Hamász
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamász) | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Khaled Meshaal |
| Alapítva | 1982 |
| Székház | Gáza, Gázai övezet |
| Paramilitáris szervezet | Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok |
| Ideológia | palesztin nacionalizmus szunnita iszlamizmus Anticionizmus |
| Parlamenti jelenlét | 74 / 132 |
| Nemzetközi szövetségek | Muszlim Testvériség |
| Hivatalos színei | zöld |
| Palesztina politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamász) témájú médiaállományokat. | |
A Hamász (arabul: حماس, tudományos átírással: Ḥamās), teljes nevén Harakat al-Mukávama al-Iszlámijja (arabul: حركة المقاومة الاسلامية, tudományos átírással: Ḥarakat al-Muqāwama al-Islāmiyya, ’Iszlám Ellenállási Mozgalom’) az önnálló, független és szabad palesztin állam megteremtéséért küzdő palesztin szunnita iszlamista politikai-ellenállási mozgalom, amelyet több nyugati országban terrorista szervezetnek nyilvánítottak. Központja jelenleg a Gázai övezetben található, melyet a 2006-os választások óta tart fennhatósága alatt.
A Hamász a Muszlim Testvériség iszlamista mozgalomból nőtt ki, 1987-ben, az első intifáda alatt alapította Ahmed Jászín és Abd el-Azíz ar-Rantíszi. A szervezet magát „iszlamo-nacionalistának” nevezi,[1] célja egy független palesztin állam létrehozása az egész történelmi Palesztina területén.[2] A Hamász nem üldözi a palesztin keresztényeket, és iszlamista ideológiája ellenére rendelkezik keresztény tagokkal, akik nyilván a nemzeti ügy okán léptek be a szervezetbe.[3] Az általa irányított területeken megtűr más palesztin fegyveres szervezeteket, még olyanokat is, melyek ellentétes nézeteket vallanak (például a Népi Front Palesztina Felszabadításáért és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért szekuláris baloldali szervezetek).[4]
A Hamász fegyveres szárnya az Izz ad-Dín al-Kasszám brigádok, melyek 15000~40000 tagot számlál.[5] A Hamász sokszor hajt végre Izrael elleni támadásokat, általában az Izrael vagy az izraeliek által elkövetett, palesztinok elleni merényletek, mészárlások és háborús bűnök miatti bosszúként.[6]
Miután a Hamász nagy meglepetésre megnyerte a nemzetközi ellenőrök által is tisztának tartott 2006-os palesztin törvényhatósági választásokat[7] a Fatah nem volt hajlandó együttműködni vele, ami palesztin belharcokhoz vezetett. Izrael a 2006-os választások óta tartja katonai zárlat alatt a Gázai övezet szárazföldi és tengeri határát, valamint légterét.
A Hamászt terrorista szervezetnek minősítette: Izrael, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság, az Európai Unió, Kanada, Japán és Paraguay. Az ENSZ és a Föld államainak többsége azonban nem tekinti terroristáknak őket, ezen országok közé sorolható például Norvégia, Irán, Kína, Oroszország, Törökország, és az arab és iszlám államok.
Vezetői: Iszmáíl Hanije, Háled Mesaal, Mohammed Deif, Jahja esz-Szinvár.
Etimológia
A Hamász egy arab kifejezés mozaikszava ( حركة المقاومة الاسلامية Harakat al-Muqāwama al-Islamiyya, vagyis Iszlám Ellenállási Mozgalom). Az arab szó – Hamász – másik jelentése ,,odaadás és buzgalom Allah útján".
A Hamász története
A Hamász a Muszlim Testvériségből alakult ki 1987-ben, az első intifáda idején. Ahogy azt a társalapító Ahmed Jásszín kijelentette 1987-ben - és később, 1988-ban - az ún. Hamász karta is megerősítette, a Hamász létrehozásának a célja, hogy „felszabadítsák Palesztinát az izraeli megszállás alól, és alapítsanak egy arab államot, amely magában foglalná Ciszjordániát, a gázai övezetet és Izrael jelenlegi területét.”
