„Bíbor (heraldika)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ca, he, it, ja, pt következő eltávolítása: de, fr |
a →A szó etimológiája: Bot: görög szó kurziválásának eltávolítása AWB |
||
| 62. sor: | 62. sor: | ||
A bíbor ősidőktől fogva létezett, de soha nem volt olyan gyakori heraldikai szín, mint a többi. |
A bíbor ősidőktől fogva létezett, de soha nem volt olyan gyakori heraldikai szín, mint a többi. |
||
A szó valószínűleg a latin ''purpura'' 'bíborcsiga, bíbor(szín), bíborszínű kelme', görög |
A szó valószínűleg a latin ''purpura'' 'bíborcsiga, bíbor(szín), bíborszínű kelme', görög πορφύρα (ugyanaz) szóból ered,<ref>TESz I. 295. l.</ref> ami az előállításának módjára utal. |
||
Az 1260-70-es évekig a francia ''purpure'' eredeti neve ''bis'', néha ''gris'' vagy ''brun'', azaz egy szürkésbarna árnyalatú szín volt. A bis kifejezés akkor tűnt el, amikor a purpure jobban elterjedt és annak helyébe lépett. A középkori franciában a ''pourpre'' vagy ''porpre'' kelmefajta volt, nem szín. A kelmét különféle színűre festették, és a heraldikán kívüli középkori források és irodalmi művek említik a "porpre vermeille" (vörösbíbor), "porpre noire" (sötétbíbor), "porpre verte" (bíborzöld), "un vert mantel porprin" (zöldkármin palást), " pourpre sanguine" (vérvörös karmazsin), "écarlate blanches" (fehér karmazsin) stb. kifejezéseket. Idővel a bis és a porpre szinonímák lettek és végül a porpre vagy purpure a bis helyébe lépett. A ''porpre bise'' és változatai előfordulnak különféle középkori irodalmi művekben is: [[Sándor-regény]] (Roman d'Alexandre), |
Az 1260-70-es évekig a francia ''purpure'' eredeti neve ''bis'', néha ''gris'' vagy ''brun'', azaz egy szürkésbarna árnyalatú szín volt. A bis kifejezés akkor tűnt el, amikor a purpure jobban elterjedt és annak helyébe lépett. A középkori franciában a ''pourpre'' vagy ''porpre'' kelmefajta volt, nem szín. A kelmét különféle színűre festették, és a heraldikán kívüli középkori források és irodalmi művek említik a "porpre vermeille" (vörösbíbor), "porpre noire" (sötétbíbor), "porpre verte" (bíborzöld), "un vert mantel porprin" (zöldkármin palást), " pourpre sanguine" (vérvörös karmazsin), "écarlate blanches" (fehér karmazsin) stb. kifejezéseket. Idővel a bis és a porpre szinonímák lettek és végül a porpre vagy purpure a bis helyébe lépett. A ''porpre bise'' és változatai előfordulnak különféle középkori irodalmi művekben is: [[Sándor-regény]] (Roman d'Alexandre),<ref>IV.: porpre bise (1680.), marbre bise (1650.), porpre vermeille (1680.)</ref> [[A rózsa regénye]] (Le roman de la rose)<ref>Tome I.: porpre robe (1075.), porpre sarrazinesche (1177.), ne brune ne bise (1209.),</ref> [[Chrétien de Troyes]]: Le Conte du Graal ([[Perceval]]),<ref>pierre bise (372d.3033), une porpre vox desore (372e.3077)</ref> [[Tristan]] (Béroul),<ref>bise (916.), porpre bis (2736.)</ref> stb. |
||
'''A bis árnyalatai''' |
'''A bis árnyalatai''' |
||
A lap 2009. december 14., 02:30-kori változata
Névváltozatok: biborszínű (Nagy Iván X. 456.), bíborpiros (Biblia, Mózes II. 26:31.), ciklámenszínű, bissus: bibor (1395 k. Beszt. szój. 694., TESz I. 295.), kirali bibor: sicut purpura regis (Döbrentey kódex 1508. 481., kiadása: Nyelvemléktár XII. 481.; NySz I. 228.), barson (1395 k. Beszt. szój., TESz I. 254.), bársony (Fényes I. 175.), bársony festék: purpurissum, purpursfarbe, purpurisso (NySz I. 835.), violaszin festő: violarius (C.; NySz I. 836), violaszínű (Bertényi új m. 46.; Apor Péter 103.), ibolyaszin (Nagy Iván IX. 507.), lila színű, ibolyaszín (Mika, 1893.), lila, violaszínű (Új Idők lexikona X. 2556.), hu la: purpur (TESz I. 254.), halvány rózsaszín (Nagy Iván X. 181.),
fr: pourpre, r. fr: porprin, en: purpure, r. en: plumby, porprin, de: Purpur, cs: purpur, šarlat
Rövidítések
A bíbor a kiegészítő színek közé tartozó heraldikai színezék. Skarlátvörös vagy vöröseslila szín, melyet az ókortól különféle földközi-tengeri puhatestűekből nyertek (Murex brandaris, M. truncatus, Purpura zapillus és P. aperta). A festék kémiai összetételét csak 1909-1912-ben sikerült megfejteni P. Friedländernek. Hatalmas mennyiségű állatra volt szükség az előállításához, ezért mindig is nagyon drága színezék volt és csak a legelőkelőbb személyek és hivatalnokok kiváltsága volt a bíborszínű ruházat viselése. A császároknak, királyoknak, az egyházban a pápáknak (cappa, camaura, manlila), elsősorban azonban a bíborosoknak volt fenntartva.
