Ugrás a tartalomhoz

Alessandro de’ Medici

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gulyastorm (vitalap | szerkesztései) 2007. október 6., 19:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Új oldal, tartalma: „{| class="infobox" style="float:right;margin:0 0 1em 1em;font-size:90%;clear:right;" cellspacing="5" |+ style="text-align:center; font-size:larger;" | '''Alessandro de' Me...”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Alessandro de' Medici
Alessandro de' Medici

(15101537)
Felesége Margit, pármai hercegnő
Gyermeke
Apja VII. Kelemen pápa
Született Firenze
1510
Meghalt Firenze
1537. január 6.

Alessandro de' Medici (Firenze, 1510 – uo., 1537. január 6.) a firenzei köztársaság vezetője 1530 októberétől, majd Firenze hercege (1532. május 1. – 1537. január 6.).[1]

Élete

Alessandróról egyesek azt állították, hogy Lorenzo (1492-1509) urbinói herceg fia; mások pedig azt, hogy magáé Giulio bíborosé (1478-1534), az anyja pedig egy nápolyi arab rabszolganő vagy a római Campagna egy parasztasszonya.[2] Silvio Passerini (14691529) bíboros felügyelete alatt nevelkedett a firenzei Medici-palotában – egészen 1527-ig – két rokonával együtt: Medici Katalinnal (1519- 1589), a későbbi francia királynéval és Ippolito de' Medicivel (1511-1535).[3] Mikor megérkezett Firenzébe a hír, hogy Rómát a császári capatok kifosztották (Sacco di Roma), a polgárok jelszavakat kiabáltak az utcákon és hálaadó énekeket zengtek. A mikor a pápai megbízott, Passerini bíboros Ippolitóval és Alessandróval elmenekült, a nép kidobálta VII. Kelemen képmását – a Santissima Annunziata-templomból – a téren darabokra tépte. Elfogadták a köztársaság alkotmányát és egyéves időtartamra egy Medici-ellenes gonfalonierét választottak meg Niccolò Capponi személyében.[4]

Firenze vezetője

Politikai váltás

Alessandro 1530-ban, spanyol zsoldosok élén vonult be szülővárosába. Mielőtt a firenzeiek megadták magukat, Kelemen ígéretét vették, hogy a várost továbbra is a Signoria fogja kormányozni. Azonban a fegyverletételt követően véglegesen megszüntették a Signoriát.[5] Raffaele Girolamit, az újonnan megválasztott gonfalonierét halálra ítélték, habár ezt az ítéletet később életfogytig tartó börtönre változtatták. Vezető polgárok csoportját örökre száműzték a városból. Pótlásukra a pápa – az ekkor 19 évese, sötét bőrű, göndör hajú – Alessandro de' Medicit állította Firenze élére, aki számára megvásárolta a pennei hercegséget és akit V. Károly (1500-1558) természetes leányával, Margittal (1522-1586) szándékozott összeházasítani.

Fájl:Alessandro, Firenze hercege.jpg
Alessandro, Firenze hercege

Hercegi kormányzás

Mikor herceggé kiáltatta ki magát sértette a republikánus érzékenységet, ezért Alessandrót felkérték, hogy kérje ki egy firenzei polgárokból felállított tanács véleményét. Egy darabig így is tett és a nép fokozatosan megnyugodott. A firenzeiek úgy látták, hogy habár Alessandro durva és csúnya fickó, az idő múlásával fel lehet fedezni benne egy-két jó vonást is. VII. Kelemen pápa halála azonban újra felébresztette a régi félelmeket, s mielőtt véget ért volna a tél, a félelmek be is igazolódtak. Alessandro a választott tanácsokkal való megbeszéléseknek még a látszatát is beszüntette. Egyre inkább hajlott arra, hogy a tekintélyelven alapuló kormányzás iránti ifjú hajlamát kiélje, s egyben szexuális kilengései is egyre vadabbak lettek. Megbántotta a polgárokat azzal is, hogy a Palazzo della Signoria nagyharangját, amelyet – mintegy jelképezve a Köztársaság halálát – a téren szétzúztak, beolvasztatta és családját dicsőítő érmeket veretett az anyagából, a címerét meg felvésette a Porta alla Giustiziánál kibővített erőd kapubejárata fölé. Begyűjtetett minden fegyvert – még a templomokban feogadalmi ajándékként felfüggesztetteket is –, új és hatalmas erődöt építtetett, a Fortezza da Bassót. Az emberek már zsarnokgyilkosságról is suttogtak, de még frissen élt emlékezetükben a hosszú ostrom emléke és a száműzötteket visszatartotta bajaik erőszakos orvoslásától a gondolat, hogy tettük újabb császári seregeket hozhat a város nyakára. Egy darabig reménykedtek, hogy a féltékeny Ippolito elintézi az ügyet a firenzeiek helyett. Ippolito készen is állt rá, hogy V. Károly német-római császár udvaránál bepanaszolja Alessandrót, de még mielőtt ezt megtehette volna, 1535. augusztus 10-én Itriben meghalt.

Házassága és halála

A megállapodásoknak megfelelően lezajlott Alessandro és a 14 éves Margit esküvője. Alessandro a markában tartotta Firenzét, jobban mint bármikor előtte. Láthatóan azon igyekezett, hogy a lehető legjobban kihasználja szerencséjét.[6] Huszonhat éves korában orgyilkos tőre végzett vele, s ez már jóval előbb megtörtént volna, ha Firenze nincs olyan szoros gúzsba kötve.[7] A merényletre rokona, Lorenzaccio de' Medici (1514-1548) házában került sor 1537. január 6-án – a Háromkirályok ünnepén –, melyet Michele Tavolaccio Scoroncolo vitt véghez.


Jegyzetek

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  2. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 223. p.
  3. Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 35. p.
  4. Hibbert, C.: i.m. 235. p.
  5. Watson, F.: i.m. 42. p.
  6. Hibbert, C.: i.m. 240-241. p.
  7. Watson, F.: i.m. 42. p.



Előző:
Ippolito de' Medici
15241527

Firenze hercege

15301537

Következő:
I. Cosimo
15371574