2009 júliusban, Khaled Mashal, a Hamász politikai irodájának vezetője kijelentette, hogy a szervezet hajlandó együttműködni abban a folyamatban „ami megoldáshoz vezetne az arab-izraeli konfliktusban, beleértve a palesztin állam 1967-es határait is” feltéve, hogy a palesztin menekültek megkapják a jogot, hogy visszatérjenek Izraelbe, és Kelet-Jeruzsálem lesz az új ország fővárosa. Azonban 2014-ben, Músza Mohammed Abu Marzuk, a Hamász helyettes politikai vezetője úgy nyilatkozott, hogy „a Hamász nem fogja elismerni Izraelt… ez egy olyan határ, amit nem tudunk átlépni.”
Az Izz ad-Dín al-Kasszám brigád, a Hamászhoz kapcsolódó katonai szervezet folyamatos támadásokat indított izraeli civil és katonai célpontok ellen. A civil célpontok elleni támadások leginkább rakétatámadásokat és 1993-tól 2006-ig öngyilkos bombamerényleteket foglaltak magukban. A katonai célpontok elleni támadások során bevetettek tüzérséget, aknavetőket és rakétákat is. 2006 januárjában a palesztin parlamenti választásokon a Hamász megnyerte a szavaztok többségét, legyőzve a PFSZ-hez (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) kapcsolódó Fatah pártot.
A 2006-os választások után, a „négyek” (USA, Oroszország, az ENSZ és az Európai Unió) a PA-nak (Palesztin Nemzeti Hatóság) nyújtandó külpolitikai segítséget ahhoz kötötték, hogy a megalakuló kormány elkötelezett legyen az erőszakmentesség mellett, elismerjék Izraelt, a korábban meghozott egyezményeket is elfogadják. A Hamász ellenállt minden változtatásnak amely ahhoz vezetett, hogy a „négyek” felfüggesztettek minden külföldi segítségnyújtási programot, és Izrael gazdaság szankciókat vezetett be a palesztin közigazgatás ellen.
2007 márciusában, megalakult a palesztin nemzeti egység kormánya, vezetője Iszmáíl Hanije miniszterelnök, de a nemzetközi pénzügyi segítség újraindítása ennek ellenére sem sikerült. A palesztin belpolitikai erők körében támadt feszültség eredményeként, hamarosan harcok törtek ki Gázában, ami után a Hamász a gázai övezetet az ellenőrzése alá vonta, az egységkormány tisztviselői pedig Ciszjordániában voltak kénytelenek folytatni hivatásukat. Izrael és Egyiptom ekkor blokád alá vonta a gázai övezetet, arra alapozva, hogy a Fatah erői már nem tudják tovább fenntartani a biztonságot. 2008 júniusában, egy egyiptomi közvetítéssel létrejött tűzszünet részeként, a Hamász - ideiglenesen - beszüntette a rakétatámadásokat Izrael ellen.
A négy hónapos békét követően, a konfliktus ismét kiéleződött, amikor Izrael katonai tevékenységet végzett azzal a kifejezett céllal, hogy megakadályozzák a Hamász által tervezett emberrablásokat, amelyeket alagutak használatával vittek véghez. Ezen alagutak felfedezése közben hét Hamász tagot öltek meg. A Hamász megtorlásként rakéta áradatot bocsátott Izraelre. 2008 december végén, Izrael megtámadta Gázát, majd a nemzetközi tiltakozás miatt visszavonta csapatait 2009. január közepén. A 2008 és 2009 közötti gázai háború után a gázai övezet továbbra is a Hamász irányítása alatt maradt, és Izrael is fenntartotta a blokádot.
2011. május 4-én a Hamász és a Fatah békés megállapodást kötött, amely lehetővé tette „egy közös ügyvivői kormány megalapítását” a 2012-es választásokra. A Fatah vezetőjének, Mahmúd Abbásznak az volt a feltétele, hogy Háled Mesaal fogadja el a fegyveres harcok beszüntetését Izrael ellen, valamint ismerjék el a palesztin állam 1967-es határait, illetve Izrael állami voltát.
