„Karlócai béke” változatai közötti eltérés

	Karlócai béke
	A karlóciai béketárgyalások (Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699)
	A szerződés török nyelvű példánya (Velence, Dózse-palota)
Típusa	Határozott időtartamra (25 évre) szóló békeszerződés
Aláírás dátuma	1699. január 26.
Aláírás helye	Karlóca (Karlowitz)
Aláírók	Habsburg Birodalom; Velencei Közt.; Orosz Birodalom; Oszmán Birodalom
Nyelvek	német, török
	A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2017. augusztus 12., 08:15-kori változata

A karlócai békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán (törökül Karlofça, németül Karlowitz, horvátul Srijemski Karlovci, szerbül Sremski Karlovci – ma Szerbia, Vajdaság). A béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző Habsburg–török háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az Oszmán Birodalom, valamint a Habsburg Monarchiát, a lengyel–litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot is magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát.

Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) Podólia (ma: Ukrajna) Lengyelországhoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát (Peloponnészosz-félsziget) a Velencei Köztársaság vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására.

A karlócai békével Magyarország nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) Temesköz kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét Savoyai Jenő herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. Thököly Imrét és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma İzmit).^[1]^[2]

A béke értékelése

„Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A Temesköz török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövidebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie,” állapítja meg R. Várkonyi Ágnes. „A béke kidolgozásában nem vettek részt magyar politikusok, diplomaták, joggal állapítható meg: „sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”^[forrás?]

A felségterületek változása a karlócai béke rendelkezései szerint

A temesvári vilajet térképe (1699–1718)

Az aláírás helyszíne (az egykori vezéri sátor) helyén emelt Békekápolna (Kapela mira)

Források

↑ Tóth, 1997.: Tóth, István György (1997). „”. Rubicon (1997/2. Békerendszerek). ISSN 0865-6347.
↑ Németh, 2015.: Németh Máté: Karlóca: a török világ vége Magyarországon. Múlt-kor történelmi portál, 2015. január 26. (Hozzáférés: 2015. december 16.)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat.

Szita László - Gerhard Seewann 1999: A karlócai béke és Európa - Dokumentumok a karlócai béke történetéhez 1698–1699. Pécs.

Kapcsolódó szócikkek

Törökország-portál
Történelemportál

[Tóth,_1997._-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Tóth, 1997.

[Németh,_2015._-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Németh, 2015.

[1]

[2]

@@ 15. sor: / 15. sor: @@
  | weboldal                      = <!--http:// nélkül-->
 }}
-A '''karlócai békeszerződést''' [[1699]]. [[január 26.|január 26-án]] írták alá [[Karlóca|Karlócán]] ([[török nyelv|törökül]] ''Karlofça'', [[német nyelv|németül]] ''Karlowitz'', [[horvát nyelv|horvátul]] ''Srijemski Karlovci'', [[szerb nyelv|szerbül]] ''Sremski Karlovci'' – ma [[Szerbia]], [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]]). A béke az [[1683]]–[[1697]]-es, a [[törökök]]et a [[Magyar Királyság]] területéről kiűző [[A Szent Liga háborúja|Habsburg–török háborút]] zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az [[Oszmán Birodalom]], valamint a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Monarchiát]], a lengyel-litván államot, a [[Velencei Köztársaság]]ot és [[Orosz Birodalom|Oroszországot]] is magában foglaló [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]] voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részét, [[Erdély]]t és [[Szlavónia|Szlavóniát]].
+A '''karlócai békeszerződést''' [[1699]]. [[január 26.|január 26-án]] írták alá [[Karlóca|Karlócán]] ([[török nyelv|törökül]] ''Karlofça'', [[német nyelv|németül]] ''Karlowitz'', [[horvát nyelv|horvátul]] ''Srijemski Karlovci'', [[szerb nyelv|szerbül]] ''Sremski Karlovci'' – ma [[Szerbia]], [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]]). A béke az [[1683]]–[[1697]]-es, a [[törökök]]et a [[Magyar Királyság]] területéről kiűző [[A Szent Liga háborúja|Habsburg–török háborút]] zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az [[Oszmán Birodalom]], valamint a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Monarchiát]], a [[Lengyel–Litván Unió|lengyel–litván államot]], a [[Velencei Köztársaság]]ot és [[Orosz Birodalom|Oroszországot]] is magában foglaló [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]] voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részét, [[Erdély]]t és [[Szlavónia|Szlavóniát]].
-Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) [[Podólia]] (ma: [[Ukrajna]]) [[Lengyelország]]hoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt [[moldva]]i területeket. [[Dalmácia]] nagy részét és [[Peloponnészosz|Moreát]] ([[Peloponnészosz|Peloponnészosz-félsziget]]) a [[Velencei Köztársaság]] vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt [[Don]]-parti [[Azovi erőd|Azov]] erődjének megtartására.
+Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) [[Podólia]] (ma: [[Ukrajna]]) [[Lengyel–Litván Unió|Lengyelország]]hoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt [[moldva]]i területeket. [[Dalmácia]] nagy részét és [[Peloponnészosz|Moreát]] ([[Peloponnészosz|Peloponnészosz-félsziget]]) a [[Velencei Köztársaság]] vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt [[Don]]-parti [[Azovi erőd|Azov]] erődjének megtartására.
 A karlócai békével [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) [[Temesköz]] kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét [[Savoyai Jenő]] herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. [[Thököly Imre|Thököly Imrét]] és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma [[İzmit]]).{{refhely|Tóth, 1997.}}{{refhely|Németh, 2015.}}

m v sz A török kiűzése Magyarországról (1683–1699)
Bécs török ostromától Buda visszafoglalásáig (1683–1686)	Bécs török ostroma (1683) • Kahlenbergi csata (1683) • Párkányi csata (1683) • Esztergom ostroma (1683) • Váci csata (1684) • Buda ostroma (1684) • Eperjesi csata (1684) • Táti csata (1685) • Érsekújvár ostroma (1685) • Buda visszafoglalása (1686)
Hadjáratok az Erdélyi Fejedelemség felszámolásáig (1686–1690)	Nagyharsányi csata (1687) • Belgrád ostroma (1688) • Grabováci csata (1689) • Batocsinai csata (1689) • Nisszai csata (1689) • Vidin ostroma (1690) • Zernyesti csata (1690) • Belgrád elvesztése (1690)
További hadjáratok a karlócai békekötésig (1690–1699)	Szalánkeméni csata (1691) • Nagyvárad ostroma (1692) • Belgrád ostroma (1693) • Lugosi csata (1695) • Hetényi csata (1696) • Zentai csata (1697) • Karlócai béke (1699)