Ugrás a tartalomhoz

„Ivan Vazov” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor: 9. sor:
==Élete==
==Élete==


Jómódú kereskedőcsalád fiaként született a török hódoltság ideje alatt. Könnyen tanult nyelveket, ezért édesapja úgy gondolta, hogy saját nyomdokába lépteti és fia lesz a kereskedőház vezetője. Ivan azonban a versírással akart foglalkozni. Megfordult [[Szentpétervár]]ott, [[Németország]]ban, [[Párizs]]ban, [[London]]ban. Hazatérte után tolmácsként dolgozott, később diplomata lett. Törökül, oroszul, németül, franciául és angolul jól beszélt. Külföldi útjai során a bolgár emigrációval is kapcsolatba került, harcra buzdító verseit gyakorta népdalok dallamára írta. Huszonhat éves volt, amikor ''Zászló és guzlica''<ref>A [[guszle]] egy délszláv, húros népi hangszer.</ref> című első verseskötete külföldön megjelent. A felszabadulást váróknak lett a költője. 1878-ban ''Felszabadultunk'' címmel jelent meg újabb kötete. Több országban volt diplomata, majd bírósági elnök, de szerkesztett folyóiratokat is. A demokratikus Vazov szembe került [[Sztefan Sztambolov]]val, az új államfővel, aki ellenségének és felforgatónak tartotta őt. Ezért Vazov önkéntes száműzetés gyanánt [[Odessza|Odesszába]] utazott, ahol orosz nyelvű cikkeket írt a helyi lapokba. Ekkor írta meg ''Iga alatt'' (más fordítás szerint ''Rabigában'') címmel élete fő művét, a török uralom végéről szóló történelmi regényt. A könyv 1894-ben jelent meg Bulgáriában, hamarosan világsiker lett. Miután 1889-ben Sztambolov rendszere megbukott, Vazov is hazatért. Ötvenéves kora után már nem vállalt közhivatalt. 1920-ban ünnepelte 70. születésnapját, ami egyben nemzeti ünnep is volt. A cártól, a kormánytól és az országgyűléstől megkapta „a nép költője” címet. Egy évvel később hunyt el.
Jómódú kereskedőcsalád fiaként született a török hódoltság ideje alatt. Könnyen tanult nyelveket, ezért édesapja úgy gondolta, hogy saját nyomdokába lépteti és fia lesz a kereskedőház vezetője. Ivan azonban a versírással akart foglalkozni. Megfordult [[Szentpétervár]]ott, [[Németország]]ban, [[Párizs]]ban, [[London]]ban. Hazatérte után tolmácsként dolgozott, később diplomata lett. Törökül, oroszul, németül, franciául és angolul jól beszélt. Külföldi útjai során a bolgár emigrációval is kapcsolatba került, harcra buzdító verseit gyakorta népdalok dallamára írta.
Huszonhat éves volt, amikor ''Zászló és guzlica''<ref>A [[guszle]] egy délszláv, húros népi hangszer.</ref> című első verseskötete külföldön megjelent. A felszabadulást váróknak lett a költője. 1878-ban ''Felszabadultunk'' címmel jelent meg újabb kötete. Több országban volt diplomata, majd bírósági elnök, de szerkesztett folyóiratokat is.
A demokratikus Vazov szembe került [[Sztefan Sztambolov]]val, az új államfővel, aki ellenségének és felforgatónak tartotta őt. Ezért Vazov önkéntes száműzetés gyanánt [[Odessza|Odesszába]] utazott, ahol orosz nyelvű cikkeket írt a helyi lapokba. Ekkor írta meg ''Iga alatt'' (más fordítás szerint ''Rabigában'') címmel élete fő művét, a török uralom végéről szóló történelmi regényt. A könyv 1894-ben jelent meg Bulgáriában, hamarosan világsiker lett. Miután 1889-ben Sztambolov rendszere megbukott, Vazov is hazatért. Ötvenéves kora után már nem vállalt közhivatalt.
1920-ban ünnepelte 70. születésnapját, ami egyben nemzeti ünnep is volt. A cártól, a kormánytól és az országgyűléstől megkapta „a nép költője” címet. Egy évvel később hunyt el.