2014. június 12-én, három izraeli tinédzsert raboltak el és megöltek a Hamász tagjai. Az IDF keresést indított megtalálásukra Ciszjordániában (A holttestek csak július 30-án kerültek elő). Az izraeli hatóságok két Hamász tagot neveztek meg, mint elsődleges elkövetők: Amer abu Ajsa és Marván Kawsm. A feszültség újra kiújult, és egy újabb katonai hadművelet kezdődött július 8-án.
2023. október 7-én, Hamász betört Izrael területére. Áttörve a gázai–izraeli határkerítést, terrorista kommandók ezrei hatoltak be Gázai övezetet körülölelő településekre. Ezzel egy időben rakéták ezreit lőtte ki a Hamász az Izrael civil lakosságra. A Hamász harcosai civilek százait mészárolták le egy zenei fesztiválon és a Be'eri kibucban, Kfar Aza-ban és sok másik településen és több mint 200 túszt ejtettek akiket aztán a Gázai övezetbe hurcoltak. A túszok között holokauszt-túlélők és kisgyerekek is vannak.
2023. október 13-án Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter felszólította a palesztinokat, hogy evakuálják Gáza északi részét, beleértve Gáza városát is, mondván: „A terroristák álcája a polgári lakosság. Ezért el kell különítenünk őket. Tehát akik meg akarják menteni Az életet, kérem, menjen délre. El fogjuk pusztítani a Hamász infrastruktúráit, a Hamász-parancsnokságokat, a Hamász katonai létesítményeket, és kivinni fogjuk ezeket a jelenségeket Gázából és a Földről”.
Szociális szerepe
A Hamász népszerű a gázai övezet palesztin lakossága körében, mindemellett követőkre talált Ciszjordániában, és csekélyebb mértékben más közel-keleti országokban is. Népszerűségét annak köszönheti, hogy szociális szolgáltatásokkal látja el a megszállt területek lakosságát, ilyen szolgáltatásokat általában nem biztosítanak a palesztin hatóságok. Az izraeli tudós, Reuven Paz úgy becsüli, hogy a Hamász tevékenységének 90%-át a szociális gondoskodás, a kulturális és oktatási feladatok teszik ki. A segélyezési programok szociális szolgáltatásokat nyújtanak, valamint az iskolák, árvaházak, mecsetek, gyógyintézmények, szegénykonyhák és sportszervezetek működtetését is.
A Hamász különösen az egészségügyi szolgáltatásokat erősítette meg, melynek keretén belül az érintettek ingyenes vagy olcsó orvosi ellátást, kezelést kaphatnak. A Hamász nagyban hozzájárult az egészségügyi szektorhoz, és elősegítette a kórházi és házi orvosi szolgáltatások működtetését a palesztin területeken. Másfelől a Hamász által üzemeltetett kórházakat időnként kritizálják amiatt, mert ezeket használják fel az Izrael elleni erőszak szócsövéül. A Hamásszal kapcsolatban meg kell említeni jótékonysági tevékenységét, mivel anyagilag támogatja azoknak a családját akiket megöltek vagy bebörtönöztek miközben katonai akciókat hajtottak végre vagy ezeket támogatták.
A családok jellemzően egyszeri adományt kapnak 500 USD-től 5000 USD-ig terjedően, illetve azoknak, akiknek az izraeli védelmi erők lerombolták lakóhelyét, átmeneti, bérelt szállást biztosítanak. Azok a családok, akik nincsenek kapcsolatban a Hamásszal, általában kevesebb kárpótlást kapnak. A Hamász támogatja az oktatást, valamint iszlám jótékonysági intézményeket, könyvtárakat, mecseteket, és a nők számára oktatási központokat épített. Építettek még bölcsődéket, óvodákat, és vallási iskolákat, ahol ingyenes étkezést biztosítanak a gyerekek számára. Amikor a gyerekek már iskolába és mecsetekbe járnak, a szülőktől megkívánják, hogy hűségesküt írjanak alá. A menekültek, valamint azok, akik hajlék nélkül maradtak, igényelhetnek anyagi és technikai segítséget a Hamásztól.
