj), Dávid zsidó király apjának ágyékából fa nől ki, melynek csúcsán Jézus és egyes szentek vannak. A Jessze-fa megtalálható a profán genealógiákban is (Esterházy, Károlyi, Pongrácz, Okolicsányi stb.).
A huszadik században új technológiák jelentek meg, mint az ofszetnyomás, a hálónyomás, a plakát és végül a számítástechnika. Egymást követően jelentek meg a különféle genealógiai programok, melyek segítségével bárki egyszerű módon összeállíthatja a saját családfáját, de továbbra is népszerűek a hagyományos grafikai módszerrel készült családfák. Mary Lynskey könyvében (Family Trees. A manual for their Design, Layout and Display. Chichester, Phillimore, 1996) ehhez ad útmutatást (különféle családfa-típusok használata, a megfelelő papír, formátum, kiválasztása, betűnagyság, névkeretek stb. kiválasztása).