Ugrás a tartalomhoz

Spektráltétel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Magic links bot (vitalap | szerkesztései) 2024. november 1., 17:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)

Spektráltétel alatt a lineáris algebrában és a funkcionálanalízisben több, egymással rokon állítást értenek. A legegyszerűbb változat mátrixok egy osztályának diagonizálásáról szól. A későbbiekben tekintett tételek ezt általánosítják végtelen dimenziós vektorterekre. A spektrál név a spektrumra, mint a sajátértékek halmazára utal.

Véges dimenziós vektorterek

Legyen véges dimenziós, unitér vektortér fölött (például vagy ). Csak akkor létezik egy endomorfizmusának sajátvektoraiból álló ortonormált bázis, ha ez normális, és a sajátértékek mind -beliek.

A mátrixokra nézve ez azt jelenti, hogy egy mátrix pontosan akkor unitér diagonizálható, ha normális, és az összes sajátértéke -beli. Egy másik gyakori megfogalmazás, hogy egy mátrix pontosan akkor normális, ha unitér diagonizálható, ha létezik egy ugyanolyan dimenziós unitér mátrix, hogy

,

ahol diagonális mátrix, az mátrix sajátértékeivel az átlóján.

Amennyiben algebrailag zárt, például (az algebra alaptétele szerint), a sajátértékek mind -beliek, és minden normális mátrix unitér diagonizálható. Hogyha nem algebrailag zárt, akkor ez nem feltétlenül teljesül, és ellenőrizni kell az összes sajátértéket.

Az önadjungált endomorfizmusok, illetve hermitikus mátrixok összes sajátértéke valós. A spektráltétel szerint a hermitikus mátrixok diagonlizálhatók, és egy endomorfizmus pontosan akkor önadjungált, ha sajátvektoraiból ortonormált bázis alkotható és összes sajátértéke valós. Például a valós szimmetrikus mátrixok diagonizálhatók.

A spektrálfelbontás a spektráltételen alapul.

Kompakt operátorok

Legyen Hilbert-tér fölött, és legyen kompakt lineáris operátor. A esetben legyen normális, esetén önadjungált. Ekkor létezik egy ortonormált rendszer, illetve egy nullsorozat a halmazban úgy, hogy

illetve

minden esetén. Az elemek minden esetén sajátértékei -nek és a -hoz tartozó sajátvektor. Továbbá , ahol operátornorma.

A kompakt operátorokra szóló spektráltétel ortogonális projekciókkal átfogalmazható. Legyen Hilbert-tér fölött, és kompakt lineáris operátor, ami esetén normális, esetén önadjungált. -val jelöljük az ortogonális projekciót a -hoz tartozó sajáttérre. Az operátor ábrázolható úgy is, mint , ahol a sajáttér dimenziója és a sajáttér ortonormált bázisa. Ekkor a spektráltétel megfogalmazható a következőképpen: létezik a sajátértékek nullsorozata -ban úgy, hogy

minden -ra. Ez a sorozat nemcsak pontonként, hanem operátornormában is konvergál.

Korlátos operátorok

Legyen Hilbert-tér, önadjungált folytonos operátor. Ekkor egyértelműen létezik egy -ben korlátos tartójú spektrálmérték úgy, hogy

Itt Borel-algebrája, a -n értelmezett korlátos operátorok halmaza, és a spektruma.

Ha véges dimenziós, akkor teljesül, hogy ; továbbá a önadjungált operátor sajátértékei mind különbözőek, és ahogy azt korábban megállapítottuk,

ahol ortogonális projekció sajátterére. spektrálmértéke minden -ra

Így a korlátos operátorokra szóló spektráltétel visszavezethető a lineáris algebrai spektráltételre:

Legyen kompakt lineáris operátor, ekkor teljesül rá a spektráltétel. Legyen sajátértékeinek sorozata, és legyen spektrálmérték, ahol az összegnek megszámlálható sok tagja van, és pontonként konvergál, akkor a spektráltétel a következőre egyszerűsíthető:

Így a korlátos operátorokról szóló spektráltétel a kompakt operátortokról szólót is magában foglalja.

Például a operátor, ahol önadjungált -n, és nincsenek sajátértékei. Has , akkor kompakt tartójú spektrálmérték. Ábrázolja -t, mivel

Legyen önadjungált opretáror. Ekkor a mérhető funkcionálkalkulus egy egyértelműen meghatározott, folytonos, involutorikus algebrai homomorfizmus. A spektrálfelbontás segítségével a leképezés egyszerű ábrázolását kapjuk, ugyanis

Nem korlátos operátorok

Ha sűrűn definiált normális operátor egy komplex Hilbert-téren, akkor van egy egyértelmű spektrálmérték Borel-halmazain, akkor teljesülnek a következők ( az spektruma):

  • Egy halmaz esetén, ahol , teljesül, hogy .
  • Egy nyílt halmazra, ahol , teljesül, hogy .

Egy önadjungált operátor normális, valós spektrummal. A fenti integrál korlátozható a valós számokra.

Ekkor az értelmezési tartomány

és a kvadratikus forma értelmezési tartománya

.

ami nyilván az kvadratikus forma maximális értelmezési tartománya, aminek különösen fontos jelentősége van a kvantummechanikában.

A spektráltétel egy alternatív megfogalmazása, hogy ha az unitér operátor ekvivalens egy multiplikációs operátorral fölött egy mérhető függvénnyel, akkor önadjungált, tehát valós értékű.

Egy komplex normális operátor leírható, mint két, egyszer a valós, másszor az imaginárius egységgel megszorzott, egymással felcserélhető, önadjungált operátor összege: mint valós rész + -szer képzetes rész, Továbbá a felcserélhetőség miatt a és a operátorok sajátvektorai megegyeznek, habár a sajátértékeik különbözhetnek. Így lehet az önadjungált operátor függvénye, egy alkalmas függvénnyel. Ekkor csak egyetlen valós spektrálábrázolás jöhet számításba, , és például

  és  

Története

A kompakt önadjungált operátorok spektráltételét és a korlátos önadjungált operátorok leginkább David Hilbert munkásságára vezethetők vissza, aki 1906-ban közölt bizonyításokat ezekre az esetekre. Hilbert a maitól különböző módon írta le a tételeket: a spektrálmérték helyett Stieltjes-integrált használt, melyet Thomas Jean Stieltjes vezetett be 1894-ben a lánctörtek vizsgálatára. A korlátos és a nem korlátos operátorokra többek között Riesz (1930–1932), valamint Lengyel és Stone (1936), a nem korlátos esetekre Leinfelder (1979) talált bizonyításokat.[1]

Jegyzet

  1. Dirk Werner: Funktionalanalysis, Springer-Verlag, Berlin, 2007, ISBN 978-3-540-72533-6, Kapitel VII.6

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Spektralsatz című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.