== Magyarul ==
== Magyarul ==

A lap 2021. január 14., 19:09-kori változata

Ivan Vazov
Ivan Vazov
Ivan Vazov
SzületettИван Минчов Вазов[1]
1850. július 9.[2][3]
Szopot[4]
Elhunyt1921. szeptember 22. (71 évesen)[5][2][6][7][8]
Szófia[9][10]
Álneve
  • Пейчин
  • Добринов
  • Ц-в
  • Д. Н-ров
  • Боянец
  • Белчин
  • Н-чев
Állampolgárságabolgár
HázastársaAtina Bolyarska (1891–1921)
ÉlettársaEvgenia Mars (1905–1921)
SzüleiSaba Vazova
Mincho Vazov
Foglalkozása
Tisztsége
  • a bolgár nemzetgyűlés tagja
  • a bolgár nemzetgyűlés tagja
  • a bolgár nemzetgyűlés tagja
  • Minister of Education and Science (1897. augusztus 26. – 1899. január 18.)
Kitüntetései
  • Cirill és Metód Érdemrend
  • Szófia díszpolgára
  • a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem díszdoktora
SírhelyeSzent Szófia bazilika, Szófia
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Vazov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Vazov szülőháza

Ivan Mincsov Vazov, cirill betűkkel: Иван Минчов Вазов (Szopot, 1850. július 9. – Szófia, 1921. szeptember 22.) bolgár költő, író.

Élete

Jómódú kereskedőcsalád fiaként született a török hódoltság ideje alatt. Könnyen tanult nyelveket, ezért édesapja úgy gondolta, hogy saját nyomdokába lépteti és fia lesz a kereskedőház vezetője. Ivan azonban a versírással akart foglalkozni. Megfordult Szentpétervárott, Németországban, Párizsban, Londonban. Hazatérte után tolmácsként dolgozott, később diplomata lett. Törökül, oroszul, németül, franciául és angolul jól beszélt. Külföldi útjai során a bolgár emigrációval is kapcsolatba került, harcra buzdító verseit gyakorta népdalok dallamára írta.

Huszonhat éves volt, amikor Zászló és guzlica[11] című első verseskötete külföldön megjelent. A felszabadulást váróknak lett a költője. 1878-ban Felszabadultunk címmel jelent meg újabb kötete. Több országban volt diplomata, majd bírósági elnök, de szerkesztett folyóiratokat is.

A demokratikus Vazov szembe került Sztefan Sztambolovval, az új államfővel, aki ellenségének és felforgatónak tartotta őt. Ezért Vazov önkéntes száműzetés gyanánt Odesszába utazott, ahol orosz nyelvű cikkeket írt a helyi lapokba. Ekkor írta meg Iga alatt (más fordítás szerint Rabigában) címmel élete fő művét, a török uralom végéről szóló történelmi regényt. A könyv 1894-ben jelent meg Bulgáriában, hamarosan világsiker lett. Miután 1889-ben Sztambolov rendszere megbukott, Vazov is hazatért. Ötvenéves kora után már nem vállalt közhivatalt.

1920-ban ünnepelte 70. születésnapját, ami egyben nemzeti ünnep is volt. A cártól, a kormánytól és az országgyűléstől megkapta „a nép költője” címet. Egy évvel később hunyt el.

Magyarul

  • Asszonyi szív; ford. Bilevicz Franciska; Bodnár István Könyvkiadó, Bp., 1943 (Szórakoztató regények)
  • Visszajön?; ford. Bilevicz Vilma; Bodnár István Könyvkiadó, Bp., 1944 (Szórakoztató regények)
  • Iga alatt; Szikra, Bp., 1950
  • Rabigában. Regény; ford. Wessely László, bev. Ungvári Tamás; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (A világirodalom klasszikusai)
  • Ha sorsom úgy határoz. Válogatott versek; ford. Fodor András et al., vál. Ivan Nikolov; Európa, Bp., 1978
  • És parazsából új tüzünk gyúl! Kisregények és elbeszélések; vál. Neli Hrisztova, ford. Csíkhelyi Lenke, Dudás Gyula, Szenczei László, utószó Ivan Nikolov; Európa, Bp., 1982
  • Bujdosók. Kisregény; ford. Elena Batinkova, Kovács Gergely; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2015 (Remekírók retró)

Jegyzetek

  1. ↑ Ivan Vazov
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ az olomuci városi könyvtár regionális adatbázisa (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. szeptember 25.)
  4. ↑ http://www.virtualtourist.com/travel/Europe/Bulgaria/Oblast_Grad_Sofiya/Sofia-379460/Things_To_Do-Sofia-Aleksander_Nevski_Cathedral-BR-2.html
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  6. ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/624238/Ivan-Vazov
  7. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  10. ↑ http://www.lonelyplanet.com/travel-tips-and-articles/76194
  11. ↑ A guszle egy délszláv, húros népi hangszer.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ivan_Vazov&oldid=23450149”