Ugrás a tartalomhoz

Vanyó László

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 12akd (vitalap | szerkesztései) 2016. augusztus 31., 16:56-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→További irodalom)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2016. augusztus 31.) ezen a változaton alapul.

Vanyó László (Bódvaszilas, Abaúj-Torna vármegye, 1942. február 11. – Budapest, 2003. augusztus 3.) áldozópap, egyetemi tanár.

Élete

Tanulmányai

Képző- és iparművészeti gimnáziumban érettségizett. 1966-ban a képzőművészeti főiskola festő szakán szerzett oklevelet. Ezt követően az egri egyházmegye kispapjaként a Központi Papnevelő Intézetben tanult. 1972. június 22-én szentelték pappá; ugyanebben az évben doktorált. 1972–74 között a római Patrisztikus Intézet hallgatója, majd fél évig meghívott előadója volt.

Munkássága

1974-ben káplánként működött Nyíregyházán. 1975-től a Hittudományi Akadémián az ókeresztény irodalom- és dogmatörténet tanszékvezető professzora, 1991 és 1996 között a KPI rektora is. 1992-től - Gál Ferenc professzor után - a Pápai Teológiai Bizottság, 2003 júliusától a Pápai Akadémia tagja.

1978-tól érseki tanácsos, 1988-tól címzetes prépost, 1991-től pápai prelátus.

1980-tól az Ókeresztény írók patrisztikai sorozat 18 kötetének szerkesztője.

Művei

  • Dogmatörténet 1–2. köt. Bp., 1977.
  • Az ókeresztény egyház és irodalma. Budapest, 1980. (2. kiad. 1988) (Ókeresztény írók 1.)
  • Apokrifek. Ford. Baán Istvánnal és Ladocsi Gáspárral. Budapest, 1980. (2. kiad. 1988) (Ókeresztény írók 2.)
  • Apostoli atyák. Ford. Ladocsi Gáspárral. Budapest, 1980. (2. kiad. 1988) (Ókeresztény írók 3.)
  • A kappadókiai atyák. Ford. többekkel. Budapest, 1983. (Ókeresztény írók 6.)
  • Vértanúakták és szenvedéstörténetek. Ford. többekkel. Budapest, 1984. (Ókeresztény írók 7.)
  • A II. sz. apologétái. Ford. többekkel. Budapest, 1984. (Ókeresztény írók 8.)
  • Szent Ágoston: Fiatalkori párbeszédek. Ford. többekkel. Budapest, 1986. (Ókeresztény írók 11.)
  • Tertullianus művei. Ford. többekkel. Budapest, 1986. (Ókeresztény írók 12.)
  • Az ókeresztény művészet szimbólumai. Budapest, 1988. (2., átd. kiad. 1997.)
  • Az ókeresztény kor dogmatörténete Kr. u. 325-ig. Budapest, 1988.
  • Az ókeresztény kor dogmatörténetee Kr. u. 325-től 787-ig. Budapest, 1988.
  • „Legyetek tökéletesek...” Tanulmányok a keresztény aszkézis történetéhez a szerzetesség kialakulásáig. Budapest, 1991.
  • Szent Athanasziosz művei. Ford. többekkel. Budapest, 1991. (Ókeresztény írók 13.)
  • Theologia Graeca. A görög filozófia adaléka a keresztény theológiához. Budapest, 1992.
  • „Lélek az Isten” (Jn 4,24). Pneumatológia a patrisztikus korban. Budapest, 1994.
  • Katekézis, költészet és ikonográfia a 4. században. Budapest, 1995.
  • Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei. Ford. Budapest, 1995.
  • Ars sacra, ars liturgica a IV. században. Budapest, 1996.
  • Órigenész: Az imádságról és a vértanúságról. Ford. Budapest, 1997. (Ókeresztény írók 14.)
  • Az ókeresztény egyház irodalma. 1–2. köt. Átd. kiad. Budapest, 1997–99.
  • Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe. Budapest, 1998.
  • Szent Cyprianus művei. Ford. Budapest, 1999. (Ókeresztény írók 15.)
  • Nagy Szent Baszileiosz művei. Ford. Budapest, 2001. (Ókeresztény írók 16.)
  • Nazianzoszi Szent Gergely beszédei. Ford. Budapest, 2001. (Ókeresztény írók 17.)
  • Az ókeresztény egyház irodalma. 1–2. köt. (I. Az első három század; II. A 4–8. század) Budapest, [2001]
  • Nüsszai Szent Gergely művei. Ford. Budapest, 2002. (Ókeresztény írók 18.)
  • Az egyházatyák bibliája és az óker. exegézis módszere, története. Uo., 2002.
  • Ókeresztény írók lexikona. Budapest, 2004.

Emlékezete

  • 2008-ban Bódvaszilason a római katolikus templomban emléktáblát helyeztek el tiszteletére.[1]

Jegyzetek

Források

További irodalom

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vanyó_László&oldid=17895075”