Ugrás a tartalomhoz

Atlético de Madrid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atlético de Madrid
Csapatadatok
Teljes csapatnévClub Atlético de Madrid S.A.D
BecenévIndios,
Los Colchoneros,
Los Rojiblancos,
Los de La Ribera del Manzanares,
Atleti,
El Pupas
SzékhelyMadrid, Spanyolország
Alapítva1903. április 26. (121 éves)
Klubszínekpiros-fehér
StadionMetropolitano Stadion
VezetőedzőArgentin Diego Simeone
ElnökSpanyol Enrique Cerezo
BajnokságPrimera División
Nemzeti sikerek
Spanyol Bajnok11 alkalommal
Spanyol Kupagyőztes10 alkalommal
Spanyol Szuperkupa-győztes2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
KEK1 alkalommal
Európa-liga3 alkalommal
UEFA-szuperkupa3 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
2023–2024 szezon
Hivatalos honlap
Atlético de Madrid honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Atlético de Madrid témájú médiaállományokat.

Az Atlético de Madrid, teljes nevén Club Atlético de Madrid S.A.D. spanyol, madridi székhelyű futballklub, otthona sokáig a Manzanares folyó melletti Vicente Calderón stadion volt, de 2017-ben átadták új stadionját, a Wanda Metropolitano Stadiont.

Az Atlético 11-szer nyerte meg a spanyol bajnokságot, és ugyanennyiszer a spanyol kupát is. 1962-ben a csapat elhódította Kupagyőztesek Európa-kupáját és 1974-ben megnyerte az Interkontinentális kupát. 2010-ben és 2012-ben is megnyerték az Európa-ligát, majd mindkét évben megnyerték az UEFA-szuperkupát is. Az utóbbi döntőben a kolumbiai Radamel Falcao mesterhármast szerzett. 2013-ban, 17 év után nyerte meg a Spanyol labdarúgókupát. Eddig háromszor jutott be a BEK/BL döntőjébe, ám mindháromszor alulmaradtak, az 1973-74-es szezon végén a FC Bayern München, a 2013-14-es, és a 2015-16-os döntőben pedig a Real Madrid CF ellen.

Becenevei

[szerkesztés]

Az évek során sok becenevet kapott. Például „Los Colchoneros” vagy „Matrackészítők”. Az „Indios” nevet az 1970-es években kapta a szurkolóktól, mert számos dél-amerikai származású játékost játszatott a csapatban.

Története

[szerkesztés]
Bővebben: Az Atlético Madrid története

Athletic Club de Madrid

[szerkesztés]

A klubot 1903. április 26-án alapította 3 baszk tanuló, az Athletic Club mintájára. 1904-ben a Real Madridtól elbocsátott emberek is csatlakoztak a klubhoz. Először kék-fehér szerelésben játszott a klub, ahogyan a Bilbao is, de később, 1911-ben átváltottak a jelenlegi formátumhoz. A színváltás okát nem lehet tudni, de egy elmélet szerint a piros-fehér mez elkészítése olcsósága miatt történt, sokszor alkalmazták ezt a kombinációt az ágymatracoknál. Könnyű volt átalakítani futball meznek. Később a Bilbao is átváltott erre a kombinációra anyagi okok miatt. A klub első ismert beceneve a Los Colchoneros, vagyis a Matrackészítők.

1921-ben a klub elszakadt az Athletic Bilbaótól, és 1923-ban megépítették az első stadiont, a Metropolitanót. A 20-as években háromszor megnyerte a Campeonato del Centrót, 1921-ben és 1926-ban elindult a csapat a Copa del Reyben. 1928-ban meghívták a csapatot a Primera Ligába, a spanyol első osztályba. A debütálás idejében Fred Pentland vezette a csapatot. 1930-ban száműzték a csapatot a Segunda Division-ba, de 1934-ben visszajutottak a Primera Ligába Pentland vezetésével. 1936-ban a csapat ismét visszacsúszott a másodosztályba, amikor Josep Samitier átvette az irányítást Pentlandtól. A spanyol polgárháborúban a bajnokság félbeszakadt és a klub száműzetése megszűnt.