A Hamász ezeken a területeken az ENSZ Munkaügyi Segélyszervezete, /UNRWA/ munkáját egészíti ki. A palesztinok nagyra tartják a Hamász hatékonyságát, valamint a korrupció - a Fatahhoz viszonyított - alacsonyabb mértékét. Gázában a 2008-2009–es izraeli hadműveletek óta a Hamász népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint folyamatosan növekszik, 52%-os támogatottsággal rendelkezik, szemben a Fatah 13%-ával.
Annak ellenére, hogy a gázai területre becsempészett építőanyagokból a Hamász többek között luxus üdülőket, és más turistalétesítményeket épített – azonban játszótereket, focipályát, kerteket, éttermeket és egy állatkertet létrehozott, melyekkel munkalehetőséget és olcsó szórakozási lehetőséget teremtett a lakosságnak. Viszont voltak, akik reklamáltak a belépőárak miatt, mondván, hogy a kormány tulajdonhasználatért nem jogos pénzt kérni.
Hamász-karta
A Hamász-kartát (vagy Megállapodást) 1988-ban adták ki. A Karta a Hamászt a Muszlim Testvériség tagszervezeteként határozza meg, kijelentve, hogy tagjai olyan muszlimok, akik „istenfélők és felemelik a Dzsihád zászlaját a zsarnokkal szemben”. Az okiratban az áll, hogy: „a mi harcunk a zsidók ellen nagyszerű és komoly”, emellett felhívást intéz egy iszlám állam létrehozására Palesztinában Izrael és a palesztin területek helyén, amely természetesen Izrael megsemmisítésével vagy feloszlatásával járna együtt. A dokumentum azt is megjegyzi, hogy az "imperialista országok" és a "titkos társaságok" alattomos manipulálásán keresztül a cionisták állnak számos történelmi esemény és tragédia mögött, egészen a Nagy francia forradalomig visszamenően. A karta vitás kijelentései között találjuk az alábbit is: "Nem fog elérkezni az az idő, amikor a muszlimok harcolni fognak a zsidókkal (és elpusztítani őket), ameddig zsidók rejtőznek a kövek és fák mögött, melyek azt üvöltik: Ó, muszlim, egy zsidó rejtőzködik mögöttem, gyere és öld meg őt!” A dokumentum idéz iszlám vallási szövegekből is, melyek igazolást, mentséget adnak a harchoz, és az izraeli zsidók megöléséhez , és amelyek az arab-izraeli konfliktust úgy mutatják be, mint egy végeláthatatlan harcot zsidók és a muszlimok, a judaizmus és az iszlám között. Szerintük „az igazság és a hazugság” küzdelmében csak egy módon győzhet az igazság – ez pedig az iszlám és a dzsihád útja egészen a győzelemig vagy a mártírhalálig. A Karta hozzáteszi: „ha lemondunk Palesztina bármely részéről, az olyan, mintha az iszlám vallás egy részéről mondanánk le.” Az okirat megállapítja, hogy a Hamász humánus, toleráns más vallásokkal szemben, ameddig nem akadályozzák meg a Hamász törekvéseit.
A Hamász vezetése és szerkezeti felépítése
A Hamász három, egymással összefüggő szárnyból áll: az első a társadalmi jólét- a második pedig a politikai szárny, amelyek felelősek a szociális-, közigazgatási-, politikai- és propaganda tevékenységért. A harmadik a katonai szárny, amelynek feladata a rejtett-titkos tevékenységek, mint például a kollaborációval gyanúsított elemekkel való elbánás, a potenciális célpontok összegyűjtése, a fegyverek beszerzése és a katonai támadások kivitelezése.
A Konzultatív Tanácsok
A Majlis al-Súra (konzultatív tanács) a csoport átfogó politikai és döntéshozó szerve. Képviselői megtalálhatóak Gázában, Ciszjordániában és az izraeli börtönökben ugyanúgy, mint a száműzött külső vezetésben, a Politikai Irodában. E Súra Tanács felügyelete alatt állnak azon bizottságok, amelyek felelősek a Hamász tevékenységéért, a médiakapcsolatoktól egészen a katonai műveletekig. Ciszjordániában és a Gázai övezetben, a helyi Súra bizottságok beszámolni tartoznak a Súra Tanácsnak, illetve végrehajtják döntéseit.
