Ugrás a tartalomhoz

Szakváry Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Bináris (vitalap | szerkesztései) végezte 2023. december 24., 09:34-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Pécsiek kategória eltávolítva; Pécsi politikusok kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Szakváry Emil
A Szálasi-kormány (Szakváry Emil az álló sorban jobbról a második)
A Szálasi-kormány (Szakváry Emil az álló sorban jobbról a második)
Magyarország iparügyi minisztere
Hivatali idő
1944. október 15. – 1945. március 28.
ElődGyulay Tibor
UtódTakács Ferenc

Születési névLöffler Emil
Született1896. november 4.
Pécs
Elhunyt1978 (81-82 évesen)[1]
Bregenz[1]
Pártfüggetlen politikus

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakváry Emil témájú médiaállományokat.

Vitéz Szakváry Emil (teljes nevén: Szakváry Emil Károly Mária, született: Löffler Emil, Pécs, 1896. november 4.[2]Bregenz, 1978[3][4]), magyar királyi főelőadó, gépészmérnök, katonatiszt, a Szálasi-kormány iparügyi minisztere.

Élete

[szerkesztés]

Apja, vitéz Szakváry Emil (18651937), honvéd tárbornok, anyja, doliánszki Dulánszky Terézia (18691928) volt. Apai nagyszülei Löffler Vince, dárdai királyi aljárásbíró, és Szakváry Karolina (†1881) voltak. Anyai nagyszülei Dulánszky Adolf, a pécsi püspökség uradalmi igazgatója volt, és lindenthali Mayer Hermina (18391908) úrnő voltak.[5]

1925-ben avatták vitézzé.[6] 1926. április 12-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Hauser Vilmával, Hauser Károly és Dzikowsky Olga lányával.[7] 1935-től a miniszterelnökségen szolgált, 1937 és 1939 között osztályvezetőként dolgozott az Iparügyi Minisztériumban. 1940-től főosztályvezető. Pártonkívüliként lett az 1944. október 16-án hivatalba lépő Szálasi Ferenc kormányának tagja. Politikai szerepvállalása miatt a második világháborút követő felelősségre vonást ő sem kerülhette el. Azon kevés kormánytag közé tartozott, akik elkerülték a kivégzést. Szakváryt a népbíróság életfogytig tartó kényszermunkára ítélte. Az 1956-os forradalom idején szabadították ki börtönéből, majd Franciaországba emigrált.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Szakály Sándor: Nem minden emigráns hungarista, In: Rubicon-Történelmi Magazin, XIX. évfolyam, 182-183. szám
  • Paksa Rudolf: Elitcsere a nyilaskereszt jegyében. A szélsőjobboldali koalíciós kormány 1944-1945-ben, In: Rubicon-Történelmi Magazin, XVIII. évfolyam, 174-175. szám
  • Kovács Tamás: A nyilas emigráció, 1945-1998, In: Rubicon-Történelmi Magazin, XIX. évfolyam, 181. szám

További információk

[szerkesztés]