Athletic Aviacion de Madrid

[szerkesztés]

1939-ben a bajnokság folytatódott. A klub egyesült az Aviacion Nacional of Zaragoza-val és ezért az új neve Athletic Aviacion de Madrid lett. Az Aviacion Nacionalt a spanyol katonai repülőgép-pilóták alapították, akik indulást ígértek az első osztályban az 1939–40-es szezonra, csak a Real Federación Espanola de Fútbol (spanyol bajnokságok szervezője) visszautasította. A két Athletic megállapodott egymással, hogy közösen indulnak, mert a Bilbao 9 játékost elvesztett a polgárháború idején és így végül a Real Oviedo helyett, (súlyos veszteségeik voltak a háború miatt) indulhatott el a klub az 1939–1940-es bajnokságban. A vezetőség kinevezte Ricardo Zamorát a csapat élére és vele először nyert bajnokságot a csapat 1940-ben és ezt 1941-ben sikerült megismételni, újra bajnok lett a csapat. 1941-ben Francisco Franco (Spanyolország akkori vezetője) kiadott egy rendeletet, hogy a külföldi nevet használó klubokat szüntessék meg. Ezért lett Athletic Aviacion de Madridból Club Atlético de Madrid.

Club Atlético de Madrid

[szerkesztés]

Helenio Herrera és Ben Barak segítségével az Atlético újra, egymás után kétszer megnyerte a bajnokságot, az 1949–50-es és 1950–51-es szezonban. 1953-ban, amikor Helenio Herrera távozott a csapattól, akkor az Atlético eltűnt a Real Madrid és a Barcelona mögött és az 50-es években az Athletic-el harcolt a 3. számú spanyol klubcsapat címért. Az 1960-as, 70-es években az FC Barcelonával harcolt a második számú spanyol csapat címért. 1959-ben az Atlético Madrid a Real Madriddal találkozott az Európa Kupában. Első mérkőzésen a Bernabéu stadionban 2–1-re győzött a Real Madrid, de a visszavágón a Metropolitanoban 1–0-ra győzött az Atlético és ezzel semleges pályán történő újrajátszást harcolt ki, amit Zaragozában tartottak, de ismét 2–1-re tudott nyerni a Real Madrid és ezzel kiejtette a Kupából. A csapat visszavágott az elszenvedett vereségért, és egymás után kétszer is, 1960-ban és 1961-ben a kupadöntőben legyőzte a városi riválist. 1962-ben az Atlético Madrid megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Fiorentina ellen 3–0, egy újrajátszott mérkőzésen.

1961 és 1980 között a Real Madrid uralkodott a spanyol fociban, 14-szer nyerték meg a bajnokságot ez idő alatt. Ebben az időszakban nehéz volt valamit is nyerni, de mégis sikerült. Négyszer sikerült megnyerni a bajnokságot (1965–66, 1969–70, 1972–73, 1976–77) és háromszor a Spanyol Kupát (1965, 1972, 1976). 1965-től 8 éven át rendszeresen legyőzte a csapat a Real Madridot a Bernabéu stadionban. Nem kis szerepet játszott ebben Enrique Collar, Luis Aragonés és Adelardo. 1981-82-es szezonban a magyar Szusza Ferenc volt a csapat edzője.

Jesús Gil korszaka

[szerkesztés]

1987-ben Jesús Gil lett az Atlético Madrid elnöke. A csapat ekkor már 10 éve nem nyert spanyol bajnokságot nyert, ezért az új elnök sokat költött új igazolásokra. A legjelentősebb igazolás Paulo Futre volt. Viszont hírnevet a kegyetlenségével szerzett. Sok vezetőedzőt csábított a klubhoz és küldött el a sikertelenség miatt, többek között César Luis Menotti-t, Ron Atkinson-t, Javier Clemente-t és a visszatérő Luis Aragonés-t.