A lelőhely és a csigafajok szerint három fő bíborfajta létezett: vörös (afrikai mediterráneum), lila (Itália) és csaknem fekete (Atlanti-óceán). Ezenkívül hét árnyalata van: világosvörös, ametiszt, lila, skarlát, vérvörös, kékes és feketés, mely a legszebb volt, mert a napfény beesési szögétől függően a kéktől a lilán át a vörös árnyalatáig változott.
A lila színt (la: purpura) a Murex nemzetségbeli bíborcsigák testéből nyerték ki. Híres volt a föníciai Tyr városában előállított festék. A színe az előállítás módjától függően különféle árnyalatú lehetett, de vérvörösként írták le. Ez volt az ókorban egyedül ismert gyorfestési módszer, melynél a tógát akárhányszor ki lehetett mosni anélkül, hogy a színe kifakult volna. Plinius leírása ellenére nem teljesen világos, hogyan készítették. Több bíborfajtát a császári családnak és a főhivatalnokoknak tartottak fenn. Amikor a 7. században Tyrt az arabok foglalták el, a gyártás Bizáncban folytatódott, ahonnan az uralkodói udvarokat és az egyházat festett selyem és gyapjúkelmékkel látták el. Konstantinápoly 1453-as eleste után ez megszűnt és 1456-ban a pápa elrendelte a helyettesítését a bíbortetűvel a bíborosok és érsekek ruházatának elkészítésénél. Úgy tűnik, hogy a bíbor jelentése ekkoriban változott kárminvörös árnyalatú színről vérvörös árnyalattá, míg a modern bíbor a vörös és a kék keveréke.
A bíbor a heraldikában
Ritka volt a középkori címertanban, de egyes korabeli heraldikai írók nem tettek különbséget a bíbor és a vörös között. Egyesek még azt is vitatták, hogy egyáltalán valódi színről van-e szó, noha már a 13. századi francia és angol címerkönyvekben is megjelent. Általában a koronák és sisakok béléseinél, címersátornál, illetve a címerpalástnál a használják. A német heraldikában a címersátor neve néha bíborbaldachin (de: Purpurbaldachin).
A címertanban a bíbor különféle árnyalatai használatosak. A 15. század elejéig a szürke és a barna közt elhelyezkedő szürkésbarna árnyalatként írták le. A későbbi heraldikusok úgy vélték, hogy ez az árnyalat az eredeti szín kifakulásának az eredménye a címeresleveleken, de különféle 15. századi traktátusok világossá teszik, hogy a bíbort a négy másik szín (vörös, kék, zöld, fekete) egyenlő arányú keverékének tartották. A 16. században az ókori kultúra terjedésével már a római bíborra gondoltak a szó említésekor.
A német heraldikában a Purpur kárminvörös árnyalat, a cseh heraldikában vöröseslila, míg máshol inkább lilás színt értenek rajta. Ismert a püspöklila (la: purpura, en: Imperial Purple) címertani alkalmazása, sőt használatos az indigóba átmenő változata is. León címerének bíbor mezője (legalább 1245-től) inkább szürkés árnyalat. A nemheraldikus színek közé tartozó árnyalatok, mint a bíborkarmazsin, sötétbíbor (en: Murrey), bíborvörös (la: amaranth), karmazsinvörös, stb. a bíbor egy-egy változatának tekinthető.
