Erdei béka

Erdei béka
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia);
Rend:	Békák (Anura);
Család:	Valódi békafélék (Ranidae);
Nem:	Rana;
Faj:	R. dalmatina;
Tudományos név
	Rana dalmatina; Fitzinger, 1839
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei béka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei béka témájú médiaállományokat és Erdei béka témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2022. november 9.) ezen a változaton alapul.

Az erdei béka (Rana dalmatina) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

Egész Közép- és Dél-Európában honos, de Ázsia nyugati területein is megtalálható.

Megjelenése

Az erdei béka hossza 5-8 centiméter. Általában homokszínű, hátoldalának szélén sötétebb rajzolattal, ami egyszínű. Orra csúcsos. Hátulsó végtagjai feltűnően hosszúak, ezekkel valamennyi békafaj közül a legmesszebbre és legmagasabbra, 1,5-2 méterre tud ugrani.^[1]

Életmódja

Gyakran található kertekben és emberi településeken. Erdeink békája, ezt neve is sugallja. Főként avarban és fűben van. Főként éjszaka aktív, de napközben is találkozhatunk vele. Táplálékát az erdő avarszintjén vagy erdei tisztásokon, sűrű növényzet között keresi. Rovarokra, férgekre, meztelencsigákra vadászik. Erős hátsó lábainak hosszú ugrásaival halad, menekülés közben a nagyobb példányok 1–2 m-eseket is ugorhatnak. Kirobbanó ugrásainak és rejtőszínének kombinációja miatt könnyen szem elől téveszthető. Az erdei béka többnyire éjjel aktív, de párás, nyirkos időben nappal is mutatkozhat. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat. Októbertől márciusig téli álmot alszik.

Szaporodása

Peterakóhelyei a tiszta vizű, sokszor időszakos erdei tavak és tavacskák. A szaporodó egyedek az összes rendelkezésre álló víztestet kihasználják. A hímek megfelelő időjárás esetén már február végén-március elején megjelenhetnek ezeknél, a nőstények is hamarosan követik őket. Párzási időszaka elnyújtottabb, mint más korán szaporodó békáké, jellemzően április elejéig-közepéig tart. A hímek nem alkotnak kórust, lágy, halk, gyorsan, ritmusosan kattogó hangjukat nem erősíti hanghólyag. Ahol a gyepi békával együtt fordul elő, sokszor lehet vegyes fajú amplexust megfigyelni, általában az erősebb gyepi hímek karolják át az erdei nőstényeket. A két faj között ugyanakkor hibridizáció nem fordul elő. 400–2000 petéjüket a párok egyenként rakják le gömbölyded csomókba. Az átalakult kisbékák május végén–júniusban hagyják el a vizet, hegyes orrukról, hosszú, csíkos hátsó lábukról többnyire ekkor már jól felismerhetőek. Az erdei béka az ősz legvégéig aktív marad, a szárazföldön, kövek vagy fatuskók alá húzódva telel át.

Táplálkozása

Gerinctelenekkel táplálkozik.

Képek

Felülről
Kissé oldalról
Hosszú hátsó végtagok
Pete csomó

Jegyzetek

↑ Juhász Lajos: Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2009. 40. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

Források

AMPHIBIAWEB
Élet az erdőben. Budapest, LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft., 2003.

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 10.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Juhász Lajos: Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2009. 40. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

[1]