1995-ben a csapathoz érkezett Radomir Antić, aki az új vezetőedző lett és még néhány híres játékos: José Luis Caminero, Luboslav Penev, Diego Simeone, Milinko Pantić, Juan Manuel López és Kiko. Az Atlético története során először duplázott, az 1995-96-os szezonban megnyerte a La Ligát és a Copa del Rey-t. A siker ellenére Gil nem változtatott a stratégiáján. Antić három évig maradhatott a madridi klub kispadján, 1998-ban az ő helyére érkezett Arrigo Sacchi, de neki se sikerült sokáig a padon maradnia, Antić rövid időre visszatért, 1999-ben Claudio Ranieri lett az új vezetőedző. A 90-es évek végén újra sokat költött a klub elnöke igazolásokra, a klubhoz érkezett Christian Vieri és Juninho Paulista. Az 1999-2000-es szezon katasztrofálisan végződött az Atlético Madrid számára, Ranieri-t elküldték és harmadszorra is visszatért Radomir Antić, de a kiesés felé vezető úton ő se tudta megállítani a klubot, a csapat története során először esett ki az első osztályból, ugyanakkor még eljutottak a kupadöntőig. Az Atlético Madrid két szezont töltött a Segunda Divisiónban, 2001-ben még éppen, hogy lemaradtak a feljutásról, viszont 2002-ben már sikerrel jártak és megnyerték a másodosztály küzdelmeit.

Cerezo kezdeti évei

[szerkesztés]

2004-ben Jesús Gil halála előtt Enrique Cerezo lett az Atlétic új elnöke. Az új évezredben a csapatnak nem sikerült előrelépnie a középmezőnyből, pedig 2006-ban Fernando Torres, a spanyol futball egyik legnagyobb tehetségének tartott játékos mellé érkezett két portugál, Costinha, Maniche és az argentin Maradona utódnak kikiáltott Sergio Agüero.

Fernando Torres sokkolta a klub rajongóit azzal a döntésével, hogy 2007. július 4-én a Liverpoolhoz igazolt. A Liverpool kb. 32 millió fontot fizetett a játékosért és cserébe Luis García-t adta. Az Atlético Torres helyére a Villarreal volt játékosát, az Aranycipő és Pichichi győztes Diego Forlán-t igazolta le, kb. 17 millió euróért.

Fernando Torres távozása után új korszak érkezett el a klub jelenében. Az 'Ikon' eladása nyomán befolyt összegből vett játékosok elérték a szezon elején kitűzött célt, a Bajnokok Ligája selejtezőjébe jutott a bajnokság végi helyezésével az Atlético Madrid.

A Bajnokok Ligája selejtezőjében nem volt kiemelt az Atlético, ezért nem számíthatott könnyű ellenfélre. Szerencséjére sikerült elkerülnie a legnagyobbakat (Liverpool, Arsenal stb.) és a német Schalke 04-t kapta ellenfeléül. A felemás felkészülés után idegenben 1-0-s vereséget szenvedett a spanyol csapat, de hazai pályán egy eléggé egyoldalú mérkőzésen 4-0-val küldte haza a németeket, így 11 év után ismét a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott az Atlético Madrid.

Az legegyenlőbb képességű csapatokat felsorakoztató D csoportba került az Atlético Madrid, a Liverpoollal, a PSV Eindhovennel és az Olympique Marseille-jel együtt.

A nyáron megerősített védelemmel már a csoportkörből továbbjutására is esélyes a csapat, ahogyan a Primera División végső kimenetelébe is beleszólhat a fővárosi gárda.

