Ugrás a tartalomhoz

Bálint Sándor (néprajzkutató)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Andrasholl (vitalap | szerkesztései) 2023. május 23., 08:52-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Főbb művei (válogatás))
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2023. május 23.) ezen a változaton alapul.
Ez a szócikk a néprajzkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Bálint Sándor (egyértelműsítő lap).
Bálint Sándor
Egyetemi előadás közben, 1940-es évek Felvétel a SZTE EK gyűjteményéből
Egyetemi előadás közben, 1940-es évek
Felvétel a SZTE EK gyűjteményéből
Született1904. augusztus 1.
Szeged
Elhunyt1980. május 10. (75 évesen)
Budapest
BeceneveSanyi bácsi, Sándor bácsi
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásanéprajztudós, művészettörténész, egyetemi tanár
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1945. december 6.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. december 7. – 1948. december)
Iskolái
Kitüntetései
Halál okaközúti baleset
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. – Budapest, 1980. május 10.) magyar néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

Életpályája

Szeged-alsóvárosi paprikatermesztő családban született, már egyéves korában árvaságra jutott, özvegy édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta, aki ügyesen gazdálkodó, jól kereskedő asszony hírében állott. A gyermek Bálint Sándor hamar kitűnt az iskolában jó tanulmányi eredményeivel. Az első világháború idején számos feleség helyett ő írta meg a leveleket a fronton katonáskodó férjeknek.

A szegedi piaristáknál érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, közben egy évig (1924/1925-ben) a pesti egyetemen is tanult. 1930-tól a Néprajzi Intézetben Solymossy Sándor intézetvezető mellett díjtalan gyakornok. 1931-ben óraadó tanár a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben. 1934-től egyetemi magántanárrá habilitálták Solymossy Néprajzi intézetében Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben. Bálint Sándor vállalta az Alföld-kutatást, az Alföld vallási néprajzának kutatását. Mind Solymossy, mind Sík Sándor helyeselte Bálint Sándor néprajzi tárgykörének megválasztását. 1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (amiben Demokrata Néppárttá válása után is megmaradt). A KDNP-nek a FKGP-vel kötött választási megállapodása alapján az 1945-ös választásokon egyike lett a két országgyűlési mandátumot szerzett (K)DNP-s politikusnak (a másik Eckhardt Sándor volt). Az 1947-es „kékcédulás választásokon” a Demokrata Néppárt országos listájáról jutott mandátumhoz, ezt azonban már nem töltötte ki; 1948-ban visszavonult a politikai szerepléstől, lemondott mandátumáról és kilépett a pártból.

1947–1965-ig egyetemi tanár. 1962-ben a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést. 1966-ban kényszerű nyugdíjba vonult. Annyira erőteljes volt Szegeden a vallás-ellenesség, hogy egyik legjobb barátja, Ortutay Gyula sem tudott többet intézni, mint a kényszer-nyugdíjazás. Nyugdíjasként írta meg fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd (1973) és a Szögedi nemzet (1976) című monográfiáit. Főleg a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, Trogmayer Ottó és egyes munkatársak, köztük Juhász Antal, Lele József segítették az ő kutatásait, műveinek közreadását.

Számos gyűjtő úton volt az országban, Szegeden már nem annyira a változó, modernizálódó Alsóváros, hanem a hagyományőrző, mély szegénységben élő Tápé nyújtott kutatásainak rengeteg anyagot még 1960-70-es években is. Munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi vallásosság kutatásában. A néprajztudomány 20. század közepére önállósuló egyik ágának, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.

