„Nagyemőke” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Híres emberek: Halák |
a Nyitra vármegye települései kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 85. sor: | 85. sor: | ||
[[Kategória:Szlovákia megszűnt települései|Nagyemoke]] |
[[Kategória:Szlovákia megszűnt települései|Nagyemoke]] |
||
[[Kategória:Nyitra városrészei]] |
[[Kategória:Nyitra városrészei]] |
||
[[Kategória:Nyitra vármegye települései]] |
|||
A lap 2019. július 6., 20:55-kori változata
| Nagyemőke | |
 | |
| Temploma védett műemlék, állítólag a 17. század végéről | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 17′ 10″, k. h. 18° 08′ 19″48.286034°N 18.138555°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 10″, k. h. 18° 08′ 19″48.286034°N 18.138555°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyemőke témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Nagyemőke (szlovákul: Veľké Janíkovce) Nyitra városrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
Nyitra központjától 4 km-re, délkeletre fekszik.
Története
1113-ban a zobori kolostor birtokösszeírása "Emna" néven említi először. Birtokosai a Török, Kereskényi, Radovics, majd a Szemere család voltak.
1337. január 1-jén a nyitrai káptalan előtt Berencs birtok ügyében egyezségre léptek, melyben Emeyke-i Deseu, mint fogott bíró szerepelt.[1]
Az 1613-as pozsonyi országgyűlésen felhozták, hogy egy processziót nem engedélyeztek a faluban.[2] Az 1664-es török adóösszeírás 102 fejadófizető személyt említ 73 háztartásban.[3] Benyovszky Mátyás, Esterházy Pál nádor titkára többek között Nagyemőkén is szerzett nádori adományban nemesi birtokot: 1687-ben Sárkány János magvaszakadása, 1691-ben pedig Csuthy István magvaszakadása folytán. Az említett birtokok halála után ismét a kincstárra szálltak.[4]
Plébániáját 1716-ban alapították.
Vályi András szerint: "Nagy Emőke. Janikovtze. Elegyes magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai Dezső, és más Urak, lakosai katolikusok, régi Plébánia, ’s az Esztergomi Megyébe tartozandó, fekszik Nyitrától 3/4. mértföldnyire. Igen győnyörű a’ környéke; alól a’ szép Nyitra vőlgye, a’ halmon fekszik maga a’ Helység, ’s a’ szántó földek, fellyebb vagynak a’ szőlök ’s a’ legelő, a’ halom tetején pedig az erdők, szőleje termékeny, földgye, réttye első osztálybéli, legelője tágas, malma alkalmatos, és piatzozása is közel, első Osztálybéli."[5]
Fényes Elek szerint: "Nagy-Emőke, (Janikovecz), Nyitra vm. vegyes magyar- tót falu, Nyitrához 1/2 órányira: 913 kath., 126 zsidó lak. Kath. paroch. templommal, synagógával. Határa róna igen s termékeny; különösen réte sok és jó is. F. u. több közbirtokosok."[6]
Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Nagy-Emőke, Nyitrától délkeletre, 8 kilométerre fekvő község, 1059 lakossal, kik közt 391 magyar, 79 német, 588 tót; vallásra nézve túlnyomóan róm. kath. (88 izraelita). A tót nyelvet az 1849 óta bevándorolt cselédség terjesztette el, de ezek is megtanulnak magyarul s az egész helység visszamagyarosodása a közel jövőben remélhető. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Kath. templomának építési ideje ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy 1700 előtt már fennállott és hogy plébániája már 1397 előtt volt. A templomban egy miseruhát őriznek, melyet Mária Terézia ajándékozott az egyházközségnek és egy értékes, zománczozott ezüst kelyhet 1766-ból, amely Rapcsek Endre volt emőkei plébános és szepesi kanonok adománya. A községben az izraelitáknak is van imaházuk. A falu a XII. század elején a zobori apátság és a nyitrai káptalan birtoka volt, de azután gyakran cserélt gazdát. Két ízben tűzvész pusztította el teljesen, még pedig 1830-ban és 1872-ben. Van itt egy mezőgazdasági szeszgyár is. Jelenleg Szemere Györgynek és a Markhot családnak van a határban nagyobb birtoka."[7]
Több nemesi birtokos család lakott a településen; a legjelentősebbek a nagyemőkei Deseő, a rohodi és nagyemőkei Rohody, és a galánthai Balogh családok voltak. Rajtuk kívül jelentősebb szerepet is játszott a tekintélyes kisnemesi chrenóczi Chrenóczy család is. Chrenóczi Chrenóczy István (1753-†?), nagyemőkei birtokos, és nemes Simoncsics Johanna gyermekeiben kihalt a családjuk: közülök, chrenóczi Chrenóczy Klára (1788-†?), nemes Nagy Antal, városbíró felesége, és chrenóczi Chrenóczy Johanna (1790-1853), akinek az első férje, vajki Vass József (1783-1817), nagyemőkei birtokos, és a második nemes Horváth Pál lett.