2009 októberében Quiqe Sánchez Flores lett az Atleti edzője, a 2009-10-es szezonban pedig a 3. helyen végeztek a bajnokságban. A következő szezonban a UEFA-bajnokok ligája csoportjából nem jutott tovább a gárda, azonban az Európa-ligában nagyszerűen menetelt, többek közt a Liverpoolt kiejtetve döntőbe jutottak. Ott a Gera Zoltánnal felálló angol Fulhamet hosszabbítás után 2-1-re győzték le, megnyerve ezzel a második számú európai kupát. A döntő mindkét gólját Diego Forlán szerezte. A következő szezonban az európai szuperkupa is az Atleticoé lett, miután a UEFA-bajnokok ligája győztes Internazionalét 2-1-re legyőzték. A gólokat José Antonio Reyes és Sergio Agüero szerezte. A bajnokságban azonban nem ment ilyen jól, így Sanchez Flores helyét Gregorio Manzano vette át.

Diego Simeone érkezése, újabb sikerek

[szerkesztés]

Az egykori kiváló játékos Diego Simeonét 2011 decemberében nevezték ki a csapat élére. Vezetésével a csapat három éven belül másodszor is elhódította az Európa-ligát. A döntőben az Athletic Bilbaót győzték le a duplázó Radamel Falcao vezérletével (3-0). Augusztus 31-én az európai szuperkupában a UEFA-bajnokok ligája győztes Chelsea FC-t 4-1-re győzték le, a mesterhármast szerző Falcao ismét parádézott. 2013. május 16-án az ősi rivális Real Madrid 2-1-es legyőzésével a Copa del Reyt is elhódították, így a 2012-13-as szezont három jelentős trófeával zárta a csapat. A 2013-14-es UEFA-bajnokok ligájában egészen a döntőig meneteltek, többek közt az AC Milant és a FC Barcelonát kiejtetve. 1974 után jutottak ismét a legrangosabb kupa döntőjébe, és sokáig vezettek is Diego Godín góljával, azonban Sergio Ramos egy szöglet után a 90. percben egyenlített, a Real pedig a hosszabbításban még három gólt lőve 4-1-re diadalmaskodott. A bajnokságot azonban 1996 után megnyerte a csapat, érdekesség, hogy az utolsó fordulóban a FC Barcelona ellen ismét Diego Godín fejelt gólt. A 2014-15-ös bajnokságban a harmadik helyen végeztek. A következő szezonban visszatért Fernando Torres, és Filipe Luís, valamint megszerezték Antoine Griezmannt. A bajnokságban ismét a harmadik helyen végeztek, három ponttal lemaradva a bajnok Barcelonától. A kupától hamar búcsúztak, viszont a BL-ben ismét a döntőig jutottak, és ismét a Real Madrid CF volt az ellenfél. Az odáig vezető úton a Barcelonát, és a Bayern Münchent is kiejtették, azonban a finálét megint elbukták, ezúttal tizenegyespárbajban. Az ezt követő szezonban a csapat a bajnokságban harmadik helyen végzett, míg a Bajnokok-ligájában az elődöntőig jutott, ahol szintén a városi riválisa ejtette ki. A 2017–2018-as szezon nem kezdődött jól a csapat számára, hiszen a UEFA-bajnokok ligája csoportköréből harmadikként kiestek a Roma és a Chelsea mögött, és a bajnokságban is bugdácsoltak. A tavaszi idényben azonban magára talált a csapat, és eljutott a második számú európai kupasorozat döntőjébe, és a bajnokságban megszerezte a második helyet. 2018. május 16.-án az Európa-liga döntőjében Antoine Griezmann duplájával és Gabi utolsó perces góljával legyőzte a csapat az Olympique Marseillet, ezzel harmadszorra nyerte meg a sorozatot. Diego Simeone sokat változtatott a nyári átigazolási időszakban. Olyan játékosok érkeztek, mint Thomas Lemar, Rodri, Gelson Martins vagy éppen Santiago Arias, de voltak távozók is, mint például a két klubikon Fernando Torres és Gabi. Augusztusban az UEFA-szuperkupa döntőjében a Real Madrid ellen 4-2 arányban nyert, így harmadszorra is elhódította a trófeát.

