„Suzuki Suzulight” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a új kulcs a(z) Suzuki modellek kategóriához: „Suzulight” (a HotCattel) |
Hivatkozásjavaslatok funkció: 1 hivatkozás hozzáadva. |
||
13. sor: | 13. sor: | ||
A '''Suzulight''' a [[Suzuki]] vállalat első hosszabb ideig gyártott autóinak márkaneve. Ebben a korban még kialakulóban volt az [[gépjárműipar]] [[Japán]]ban, és a legtöbb újdonsült cég megvásárolt licencek alapján gyártott autókat. A [[Nyugat-Németország|nyugatnémet]] Lloyd cég LP300 nevű gyártmányát vette alapul, amik a [[Volkswagen Bogár]]nál is kisebbek és olcsóbbak voltak. A Suzulight piacra dobásakor a Suzuki már gyártott motorkerékpárokat (1951-től). |
A '''Suzulight''' a [[Suzuki]] vállalat első hosszabb ideig gyártott autóinak márkaneve. Ebben a korban még kialakulóban volt az [[gépjárműipar]] [[Japán]]ban, és a legtöbb újdonsült cég megvásárolt licencek alapján gyártott autókat. A [[Nyugat-Németország|nyugatnémet]] Lloyd cég LP300 nevű gyártmányát vette alapul, amik a [[Volkswagen Bogár]]nál is kisebbek és olcsóbbak voltak. A Suzulight piacra dobásakor a Suzuki már gyártott motorkerékpárokat (1951-től). |
||
1955 májusában a japán Ipari és Kereskedelmi Minisztérium meghatározott egy új autókategóriát, a 3 méternél rövidebb, legfeljebb 350 köbcentiméteres motorú autókat, a kei jidosha-t. A cég ennek az előírásnak megfelelően alkotta meg a kisautót, ugyanis az ilyen típusok adókedvezményt kaptak. Nyugat-Európában a már említett Lloyd, valamint a Goggomobilés az Isetta gyártott olyan autókat, amelyek Japánban a kei kategóriába tartoznának. |
1955 májusában a japán Ipari és Kereskedelmi Minisztérium meghatározott egy új autókategóriát, a 3 méternél rövidebb, legfeljebb 350 köbcentiméteres motorú autókat, a kei jidosha-t. A cég ennek az előírásnak megfelelően alkotta meg a kisautót, ugyanis az ilyen típusok adókedvezményt kaptak. [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] a már említett Lloyd, valamint a Goggomobilés az Isetta gyártott olyan autókat, amelyek Japánban a kei kategóriába tartoznának. |
||
1969-ben állították le az utolsó modellvariáns gyártását is.<ref name="könyv">{{cite book |last= Négyesi |first= Pál |title= [[Suzuki]] |publisher= Nagykönyv Kiadó |location= 4400 Nyíregyháza, Iskola u. 6. |isbn= 978-963-9581-51-7}}</ref> |
1969-ben állították le az utolsó modellvariáns gyártását is.<ref name="könyv">{{cite book |last= Négyesi |first= Pál |title= [[Suzuki]] |publisher= Nagykönyv Kiadó |location= 4400 Nyíregyháza, Iskola u. 6. |isbn= 978-963-9581-51-7}}</ref> |
A lap 2024. szeptember 6., 09:52-kori változata
Suzuki Suzulight | |
Gyártási adatok | |
Gyártó | Suzuki |
Gyártás éve | 1955-1969 |
Modellvariánsok | limuzin (SS) kombi (SD) ferde hátú (SL, TL) platós kisteherautó (SP) |
A(z) 1955-ös évjáratú Suzulight modell műszaki adatai | |
Méret és tömegadatok | |
Hossz | ca. 3 m |
Szélesség | 1,3 m |
Magasság | 1,4 méter |
Tengelytáv | 205 m (SL) |
Teljesítmény | |
Következő | Suzuki Fronte |
Kapcsolódó modellek | |
Mini | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Suzuki Suzulight témájú médiaállományokat. |
A Suzulight a Suzuki vállalat első hosszabb ideig gyártott autóinak márkaneve. Ebben a korban még kialakulóban volt az gépjárműipar Japánban, és a legtöbb újdonsült cég megvásárolt licencek alapján gyártott autókat. A nyugatnémet Lloyd cég LP300 nevű gyártmányát vette alapul, amik a Volkswagen Bogárnál is kisebbek és olcsóbbak voltak. A Suzulight piacra dobásakor a Suzuki már gyártott motorkerékpárokat (1951-től).
1955 májusában a japán Ipari és Kereskedelmi Minisztérium meghatározott egy új autókategóriát, a 3 méternél rövidebb, legfeljebb 350 köbcentiméteres motorú autókat, a kei jidosha-t. A cég ennek az előírásnak megfelelően alkotta meg a kisautót, ugyanis az ilyen típusok adókedvezményt kaptak. Nyugat-Európában a már említett Lloyd, valamint a Goggomobilés az Isetta gyártott olyan autókat, amelyek Japánban a kei kategóriába tartoznának.
1969-ben állították le az utolsó modellvariáns gyártását is.[1]
SL, SD, SL és SP
Az 1955-ben bemutatott első modell tengelytávja alig érte el a 2 métert. Motorjául egy 359 köbcentiméteres, léghűtéses motorkerékpár-motor szolgált. Már az első modellsorozat négyféle karosszériát tartalmazott: egy platós kisteherautót, az SP-t, egy kétajtós limuzint, az SS-t, a kombi SD-t, és a háromajtós, csapott hátú SL-t. A divatos tojásdad formájú autót néhányan japán Tarbantnak nevezték. Korszerűnek számított a típus fogasléces kormányműje, és csavarrugós, független kerékfelfüggesztése mind a négy keréknél. 1956-tól a gazdaságosság jegyében mégis laprugókat használtak. 1958-ban kibővítették a gyárat. 1962 márciusában álltak le a gyártásával, felváltotta a TLA nevű modellt.[1]
Áruszállításra alkalmas típusok
Az 1959 júliusában piacra dobott, az SL-nél 5 centiméterrel magasabb TL feltűnően hasonlított az ugyanebben az évben debütált Minire. Azonban 11 centiméterrel rövidebb, és más műszaki tulajdonságai vannak. Később leváltotta az FE Van, majd 1969-ben a Suzuki Fronte Van. Utóbbi kettőt áruszállító járműnek tekintik. 1961-ben jelent meg a Suzulight Carry nevű kishaszonjármű, amelynek utódja a Japánban még mindig gyártott Suzuki Carry.[1]
Suzulight Fronte
Az 1962-ben az SL-t leváltó TLA valódi típusneve a Fronte. Az elsőkerék-hajtás miatt kapta ezt a nevet, ami már a kezdetektől jellemezte a Suzulightokat. Gazdagabb felszereltséggel, utazási komforttal rendelkezett, mint a TL. A következő frissítés után a FEA típusjelzést kapta. Ezzel egyidőben a TL-ből FE lett. 1965 októberétől egy egységet alkotott az első fényszóró a hűtőráccsal. A 2000-es években többeket is megihletett a típus. A Fronte inspirálta a 2002-es Suzuki Alto Lapint, majd a Suzulight ötvenedik születésnapjára 2005-ben kiadott LC prototípust is. Az 1967-es frissítést követően a modell neve Suzuki Fronte lett.[1]