Halálát baleset okozta: Budapesten egy autó elé lépett. A szegedi Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.[2]

Emlékezete

Bálint Sándor szobra a szegedi Pantheonban, Szathmáry Gyöngyi munkája.[3]
Emléktábla Bálint Sándor szülőházán, Pálffy utca 72. sz. 1984-2004-ben

A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását.[4] A szegedi ferences templom 2005-ben avatott új harangja az ő nevét viseli. Ugyanezen alsóvárosi templom előtti téren pedig Kalmár Márton bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobra áll kőtalapzaton. Eredetileg szintén itt, a Mátyás téren állott Kalmár Márton Bálint Sándort ábrázoló 5/4-es életnagyságú – időközben megrongálódott – mészkőszobra, ennek lebontása (2003) után került a helyére ez a szobor.[5] A Hittudományi Főiskola közelében a szegedi Pantheonban Archiválva 2010. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben is helyeztek el szobrot róla. Újszegeden egy művelődési ház[6] az ő nevét vette fel. 2009-ben alakult meg a valláskutatás első hazai kutatóintézete, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola és az SZTE BTK működtetésében.[7]

Főbb művei (válogatás)

  • Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938)
  • Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942)
  • Az esztendő néprajza (Bp., 1942)
  • Sacra Hungaria (Kassa, 1943)
  • Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944)
  • Szegedi szótár (I-II., Bp., 1957)
  • Szeged városa (Bp., 1959)
  • A szegedi paprika (Bp., 1962)
  • A szegedi nép (Bp., 1968)
  • Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972)
  • Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973)
  • Tombácz János meséi (gyűjt. és bev., Bp., 1975)
  • Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975)
  • A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980)
  • Ünnepi kalendárium (I-II., Bp., 1977)
  • A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok (Bp., 1981)
  • Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom (Bp., 1983)
  • Bálint Sándor–Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza; Szt. István Társulat, Bp., 1994
  • Breviárium; összeáll., sajtó alá rend. Csanálosi Lilla; Mandala, Szeged, 1997
  • Nehéz évek leltára. Bálint Sándor vallási néprajzi írásai az Új Ember-ben; összeáll. Barna Gábor, Tóth Sándor; MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2015

Társasági tagság

Bálint Sándor elbontott szülőháza helyén új társasház épült 2006-ban
  • Magyar Néprajzi Társaság (1925–)
  • Magyar Nyelvtudományi Társaság (1926–)
  • Dugonics Társaság
  • Szegedi Alföldkutató Bizottság
Bálint Sándor sírja Szegeden, az Alsóvárosi temetőben
Bálint Sándor hagyományőrző program felhívó plakátja

Díjak, kitüntetések

Jegyzetek

  1. ↑ Magyar Nemzeti Névtér, 2019. (Hozzáférés: 2022. április 21.)
  2. ↑ Szeged Alsóvárosi temető VI/b-sírkertsor-4 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 27. p.
  3. ↑ Bálint Sándor-mellszobor. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
  4. ↑ http://www.magyarkurir.hu/hirek/ujabb-merfoldkohoz-ertek-balint-sandor-boldoggaavatasaban
  5. ↑ Bálint Sándor-mellszobor. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
  6. ↑ Bálint Sándor Művelődési Ház, 6726 Szeged, Temesvári krt. 42.
  7. ↑ www.gfhf.hu/bsvi[halott link]

Források

  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 110. o. ISBN 963-05-6805-5  
  • Szegedi egyetemi almanach /JATE Szeged, 1996. 1. köt. 559 p. ISBN 9634820379 Bálint Sándor szócikk ld. 85. o.
  • Juhász Antal: Néprajz [Tanszék]. [Benne Bálint Sándor oktatói, kutatói munkája]. In: A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921–1998. /József Attila Tudományegyetem Szeged, 1999. Juhász írását ld. 173-180. o.
  • Csapody Miklós: Bálint Sándor élete és politikai működése. 1904–1980; Korona Kiadó, 2004. 615 o. ill. ISBN 9639589586; [1] [2]
  • Csapody Miklós: "Nehéz útra keltem..." – Beszélgetések Bálint Sándorral (Bába Kiadó, Szeged 2004. ISBN 963-9511-76-5)
  • Gyuris György: Bálint Sándor munkássága : bibliográfia. Budapest : Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány Szeged : METEM : Múzeumi Tudományért Alapítvány, 2007. 122 p. ISBN 978-963-06-2352-0

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bálint_Sándor_(néprajzkutató)&oldid=26133875”