2021 áprilisában a madridi csapat egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[1]

Himnusz

[szerkesztés]

Himno del Atletico Madrid

[szerkesztés]

Atleti, Atleti, Atlético de Madrid,

Atleti, Atleti, Atlético de Madrid,

Jugando, ganando, peleas como el mejor,

porque siempre la afición,

se estremece con pasión,

cuando quedas entre todos campeón,

Y se ve junto al balón,

a un equipo de verdad,

que esta tarde de ambiente llanará.

Yo me voy al Manzanares,

al estadio Vicente Calderón,

donde acuden a millares,

los que gustan del fútbol de emoción

Porque luchan como hermanos,

defendiendo su colores,

en un juego noble y sano,

derrochando coraje y corazón.

Sikerei

[szerkesztés]

Nemzeti

[szerkesztés]
Bajnok: 11 alkalommal (1940, 1941, 1950, 1951, 1966, 1970, 1973, 1977, 1996, 2014, 2021)
Győztes: 10 alkalommal (1960, 1961, 1965, 1972, 1976, 1985, 1991, 1992, 1996, 2013)
Győztes: 2 alkalommal (1985, 2014)
Győztes: 1 alkalommal (2002)
Győztes: 1 alkalommal (1947)
Győztes: 4 alkalommal (1921, 1925, 1928, 1940)

Nemzetközi

[szerkesztés]
Ezüstérmes: 3 alkalommal (1974, 2014, 2016)
Győztes: 1 alkalommal (1962)
Győztes: 3 alkalommal (2010, 2012, 2018)
Győztes: 3 alkalommal (2010, 2012, 2018)
Vásárvárosok kupája:
Elődöntős: 1 alkalommal (1965)
Győztes: 1 alkalommal (1974)
Győztes: 1 alkalommal (2007)
Ezüstérmes: 1 alkalommal (2004)
Győztes: 1 alkalommal (1991)

