Jagelló Egyetem

A Jagelló Egyetem (lengyelül: Uniwersytet Jagielloński) a lengyelországi Krakkó egyeteme. 1364-es alapításával Lengyelország legrégebbi és a világ egyik legrégebbi egyeteme. A 15–16. században különösen sok magyar hallgató látogatta, akiknek egy része a magyar burzában kapott szálláshelyet.

Jagelló Egyetem (Uniwersytet Jagielloński)
Alapítva	1364. március 28.
Alapító	III. Kázmér lengyel király
Névadó	Jagelló-ház (dinasztia)
Hely	Lengyelország, Krakkó
Korábbi nevei	Studium Generale, Akadémia
Típus	egyetem
Tanulólétszám	33 549 (2023)
Rektor	Prof. dr hab. med. Wojciech Nowak
Tagság	Utrecht Network Coimbra Group Europaeum Guild of European Research-Intensive Universities Agence universitaire de la Francophonie Coalition for Advancing Research Assessment
Elérhetőség
Cím	ul. Gołębia 24 31-007 Krakkó
Elhelyezkedése
Jagelló Egyetem Pozíció Óváros (Krakkó) térképén
é. sz. 50° 03′ 39″, k. h. 19° 55′ 58″50.060833333333, 19.932777777778
A Jagelló Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jagelló Egyetem témájú médiaállományokat.

Története

Az egyetemet III. Kázmér lengyel király alapította 1364. március 28-án, birodalma fővárosában, az V. Orbán pápától kapott engedély alapján Studium Generale néven. Az intézmény 1367-ben kezdett működni, és – mivel a pápa a teológiai kar alapítását határozottan megtiltotta – három karon (szabad művészet, orvostudomány és jogtudomány) indult meg a képzés. Az uralkodó tizenegy magister ellátásának költségeit vállalta, évi 340 ezüstmárka értékben.

Kázmér halála után Nagy Lajos magyar király került a lengyel trónra, ám az egyetem iránt nem mutatott érdeklődést, így az támogatás hiányában összeomlott. Újjáéledése Nagy Lajos lányának, Hedvig lengyel királynőnek volt köszönhető, aki apja halála után lépett a lengyel trónra. Férjével, II. (Jagelló) Ulászlóval 1397-ben sikerült elérniük IX. Bonifác pápánál a teológiai oktatásra vonatkozó tilalom feloldását. Erőfeszítéseiknek köszönhetően az egyetemet 1400-ban újjáalapították. Ekkor az egyetemnek négy kara volt, és rektorát a professzorok választották. A tanárok számára szállást, a hallgatók számára kollégiumokat biztosítottak. Az egyetem első rektorai között olyan professzorok szerepeltek, mint Stanisław ze Skarbimierza, aki a nemzetközi jog egyik megalapozója, és Paweł Włodkowic, aki a konstanzi zsinat előtt sikerrel érvelt a pogányok erőszakkal való megtérítése ellen.

A 15. században a krakkói matematikai és asztrológiai iskola fénykorát élte. A század elején évente 80-85 új hallgató kezdte el tanulmányait, az 1500-as években ez a szám 500-ra emelkedett; a 15. században összesen 17 876 diákja volt. Az egyetem színvonalát jelzi, hogy 1433 és 1510 között az hallgatóinak 44%-a külföldről érkezett. Itt dolgozott Marcin Bylica z Ilkusza, aki később Mátyás király udvari asztrológusa lett, és Budán halt meg, 1493-ban. Ekkoriban tanult az egyetemen Kopernikusz, aki a heliocentrikus világkép kidolgozásával forradalmasította az emberiség világképét, s jelentős alkímiai és földrajztudományi oktatás és kutatás zajlott itt ebben az időben.

A 16. század első felében Krakkó erőteljesen ellenállt a reformációval terjedő tanoknak, a városban az „eretnekséggel” szembeni erős cenzúra érvényesült. Az egyetem ennek kapcsán vesztett vonzerejéből, és külföldi diákjainak száma is jelentősen megcsappant. A magyar és német diákoknak fenntartott kollégiumok bezártak. Amint a lengyel nemesség lehetőséget kapott arra, hogy egyetemi képzettség nélkül is betölthessen hivatalokat, a lengyel hallgatók száma is csökkent. 1586-ban az egyetem létrehozta a ma is létező Nowodworski középiskolát, amely Lengyelország egyik legrégibb középfokú oktatási intézménye. A középiskola a 17. században része lett annak az iskolák közötti szövetségnek, amelyet az egyetem igyekezett megszervezni. III. Zsigmond lengyel király uralkodása alatt a támogatását élvező jezsuiták továbbra is erős befolyást igyekeztek gyakorolni az egyetemreb, amely tovább vesztett nemzetközi tekintélyéből. 1655-ben a lengyel–svéd háború idején, a Krakkót megszálló svéd csapatok az egyetemet is feldúlták.

A felvilágosodás korszaka jelentős szemléleti és szervezeti változásokat hozott az egyetem életébe. 18. században teret nyert a lengyel jog-, a földrajz- és a hadtudomány oktatása csakúgy, mint a német és francia nyelv tanítása. 1748-ban hozták létre Természettudományi tanszéket. Jelentős szervezeti reform kezdődött, és számos intézmény jött létre: így például obszervatórium, botanikus kert, klinikák és laboratóriumok. Az egyetem polgársága jelentős számban részt vett a Tadeusz Kościuszko vezette, a megszálló orosz és porosz csapatok ellen irányuló, 1794-es felkelésben.

Magyar oktatás

Az egyetemen 1989 óta működik Magyar Filológiai Tanszék.

Híres tanárok

• Marcin Bylica z Ilkusza, Mátyás király udvari főasztrológusa

Híres hallgatók

• Jan Długosz (1415–1480) történetíró és diplomata, a lengyelországi humanista történetírás első alakja
• Kopernikusz (1473–1543) csillagász, a heliocentrikus világkép kidolgozója
• III. János lengyel király (1629–1696)
• Bronisław Malinowski (1884–1942) antropológus
• Karol Józef Wojtyła (1920–2005) a későbbi II. János Pál pápa
• Stanisław Lem 1921–2006) író
• Tadeusz Różewicz (1921–2014) író, költő, drámaíró
• Krzysztof Zanussi (1939) filmrendező, forgatókönyvíró, producer

Források

• ↑ Kis-Lengyelorszag: A Jagelló Egyetem. kis-lengyelorszag.hu. [2014. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
• ↑ History: Prof. dr hab. Stanisław Waltoś: History (az egyetem története, annak honlapján). Jagelló Egyetem. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
• ↑ Tonk 1979: Tonk Sándor. Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest: Kriterion (1979)