Ugrás a tartalomhoz

Oplatka András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Csurla (vitalap | szerkesztései) végezte 2023. november 23., 17:25-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Svájci magyarok kategória eltávolítva; Magyar emigránsok Svájcban kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2024. június 24.) ezen a változaton alapul.
Oplatka András
2015-ben
2015-ben
Életrajzi adatok
Született1942. február 5.
Budapest
Elhunyt2020. május 27. (78 évesen)
Zollikon, Zürich kanton, Svájc
Ismeretes minttörténész, újságíró, műfordító
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Zürichi Egyetem, Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Kutatási területmagyar reformkor, a 20. századi rendszerváltások és az oral history
Tudományos fokozatPhD (1968)
Munkahelyek
Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemegyetemi tanár (2005-től)
Bécsi Egyetemóraadó oktató
Más munkahelyekNeue Zürcher Zeitung
Szakmai kitüntetések
Magyar Humboldt-díj (2005)
Akadémiai tagságkülső tag (2013)
Oplatka András weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Oplatka András témájú médiaállományokat.

Oplatka András vagy Andreas Oplatka (Budapest, 1942. február 5. – Zollikon, Zürich kanton, 2020. május 27.)[1] magyar származású svájci történész, újságíró, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kutatási területe a reformkor, ezen belül is Széchenyi István élete, a kelet-közép-európai rendszerváltások története, valamint az oral history módszerei és problematikája. 1996 és 2002 között a svájci Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója.

Életpályája

[szerkesztés]

Általános iskolai tanulmányait Budapesten a Medve utcai általános iskolában[2] végezte, majd tizennégy évesen, az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. Középiskolai tanulmányait már Zürichben végezte. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1965-ben a Bécsi Egyetemen is tanult. 1968-ban védte meg doktori disszertációját, amit Franz Grillparzer drámáinak felépítéséről és stílusváltásairól írt. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, illetve szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító: három évet Stockholmban, majd hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával.

Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól a Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. Ezt követően az Andrássyval párhuzamosan a Bécsi Egyetemen is vezetett médiatörténeti és oral historyval kapcsolatos szemináriumokat. 2005-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését az Andrássy Egyetemre. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.

Ezenkívül számos 19. és 20. századi magyar író, költő művét fordította németre, így többek között Jókai Mór (Az új földesúr), Mikszáth Kálmán (más mellett A Noszty fiú esete Tóth Marival) és Karinthy Frigyes (Tanár úr kérem) munkáit. Emellett könyvet írt a rendszerváltások több fontos alakjáról, így az észt Lennart Meriről vagy Németh Miklósról.

Főbb publikációi

[szerkesztés]
  • Ungarische Erzähler (műfordítások, 1974)
  • Hat Gorbatschow eine Chance? (1987)
  • Der Eiserne Vorhang reisst. Ungarn als Wegbereiter (1990)
  • Die Rückkehr der Geschichte (1992)
  • Nachrufe auf den Ostblock. Zehn Essays (1998)
  • A többnyelvűség svájci modellje (szerk., 1998)
  • Lennart Meri. Ein Leben für Estland (szerk., 1999)
  • Graf Stephan Széchenyi (2004, magy. 2005)
  • Széchenyi István; Osiris, Bp., 2005
  • Egy döntés története. Magyar határnyitás – 1989. szeptember 11. nulla óra; Helikon, Bp., 2008 (németül 2009)
  • Németh Miklós. "Mert ez az ország érdeke". Rendszerváltás a kormányfő szemével; Helikon, Bp., 2014
  • Zenekar az egész világ. A karmester Fischer Ádám; ford. a szerző; Libri, Bp., 2019

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elhunyt Oplatka András (2020. május 28.) nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  2. ↑ Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2022. november 4.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oplatka_András&oldid=26630354”