Boica (Reketyefalva község)
Boica (románul: Boița) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megye Reketyefalva községében.
Boica (Boița) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Reketyefalva |
Rang | falu |
Községközpont | Reketyefalva |
Irányítószám | 337371 |
SIRUTA-kód | 90743 |
Népesség | |
Népesség | 192 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 453 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 36′ 35″, k. h. 22° 49′ 14″45.609735°N 22.820494°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 35″, k. h. 22° 49′ 14″45.609735°N 22.820494°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nevének eredete
szerkesztésNeve a 'bánya' jelentésű román nyelvjárási baie szó kicsinyítő képzős alakjából való. 1733-ban Bots, 1750-ben Boicza alakban írták.
Fekvése
szerkesztésHátszegtől 14 kilométerre nyugatra, a Hátszegi-medence északnyugati peremén fekszik.
Lakossága
szerkesztés- 1785-ben 283 lakosából a görögkatolikus egyház összeírása szerint 170 volt görögkatolikus. Ugyanakkor a megyei biztos 25, az ortodox esperesség hatvan ortodox családfőt írt össze.[1]
- 1910-ben 653 lakosából 644 volt román és nyolc magyar anyanyelvű; 478 görögkatolikus és 167 ortodox vallású.
- 2002-ben 265 román nemzetiségű lakosából 262 volt ortodox vallású.
2011 | 245
|
2021 | 192
|
Története
szerkesztésA 18. század elején települt Tustya külterületére, román lakossággal. Területe korábban erdő, majd erdőirtás után Tustya legelője volt. Az 1900-as években határához csatolták Nagycsula és Királybányatoplica egy részét. Az 1910-es években nagyon szegény falu volt, jelentős szilvatermesztéssel. 1956-ban kivált belőle a Királybányatoplica községhez csatolt Moszor. Magát Boicát 1968-ban csatolták át Alsófarkadin községtől Reketyefalvához.
Határában 1950-ben,[2] más adat szerint 1969-ben indult meg a színesfémtartalmú pirit kitermelése.[3] A fémeket 1981-ig Gurabárzán nyerték ki, akkor saját flotálót építettek. A legtöbbet Kiskapusra szállították. Az alkalmazottak száma az 1990-es évek elején háromszáz körül volt.[4] A bányát 2005-ben bezárták.[5]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Iacob Radu: Istoria vicariatul greco-catolic al Haţegului. Lugoj, 1913