Konzervatív Párt (Magyarország)

Konzervatív Párt
Adatok
Elnök	Dessewffy Emil
Utolsó vezető	Dessewffy Emil
Alapítva	1846. november 12.
Feloszlatva	1849.
Utódpárt	Ellenzéki Párt
Pártújság	Világ
Ideológia	liberális konzervativizmus
Politikai elhelyezkedés	jobboldal (korabeli értelemben)
Parlamenti jelenlét	1846 – 1849

A Konzervatív Párt egy 1846. november 12-én megalakult magyar udvarhű újkonzervatív politikai párt volt.

A párt kialakulása és kibontakozása

A Konzervatív Párt 1846. november 12-én alakult meg az udvarhű újkonzervatív fiatal arisztokratákból álló "fontolva haladók" csoportjából. Ez volt Magyarország első, modern értelemben vett politikai pártja. A Konzervatív Párt Magyarország érdekeit a birodalmon belül kívánta érvényesíteni, és egy erős Habsburg Birodalom megőrzését az ország érdekének tartotta. A liberális ellenzéktől eltérően nem kívánt konfrontálódni Béccsel, és a magyar nemzeti érdekeket össze kívánta egyeztetni a birodalmi érdekekkel, azokkal együtt, és nem azok ellenében kívánta érvényesíteni.

Szem előtt tartották az arisztokrácia és a nemesség érdekeit, de az ókonzervatívokkal ellentétben már nem a feudalizmus és a rendi alkotmány megőrzését tartották elsődlegesnek – mert felismerték annak válságát –, hanem támogatták a lassú vagy részleges polgárosodást. A fontolva haladók vezetője a fiatal főnemes, gróf Dessewffy Aurél volt, majd halála után (a párt megalakulásakor Aurél már halott) gróf Dessewffy Emil. A fontolva haladók elveiknek megfelelően hol az udvarral, hol a reformellenzékkel kerültek egy platformra és dolgoztak együtt. Dessewffy Aurél Metternich kancellárt meg kívánta nyerni ügyének, és azzal érvelt, hogy Bécsnek is érdeke a mérsékelt reformok bevezetése, ha le akarja törni a reformellenzéket. Az adminisztrátori rendszert azonban támogatta. A párt a forradalom idején közeledett az Ellenzéki Párthoz. Társadalmi szervezete a Közhasznú Gyűlde 1848. márciusában egyesült a liberálisok társadalmi szervezetével, 1849-ben pedig maga a párt is összeolvadt az Ellenzéki Párttal. A Konzervatív Párt utódjának (részben) a Felirati Párt (1861-1867) is tekinthető.

Programja

gróf Dessewffy Emil

• Ausztriával való, a Pragmatica sanctio alapján álló közjogi viszony változatlan fenntartása (a Helytartótanács intézményének fenntartása)
• vámunió és közös vámterület az Osztrák Örökös Tartományokkal
• országgyűlés és helyhatósági szervek választása népképviseleti alapon, magas cenzussal
• korlátozott sajtó-, vallás- és szólásszabadság
• a városok belső szerkezetének átalakítása
• központosított közigazgatás kialakítása, felülről irányított, lassú, szerves reformok
• közteherviselés, de az önkormányzati ügyekbe való beleszólás mértéke a befizetett adó összegének nagyságától függ
• a közlekedési feltételek és az infrastruktúra javítása, fejlesztése
• jobbágykérdésben részleges reformok végrehajtása, és az önkéntes örökváltság intézményének fenntartása
• toleráns álláspont a nemzetiségekkel szemben

Megítélése

A Konzervatív Párt megítélése ellentmondásos. Bár alapvetően reformpártiak voltak és szemben álltak Bécs abszolutisztikus törekvéseivel, mégis az Ellenzéki Párt ellenében őket szokták "kormánypártként" emlegetni. A korabeli ellenfeleik és a későbbi liberális történetírás szerint Bécs bábjai voltak, akik csupán a reformpárti hangulat lecsendesítése, és az ellenzék eltántorítása érdekében, szerény és felületes reformokat javasoltak. Mások szerint azonban a programjukban meghirdetett célokat el kívánták érni, se többet, se kevesebbet. Tehát egy megreformált struktúrájú és gazdasági alapú arisztokratikus társadalmat. A Konzervatív Párttal rokonszenvező vélemények (pl.: Szekfű Gyula, vagy a mai jobboldali sajtó) szerint Széchenyihez hasonlóan ugyanazt akarták, amit a reformellenzék, csupán lassabban, mert nem mertek Béccsel nyíltan szembe kerülni. Attól tartottak, hogy ezzel magukra haragítanák az uralkodó köröket és a birodalmi centralizáció és németesítés hívei kerülnének előtérbe.