Heraldikai lexikon/Sellő
Névváltozatok:
halban végződő leány, syren, sellő (mind: Deák Farkas Turul 1883/1.[1]), halban végződő nő - syrén (Orbán 1889. 350-351.), sziréna (Roth Viktor ArchÉrt. 1913. 8.[2]), tengeri szűz (Seejungfer), szirén, hableány
en: mermaid, siren, syren
Tengeri szűz (Seejungfer) néha kar nélkül, néha egy, néha két farkkal ábrázolják. Ha egyfarkú, akkor egyik kezével farkát, a másikkal fésűt vagy tükröt tart. bár. 154. Ha fésűt és tükröt tart, az angol heraldikában a "sellő a maga hiúságában" (a mermaid in her vanity) kifejezéssel írják le. Az osztrák Estenberger család sisakdíszén a sellő karjainak helyén szárnyak vannak (szárnyas sellő).
A bestiáriumok szerint a sellők hiúk, és imádják a saját képmásukat. Általában tükröt és fésűt tart, a büszkeség és a luxus jelképeit. Egyes ábrázolásokon halat tart. Gyakran tévesztik össze a szirénnel, mely nagyon hasonló hozzá. Gyakran csak a kísérő szövegből derül ki, hogy sellőről vagy szirénről van-e szó. Vannak férfisellők is (en: merman).
A sellő lehet férfisellő (en: merman) is. Ez hasonló a sellőhöz, de a férfi felsőteste és hal alsóteste van. Gyakran Neptun és Triton in megjelenik férfisellőként, illetve azonos is Tritonnal.
A szirén (la: sirena, fr: seraine, sereine, serena, serina, syrena) a bestiáriumok szerint egy halálos, félig ember-, félig madár- vagy haltestű lény. Változó alakban ábrázolják. A szirének mindig nőneműek, és általában szárnyuk is van. Egyesek alsóteste derék alatt halfarokban végződik, másoknak madárteste van. Néha a halfarkon madárlábuk is van (Philippe de Thaon leírásában). A korai forrásokban köldöktől felfelé nőtestű, és madártestű deréktól lefelé. A későbbi forrásokban deréktől lefelé hal, akárcsak a sellő. Általában szárnyuk is van.
A szirén és az onokentaur gyakran fordul elő együtt. A szirén nevet a szárnyas kígyóra is használták. Isidorus szerint Arábiában szárnyas kígyók is élnek, melyeket szirénnek neveznek, és a harapásuk fájdalmas halált okoz. Ez a leírás a dipsa és a jaculus keverékének tűnik.
A szirének a gyönyörű énekükkel bűvölik el a férfiakat. A hajósok ettől álomba merülnek, miután a szirének megtámadják és szétmarcangolják őket. Ha az idő viharos, énekelnek, ha nyugodt, sírnak. Ezért azok, akik elmerülnek a világi élvezetekben az ördög martalékává válnak.
Az idősebb Plinius szerint (1. század, 10. könyv, 70.) a szieénekről szóló történeteknek nem kell semmilyen hitelt adni, de úgy véli, hogy feltehetőleg Indiában élnek és férfiakat támadnak meg, miután az énekükkel elbódították őket.
Sevillai Isidorus szerint (7. sz. Etimológiák, 11. könyv, 3:30-31) a sziréneknek szárnyuk és karmaik vannak, mert a Szerelem elszáll és sebet ejt. A vízben élnek, és három félig nő, félig madár szirén van. Közülük az egyik lanton, a másik fuvolán játszik, a harmadik pedig énekel. Szerinte nem igaz, hogy a hajósokat bódítják el, a valóságban utcalányok voltak, akik az utazókat szegénységbe taszították.
Guillaume le Clerc 13. századi bestiáriumában (Bestiaire) a szirén furcsa szörny, mert deréktól felfelé a világ legszebb lénye, mely egy nőt formáz, míg a teste többi része olyan, mint egy hal vagy egy madár. Aki meghallja az énekét rögtön elalszik a hajójában és megöli a szirén.
Bartholomaeus Anglicus szerint (13. sz., De proprietatibus rerum, 18. könyv) gyönyörű tengeri szörny, mely és a hahósokat az énekével sodorja veszélybe. Egyesek szerint kígyó-, mások szerint haltestük van. Egyesek szerint három szirén van.
Az a lény, amelyiknek a felsőteste egy gyönyörű nő, az alsóteste pedig egy kígyófarok, a lamia. Régebben négylábú állati testtel és nőfejjel is ábrázolták.
Lamia (görög betűkkel Λάμια, en: lamia, emipusa, empusa, lilith) Bélosz egyiptomi király és Ankhinoé leánya, később kísérteties alvilági istennő, aki a gyermekeket alvás közben öli meg, kiszívva vérüket. Szépséges lány volt, olyannyira szép, hogy maga Zeusz ajándékozta meg szerelmével, azonban a féltékeny Héra dühében valamennyi gyermekét elpusztította és Lamiát szörnyűséges kísértetté változtatta. Szemét ki tudta venni, hogy akkor is ébren legyen amikor alszik és bármivé át tudott változni. Ezen képességeit Zeusztól nyerte, szerelme jutalmául. (Wikipédia) A bestiáriumokban Líbiában él, és az összes négylábú állat közül a leggyorsabbnak tartották, az emberekkel szemben hűtlen és kegyetlen. Néha a saját kicsinyeit is felfalja. A bestiáriumokban a feje és a melle egy nőé, a teste egy négylábú állaté, hosszú lengő farokkal. A hátsó lábakon hasított paták vannak. A heraldikában még nem találtak rá példát. A zsidó folklórban Lilith feltehetőleg Ádám első felesége, aki megtagadta iránta az engedelmességet. Lilith elhagyta és azt mondták neki, ha nem tér vissza, a gyermekei meg fognak halni. Lilith ezt nem tette meg, és úgy állt bosszút, hogy megsebesítette a gyermekeit.
-
Sellő egy angol (lincolni) bestiáriumból (1325-35 k.) -
Szirén egy angol bestiáriumból (1300 k.) -
Szirén -
Férfisellő (1696) -
Dagon mezopotámiai (akkád, asszír, babilóniai) termékenységisten halistenkénti ábrázolása a Louvre egyik domborműve alapján -
Sellő és férfisellő egy ismeretlen orosz művész ábrázolásán (1866) -
Lamia Edward Topsell, The History of Four-Footed Beasts (1607) című művéből
A sellő szimbolikája
[szerkesztés]A női fejjel ellátott szárnyas kígyó (szirén) Mózes I. könyve, 3. fejezete, 1. verse szerint az ördög jelképe.