Játékoskeret

[szerkesztés]
Utolsó módosítás: 2023. augusztus 21.[2]
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Korábbi csapat Érték (€) Szerződés lejárta
Kapusok
1 Ivo Grbić CRO Split 1996. január 18. (28 éves) CRO NK Lokomotiva Zagreb 3 500 000 2024.06.30.
13 Jan Oblak SLO Škofja Loka 1993. január 7. (31 éves) POR SL Benfica 35 000 000 2028.06.30.
Védők
2 José María Giménez URU SPA Toledo 1995. január 20. (29 éves) URU Danubio FC 35 000 000 2025.06.30.
3 César Azpilicueta SPA Pamplona 1989. augusztus 28. (35 éves) angol Chelsea FC 5 000 000 2024.06.30.
4 Çağlar Söyüncü török İzmir 1996. május 23. (28 éves) angol Leicester City FC 15 000 000 2027.06.30.
15 Stefan Savić MNE SRB Mojkovac 1991. január 8. (33 éves) ITA ACF Fiorentina 6 000 000 2024.06.30.
16 Nahuel Molina ARG Embalse 1998. április 6. (26 éves) ITA Udinese Calcio 35 000 000 2027.06.30.
17 Javi Galán SPA Badajoz 1994. november 19. (30 éves) SPA RC Celta de Vigo 12 000 000 2026.06.30.
22 Mario Hermoso SPA Madrid 1995. június 18. (29 éves) SPA RCD Espanyol 20 000 000 2024.06.30.
23 Reinildo Mandava MOZ Beira 1994. január 21. (30 éves) FRA Lille OSC 25 000 000 2025.06.30.
Középpályások
5 Rodrigo De Paul ARG ITA Sarandí 1994. május 24. (30 éves) ITA Udinese Calcio 40 000 000 2026.06.30.
6 Koke Csapatkapitány SPA Madrid 1992. január 8. (32 éves) Utánpótlásból került fel 16 000 000 2024.06.30.
8 Saúl Ñíguez SPA Elche 1994. november 21. (30 éves) Utánpótlásból került fel 10 000 000 2026.06.30.
11 Thomas Lemar FRA Guadeloupe Baie-Mahault 1995. november 12. (29 éves) FRA AS Monaco FC 22 000 000 2027.06.30.
14 Marcos Llorente SPA Madrid 1995. január 30. (29 éves) SPA Real Madrid CF 35 000 000 2027.06.30.
20 Axel Witsel BEL Martinique Liège 1989. január 12. (35 éves) GER Borussia Dortmund 5 000 000 2024.06.30.
24 Pablo Barrios SPA Madrid 2003. június 15. (21 éves) Utánpótlásból került fel 5 000 000 2028.06.30.
Támadók
7 Antoine Griezmann FRA Mâcon 1991. március 21. (33 éves) SPA FC Barcelona 25 000 000 2026.06.30.
9 Memphis Depay holland Ghána Moordrecht 1994. február 13. (30 éves) SPA FC Barcelona 14 000 000 2025.06.30.
10 Ángel Correa ARG SPA Rosario 1995. március 9. (29 éves) ARG San Lorenzo de Almagro 30 000 000 2026.06.30.
12 Samuel Lino BRA Santo André 1999. december 23. (24 éves) POR Gil Vicente 16 000 000 2027.06.30.
18 João Félix POR Viseu 1999. november 10. (25 éves) POR SL Benfica 50 000 000 2027.06.30.
19 Álvaro Morata SPA Madrid 1992. október 23. (32 éves) ENG Chelsea FC 20 000 000 2024.06.30.
21 Yannick Carrasco BEL SPA Ixelles 1993. szeptember 4. (31 éves) Kína Talien Sitö FC 25 000 000 2024.06.30.
25 Rodrigo Riquelme SPA Madrid 2001. április 2. (23 éves) Utánpótlásból került fel 12 000 000 2028.06.30.
Borja Garcés SPA Melilla 1999. augusztus 6. (25 éves) Utánpótlásból került fel 2 200 000 2025.06.30.
Vitolo SPA Las Palmas de Gran Canaria 1989. november 2. (35 éves) SPA Sevilla FC 500 000 2024.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Kölcsönben itt Érték (€) Kölcsön lejárta
Santiago Mouriño védő Uruguay Montevideo 2002. február 13. (22 éves) SPA Real Zaragoza 500 000 2024.06.30.
Javi Serrano középpályás SPA Madrid 2003. január 16. (21 éves) osztrák SK Sturm Graz 700 000 2024.06.30.
Giuliano Simeone támadó ARG SPA Róma 2002. december 18. (21 éves) SPA Deportivo Alavés 2 500 000 2024.06.30.
Víctor Mollejo támadó SPA Alcázar de San Juan 2001. január 21. (23 éves) SPA Real Zaragoza 3 000 000 2024.06.30.
Germán Valera támadó SPA litván Murcia 2002. március 16. (22 éves) SPA Real Zaragoza 1 500 000 2024.06.30.
Carlos Martín támadó SPA Madrid 2002. április 22. (22 éves) SPA CD Mirandés 500 000 2024.06.30.
Marcos Paulo támadó POR BRA São Gonçalo 2001. február 1. (23 éves) BRA São Paulo FC 4 000 000 2024.06.30.

Szakmai stáb

[szerkesztés]
Elnök Spanyolország Enrique Cerezo
Vezetőedző Argentína Diego Simeone
Asszisztens edző Argentína Germán Burgos
Asszisztens Argentína Nelson Vivas
Erőnléti edzők Uruguay Óscar Ortega
Mexikó Ivan Ortega
Spanyolország Carlos Menéndez
Spanyolország Iván Rafael Díaz Infante
Kapusedző Spanyolország Pablo Vercellone
Orvosok Spanyolország José María Villalón
Spanyolország Gorka de Abajo

A klub híres játékosai

[szerkesztés]

A kiemelt játékosok világbajnokok.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  2. ↑ Atlético de Madrid - Detailed squad 22/23 (Detailed view) (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Atlético_de_Madrid&oldid=26463610”