A magyar heraldikában ritka a bíbor mező vagy címerábra. Hevenesi szerint bíbor volt az Apor család [1] és Nagy Iván szerint a Csekonics család címerének mezője;[2] bíbor mezű a Joseph család címerében az egyik levágott kar;[3] a Török család sisakdíszén az egyik szarv bíborral és ezüsttel vágott[4] és jobbról "ezüst-bibor" színű a boosfalvi Horváth család sisaktakarója. Meskó József 1804-es bárói diplomája szerint a négyelt pajzs 2. és 3. mezője bíbor színű, de a gyakorlatban vöröset használtak.[5]
| Bis ('barna, sötét', en: bisque) | Gris (fr: fer 'vas';
'szürke') |
Brun (rouge-brun
'vörösesbarna') |
| Világosbíbor (de:
Helles Purpur, Magenta) |
Középbíbor (de:
Mittleres Purpur, Lila) |
Sötétbíbor (de:
Dunkles Purpur, Violett) |
| Tyrosi bíbor (en:
Tyrian Purple) |
Püspöklila (en: Royal
Purple) |
Indigó (en:
Indigo) |
A szó etimológiája
A bíbor ősidőktől fogva létezett, de soha nem volt olyan gyakori heraldikai szín, mint a többi. A szó valószínűleg a latin purpura 'bíborcsiga, bíbor(szín), bíborszínű kelme', görög πορφύρα (ugyanaz) szóból ered,[6] ami az előállításának módjára utal.
Az 1260-70-es évekig a francia purpure eredeti neve bis, néha gris vagy brun, azaz egy szürkésbarna árnyalatú szín volt. A bis kifejezés akkor tűnt el, amikor a purpure jobban elterjedt és annak helyébe lépett. A középkori franciában a pourpre vagy porpre kelmefajta volt, nem szín. A kelmét különféle színűre festették, és a heraldikán kívüli középkori források és irodalmi művek említik a "porpre vermeille" (vörösbíbor), "porpre noire" (sötétbíbor), "porpre verte" (bíborzöld), "un vert mantel porprin" (zöldkármin palást), " pourpre sanguine" (vérvörös karmazsin), "écarlate blanches" (fehér karmazsin) stb. kifejezéseket. Idővel a bis és a porpre szinonímák lettek és végül a porpre vagy purpure a bis helyébe lépett. A porpre bise és változatai előfordulnak különféle középkori irodalmi művekben is: Sándor-regény (Roman d'Alexandre),[7] A rózsa regénye (Le roman de la rose)[8] Chrétien de Troyes: Le Conte du Graal (Perceval),[9] Tristan (Béroul),[10] stb.
A bis árnyalatai
| Bis (világos) | Bis (közép) | Bis (sötét) | Bis (szürkés) |
A bíbor szimbolikája
A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a bíborhoz kapcsolni. A színek között az egyik legelőkelőbb volt. Prinsaultnál a bőség, jólét, bölcsesség jelképe. A bíbort összetett színnek, nem alapszínnek (egyszerű színnek) nevezte, ami összhangban volt a bíbor középkori értelmezésével.[11] A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold az oiscy elnevezést használta a bíborra. A bíbort a régi heraldikában az ametiszttel is jelölték.
Jegyzetek
- ↑ Nagy Iván I. 57.
- ↑ Nagy Iván III. 126.
- ↑ Nagy Iván V. 356.
- ↑ Barna-Sümeghy 208. l.
- ↑ G-H Hlas 1992/1-2. 23.
- ↑ TESz I. 295. l.
- ↑ IV.: porpre bise (1680.), marbre bise (1650.), porpre vermeille (1680.)
- ↑ Tome I.: porpre robe (1075.), porpre sarrazinesche (1177.), ne brune ne bise (1209.),
- ↑ pierre bise (372d.3033), une porpre vox desore (372e.3077)
- ↑ bise (916.), porpre bis (2736.)
- ↑ »Prinsault nennt den Purpur "coleurs composée et non simple, car qui medera igalle portion des dits (nämlich der rechtes übrigen) couleurs ensemble ce sera pourpre."« (Hefner 35. l.)
Lásd még
színek (heraldika), vörös (heraldika), színjelölési módszer, vonalkázás, nemheraldikus színek