Ugrás a tartalomhoz

„Vasaló (háztartás)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Szénvasaló.JPG|thumb|260px]][[Fájl:Irons Museum 01.jpg|thumb|260px|Vasalómúzeum]]
[[Fájl:Szénvasaló.JPG|thumb|260px]][[Fájl:Irons Museum 01.jpg|thumb|260px|Vasalómúzeum]]

A '''vasaló''' ruhaneműk, szövet kisimítására, vasalása céljából használt – régen arasznyi vastégla – téglalap alakú szerkezet, ''(téglázó vas)''. Régen többnyire a vasaló faszénnel működött, ma már árammal felmelegítve üzemel.
A '''vasaló''' ruhaneműk, szövet kisimítására, vasalása céljából használt – régen arasznyi vastégla – téglalap alakú szerkezet, ''téglázó vas''. Régen többnyire a vasaló faszénnel működött, ma már árammal felmelegítve üzemel.


==Története==
==Története==

A lap 2019. november 16., 19:00-kori változata

Vasalómúzeum

A vasaló ruhaneműk, szövet kisimítására, vasalása céljából használt – régen arasznyi vastégla – téglalap alakú szerkezet, téglázó vas. Régen többnyire a vasaló faszénnel működött, ma már árammal felmelegítve üzemel.

Története

Vasalók a lengyelországi Bielsko-Biała múzeumában

A vasaló történetéről az első adat 2000 évvel ezelőttre vezethető vissza. Feltalálásának pontos időpontja nem ismert, de a máig legrégibb, serpenyő alakú vasaló a kínai Han-dinasztia korából (i. e. 206-220) való, melyet homokkal és parázsló szénnel megtöltve használtak, és nyele végét sárkánnyal díszítették. A vasaló több földrajzi területen egymástól függetlenül fejlődött ki, változó, hogy milyen anyagból és alakkal.

Magyarország területén a vasaló használatáról az első írásos dokumentum a 17. századból maradt fenn: I. Rákóczi György egy levelében "az vasalt fejér selyem"-re hivatkozik. 1696-ból maradt fenn a vasaló első magyarországi ábrázolása is, a németlipcsei szabócéh pecsétjén.

A vasalásra használt eszközökben a 17. század végéig nem használtak hőforrást, azokat közvetlenül a tűzhelyen melegítették fel. Nyelük gyakran különböző módon díszített elefántcsontból készült.

Az igazi áttörés a 19. század végén következett be, amikor feltalálták az elektromos vasalót. Mivel azonban elektromos hálózat még nem volt mindenhol, és a költségek is jelentősek voltak, az új elektromos vasalók eleinte nem voltak igazán sikeresek.

Az 1920-30-as években aztán az elektromos vasaló is egyre elterjedtebbé vált, az egyedi gyártást felváltotta a gépi tömeggyártás. Az 1920-as évektől kezdve a teához és a borotválkozáshoz vizet is melegítő elektromos úti vasalók is elterjedtek. A harmincas évek közepére pedig a termosztát feltalálása az elektromos vasalók túlmelegedésének problémáját is megoldotta. 1939-re az amerikai háztartások 52 százalékában már használták a vasalót. Az Egyesült Államokban az 1940-es években feltalálták a gőzölős vasalót is, ami további lépést jelentett a könnyű vasalás felé: a vasalóba töltött víz gőzzé válva a talp nyílásain áramlott ki.

Vasalómúzeum

Az oroszországi Pereszlavl-Zalesszkijben levő múzeum – többek között – háztartási vasalókat is bemutat.

Források