A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1976-óta Nyitra része.
Népessége
A falu elszlovákosodása a 18. században kezdődött. A betelepülő szláv népesség azután nagyrészt magába olvasztotta magyar lakosságát.
1880-ban 905 lakosából 517 szlovák, 288 magyar, 63 német anyanyelvű és 37 csecsemő; ebből 811 római katolikus, 77 zsidó, 12 evangélikus és 5 református vallású volt.
1890-ben 1059 lakosából 588 szlovák, 391 magyar, 79 német és 1 egyéb anyanyelvű.
1900-ban 1120 lakosából 774 szlovák, 295 magyar, 50 német és 1 egyéb anyanyelvű.
1910-ben 1140 lakosából 789 szlovák, 321 magyar és 30 német anyanyelvű volt.
1921-ben 861 csehszlovák és 128 magyar lakta.
Híres emberek
- Itt született 1737. szeptember 19-én Csánky Gábor piarista rendi tanár, hitszónok.
- Itt született 1785-ben Drnovszky Ferenc katolikus pap.
- Itt született 1826-ban Prileszky Tádé országgyűlési képviselő.[8]
- Itt született 1849. november 17-én Jeszenszky Alajos (szlovákul Alojz Jesenský) kanonok, címzetes apát, vikárius és numizmatikus.[9]
- Itt született 1857-ben Markhot Gyula politikus, Nyitra vármegye főispánja.
- Itt született 1885-ben Halák (Hadfi) János az 5. Radetzky huszárezred katonája, komáromi lovascsendőr.[10]
Nevezetességei
- Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt, római katolikus temploma 1715-ben épült. 1814-ben és később is felújították. A templomban Mária Terézia által ajándékozott miseruha és 1766-ból származó zománcozott ezüst kehely volt.[11]
Források
- Steczik Ferenc: Nagy Emőke község és iskolájának rövid története. Kézirat.
- Alojz Habovštiak 1960: Nález dvoch neolitických nádob z Veľkých Janíkoviec. Arch. roz. 12, 430-431.
- Jozef Paulík 1963: K problematike čakanskej kultúry a Karpatskej kotline. Slovenská archeológia 1963/2, 305 No. 72.
- Otomar Gergelyi 1965: Dejiny obcí okresu Nitra. Hlas Nitrianskeho okresu VI (XV), No. 115.
- Juraj Pavúk 1976: Sídlisko ludanickej skupiny v Nitre. AVANS 1975, 182-184.
- Július Jakab 1980: Antropologické zhodnotenie kostry z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1978, 118-120.
- Ondrej Ožďáni 1992: Neolitické sídlisko v Janíkovciach. AVANS 1990, 84-85.
- Milan Hanuliak 1995: Veľkomoravské pohrebisko z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1993, 50-51.
- Jakab, J. 1995: Antropologický posudok kostry z 9. storočia z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1993, 73-74.
- Milo, Š. 1997: Janíkovský kostol jubiluje (1397-1997). Nitra.
- Nevizánszky Gábor 1998: Sídlisko badenskej kultúry v Nitre-Janíkovciach. AVANS 1996, 120-121.
- Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 64, 68, 74, 77, 83, 87, 93, 96, 97, 101, 107, 110, 116, 120, 126, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 170.
- Ján Tomasta 2012: Janíkovce - 900 rokov. Nitra.
- Ruttkay, M. - Bielich, M. - Daňová, K. 2015: Záchranné archeologické výskumy na trase výstavby rýchlostnej cesty R1 v úseku Nitra-západ – Selenec. AVANS 2010, 208-210.
- Peter Keresteš (zost.) 2015: Janíkovce - dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra.
- Matej Ruttkay – Jaroslava Ruttkayová – Mário Bielich – Barbora Zajacová – Adrián Nemergut 2016: Sídlisko z 10.–12. storočia v Nitre-Janíkovciach. In: Archæologia Historica 41/2, 41-57.
- ↑ Blazovich, L. - Géczi, L. 2005 (szerk.): Anjou-kori oklevéltár XXI. 1337. Budapestini-Szegedini, 7 No. 1
- ↑ Zsilinszky Mihály 1891: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformatiotól kezdve II. Budapest, 71.
- ↑ Blaskovics, J. 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 303.
- ↑ MOL P 108 67. Protocollum donationale, 107-108, 257; Iványi Emma 1991: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681-1713). Budapest, 373-374.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ 1885 Szabadelvűpárti Naptár 2
- ↑ Anton Pažitný 1998 (ed.): Významné osobnosti mesta Nitry. Nitra, 68; Keresteš a kol. 2015: Janíkovce - Dejiny obce od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 311-312.
- ↑ Számadó Emese - Bálint Ferenc - Turi Zsolt - Pokornyi Gábor 2018: Komárom, komáromiak, komáromi alakulatok az első világháborúban. Komárom, 261.
- ↑ Forster Gyula (szerk.) 1906: Magyarország műemlékei II. Budapest, 563.
Külső hivatkozások