A Hamász legmagasabb szintű döntéshozó szerve a Politikai Iroda, amely 15 főből áll. A szíriai polgárháború előtt száműzetésben működött Damaszkuszban. Az iroda tagjait azon területi képviselőkből választják, amelyeket a konzultatív tanács tagjai kijelölnek az egyes földrajzi régiókban. A tanácsok ezután jelölnek képviselőket a Legfőbb/Általános Konzultatív Tanácsba, amelynek tagjai jogosultak a Politikai Iroda tagjainak megválasztására.
A katonai szárny
Az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok, a Hamász katonai szárnya 1992-ben alakult, egy befolyásos palesztin nacionalista, Sejk Izz ad-Dín al-Kasszám emlékére. Megalakulása óta, a Hamász katonai hatékonysága jelentősen növekedett. Habár a tagok létszáma csak a brigádok vezetői előtt ismert, Izrael becslése szerint több száz tagja van, akik katonai „stílusú” képzést kapnak, beleértve az iráni és szíriai kiképzéseket (a szíriai polgárháború kitörése előtt).
Bár az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok szerves részét képezik a Hamásznak, tőle mégis függetlenül működnek, időnként éppen a Hamasz által kitűzött célokkal ellentétesen. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy bár vannak véleménykülönbségek a Hamász katonai és politikai szárnya között, a Hamász belső fegyelme elég erős ahhoz, hogy elsimítsa azokat. Ilana Kass és Bard O'Neill politológusok szerint a Hamász viszonya a Brigádokhoz olyan, mint a Sinn Féin politikai párt viszonya az Ír Köztársasági Hadsereghez. A kapcsolat további magyarázatához egy magas rangú Hamász tisztviselőt idéznek: "Az Izz ad-Dín al-Kasszám brigád egy külön fegyveres katonai szárny, amelynek saját vezetői vannak, akik nem veszik a parancsokat a Hamásztól, és nem mondják meg a terveiket előre ". Azonban a korábbi USA Department of Treasury (Államkincstári Osztály) hivatalnoka és terrorizmus szakértője - Matthew Levitt szerint , a Hamász politikai Iroda a legmagasabb rangú vezető testületként működik, amely meghatározza a Hamász szervezeti politikáját és amely felelős a terrorcselekmények irányításáért és koordinálásáért. A Hamász alapítója, Ahmed Jásszin, 1998-ban kijelentette : "Nem tudjuk elválasztani a szárnyat a szervezettől. Ha így teszünk, a szervezet nem lesz képes repülni. A Hamász egy test".
Jegyzetek
- ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2016. március 10. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 11.)
- ↑ Shaul Mishal – Avraham Sela: The Palestinian Hamas: Vision, Violence, and Coexistence. 2006. ISBN 978-0-231-14006-5 Hozzáférés: 2023. június 11.
- ↑ Asher Susser: Challenges to the Cohesion of the Arab State. 2008. ISBN 978-965-224-079-8 Hozzáférés: 2023. június 11.
- ↑ West Bank local elections bring Hamas, PFLP closer - Al-Monitor: Independent, trusted coverage of the Middle East (angol nyelven). www.al-monitor.com, 2022. március 28. (Hozzáférés: 2023. június 11.)
- ↑ (IISS), International Institute for Strategic Studies (14 February 2018). The Military Balance, 2018, Vol. 118, No. 1, February 2018. Routledge. ISBN 9781857439557.
- ↑ Paola Caridi: Hamas: From Resistance to Government. 2012–03–20. ISBN 978-1-60980-083-3 Hozzáférés: 2023. június 11.
- ↑ Aaron D. Pina: Palestinian Elections - February 9, 2006. Congressional Research Service - The Library of Congress, 2006
Irodalom
- Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia; közrem. Ron Brackin, ford. Horváthné Várszegi Zsuzsanna, Géczi Károly; Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2011
