Ugrás a tartalomhoz

Marcus Fabius Quintilianus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Quintilianus szócikkből átirányítva)
Quintilianus
Tomás López Enguídanos (1775–1814) elképzelt portréja Quintilianusról
Tomás López Enguídanos (1775–1814) elképzelt portréja Quintilianusról
Életrajzi adatok
SzületettKr. u. 35/40 körül
Calagurris
ElhunytKr. u. 96 körül (kb. 55–60 évesen)
Róma
Ismeretes mint
Nemzetiségrómai
Pályafutása
Szakterületszónoklattan
Jelentős munkáiInstitutio oratoria
A Wikimédia Commons tartalmaz Quintilianus témájú médiaállományokat.

Marcus Fabius Quintilianus vagy röviden csak Quintilianus (Calagurris, ma: Calahorra, Hispania, Kr. u. 35/40 körül – Róma, Kr. u. 96 körül) híres római szónok, szónoklattani író.

Élete

[szerkesztés]

Grammatikai és retorikai tanulmányai Rómában végezte, majd 60-68 között Hispaniában rétorként tevékenykedett. A császárrá választott Galbával visszatért Rómába, ahol a retorika nyilvános tanára lett, de sikeres ügyvédként is tevékenykedett. Később Domitianus császár adoptált gyermekei nevelőjének bízta meg, ami bizonyítja lojalitását a Flavius-dinasztia iránt. Sikeres közéleti pályáját beárnyékolta magánélete: feleségét és két fiát is fiatalon vesztette el.

Munkássága

[szerkesztés]

Fő műve, melynek halhatatlanságát is köszönheti, az Institutio oratoria (A szónok nevelése vagy Szónoklattan) 94-95 k. születhetett, nyugalomba vonulása után. A legnagyobb szabású antik retorikai kézikönyv, mely módszeresség és alaposság tekintetében a mai egyetemi tankönyvek ősének tekinthető. Valójában azonban az egész ember nevelésének kézikönyvéül szánta, középpontjában a retorikával.

Értékelése

[szerkesztés]

Az antik neoklasszicizmus, az aranykori tökéletesség visszaállításának egyik legnagyobb képviselője, az antik irodalom kritikusa. Kora gyakorlatával szemben az ékesszólásnak erkölcsi alapot kíván teremteni: „a retorika a jó beszéd tudománya” (2, 15, 34; 38). Kerüli a végleteket, stilisztikai ideálja a szó és a gondolat egysége.

Utóélete

[szerkesztés]

A későbbiekben kevesen forgatták műveit. A 11-12. századtól gyakran idézik a skolasztikusok, Petrarca, Luther, Erasmus igen nagyra értékelte. Művének első nyomtatott kiadása 1470-ben jelent meg.

Művei

[szerkesztés]
  • Institutio oratoria (A szónok nevelése vagy Szónoklattan)
  • De causis corruptae eloquentiae (Az ékesszólás hanyatlásának okairól) – elveszett
  • Declamationes minores (Kisebb declamatiók) (feltételezett szerző)
  • Declamationes maiores (Nagyobb declamatiók) (kizárt szerzőség)

Magyarul

[szerkesztés]
  • Marcus Fabius Quintilianus utasítása az ékesszólásra; ford. Szenczy Imre; Érseki Lyceum Ny., Eger, 1856 (Széptani remekírók)
  • Institutio oratoria c. művének 10. könyve; ford. Holub Mátyás; Lampel, Bp., 1873 (Római remekírók magyar fordításban)
  • Quintilianus M. Fabius szónoklattana, 1-2.; ford. Prácser Albert; Franklin, Bp., 1913–1921 (Görög és latin remekírók)
  • Szónoklattan; ford., jegyz. Adamik Tamás et al.; Kalligram, Pozsony, 2008 ISBN 978-80-7149-961-9

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 181–182. o.
  • Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 126–128. o.