Ugrás a tartalomhoz

Elemér (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Felsőelemér szócikkből átirányítva)
Elemér (Елемир / Elemir)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségNagybecskerek
Rangfalu
Irányítószám23208
Körzethívószám+381 23
RendszámZR
Népesség
Teljes népesség4690 fő (2002)
Népsűrűség65 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság78 m
Terület72,6 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 26′ 20″, k. h. 20° 17′ 32″45.438889°N 20.292222°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 20″, k. h. 20° 17′ 32″45.438889°N 20.292222°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Elemér témájú médiaállományokat.

Elemér (1899-ig Német-Elemér és Szerb-Elemér, szerbül Елемир / Elemir, németül Elemer) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben. Korábban két község, Alsó- (vagy Német-) és Felső- (vagy Szerb-) Elemér volt.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagybecskerektől 10 km-re északnyugatra fekszik, közigazgatásilag hozzá tartozik.

Története

[szerkesztés]

Első lakói Bácskából idemenekült szerbek voltak, akik a török kincstári földön, az el-emírjén telepedtek le, innen a falu Elemirje neve.

1796-ban németek telepedtek le, akik a szerbekkel nem fértek össze, és kettéválasztották a községet Felső- és Alsóelemérre. Egykori birtokosa Kiss Ernő honvéd tábornok aradi vértanú, akinek testét az általa 1846-ban építtetett templom kriptájában helyezték el, amit többször kifosztottak.

A Kiss-család kastélyát 1936-ban bontották le.[1]

1910-ben Alsóelemérnek 1011, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Felsőelemérnek 3440 lakosából 3075 szerb, 195 német és 121 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. 2002-ben 4690 lakosából 4158 szerb, 93 magyar volt.

Elemér ma egyike azoknak a helységeknek, amelyeket az úgynevezett petróleum korszak jövedelme és a mezőgazdaság tart életben. Itt futnak össze a szerbiai kőolajvállalat vezetékei, és innen továbbítódik a pancsovai illetve az újvidéki finomítókhoz a bácskai és bánsági lelőhelyeken kibányászott "fekete arany", azaz kőolaj. A mai fogyasztási arányok mellett az itt nyert kőolaj még a hazai szükségleteket sem elégíti ki, ám a lelőhelyek - Szerbia egyedüli kőolajforrásaként - továbbra is jelentősek.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
4656 4757 4886 5001 4998 4724 4690[2] 4690 fő (2002)

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Szerbek 4158 88,65
Cigányok 181 3,85
Magyarok 93 1,98
Jugoszlávok 54 1,15
Horvátok 24 0,51
Macedónok 11 0,23
Szlovének 7 0,14
Albánok 4 0,08
Montenegróiak 3 0,06
Ukránok 3 0,06
Románok 2 0,04
Muzulmánok 2 0,04
Csehek 1 0,02
Szlovákok 1 0,02
Ruszinok 1 0,02
Németek 1 0,02
Bunyevácok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Híres emberek

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]