Lilealakúak

Lilealakúak
	Kis lile (Charadrius dubius)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Gruae;
Csoport:	Gruimorphae;
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes); Huxley, 1867
Családok
	20 család és 367 faj
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Lilealakúak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lilealakúak témájú médiaállományokat és Lilealakúak témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2022. július 10.) ezen a változaton alapul.

A lilealakúak (Charadriiformes) a madarak osztályának egy rendje. 20 család és 367 faj tartozik a rendbe. Méretüket tekintve a kicsitől a középmagasig változhatnak. A legtöbb lilealakú víz közelében él, és gerinctelenekkel és egyéb kisebb állatokkal táplálkozik; bár találtak a nyílt tengeren, sivatagban és sűrű erdőben is példányokat.

Hagyományos rendszer

A rend hagyományosan három alrendre bontható:

A lilék (Charadrii): tipikus vízparti madarak; táplálékukat főleg a sárban kutatják; esetleg az édes- vagy tengervíz felszínéről kapják fel.
A sirályok és társaik (Lari): általában nagyobb fajok tartoznak ide, és tengeri halakkal táplálkoznak. Néhány sirály és halfarkas a tengerparton is szerez élelmet vagy zsákmányol kisebb fajokat; néhányan adaptálódtak a szárazföldi környezethez.
Az alkák (Alcae): tengerparti fajok, melyek fészkeiket zátonyokra építik, és a víz alá „repülve” halásznak.

A Sibley–Ahlquist-féle rendszerezés összefogja a tengeri és ragadozómadarakat a Ciconiiformes nagyon tág rendjébe. Mindamellett a Sibley-Ahlquist által használt DNS hibridizációs technika nem elegendő ezen csoport rokonsági viszonyainak megfelelő vizsgálatára, mégis úgy tűnik, hogy a Charadriiformes egyetlen nagy, sajátos jellegekkel bíró modern madárcsoportot alkot. Az alkák (általában különleges morfológiájukból adódó különbséget figyelembe véve) jobban hasonlítanak a sirályokra; az eltérőséget a vízalatti táplálékszerzéshez való adaptáció okozza.