Tobzoskák forrásának megtekintése

{{Taxobox
| name = Tobzoskák
| fossil_range = [[Paleocén]] - jelen
| image = Steppenschuppentier2.jpg
| image_caption = [[Tömpefarkú tobzoska]] ''(Smutsia temminckii)''
| image2 = Manis pentadactyla 2zz.jpg
| image2_caption = [[Kínai tobzoska]]  (''Manis pentadactyla'') körmei
| regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
| phylum = [[Gerinchúrosok]] ''(Chordata)''
| subphylum = [[Gerincesek]] ''(Vertebrata)''
| superclassis = [[Négylábúak]] ''(Tetrapoda)''
| classis = [[Emlősök]] ''(Mammalia)''
| subclassis = [[Elevenszülő emlősök]] ''(Theria)''
| infraclassis+ = ''[[Eutheria]]''
| infraclassis = [[Méhlepényesek]] ''(Placentalia)''
| superordo = ''[[Laurasiatheria]]''
| ordo+ = ''[[Ferae]]''
| ordo = '''''Pholidota'''''
| ordo_authority = [[Max Carl Wilhelm Weber|Weber]], 1904
| synonyms = 
| range_map = Manis ranges.png
| range_map_caption = Elterjedési területük 
{{legend2|#7C1797|''[[Indiai tobzoska|Manis crassicaudata]]''|outline=gray}} 
{{legend2|#F89B3C|''[[Kínai tobzoska|Manis pentadactyla]]''|outline=gray}} 
{{legend2|#59C9FD|''[[Jávai tobzoska|Manis javanica]]''|outline=gray}} 
{{legend2|#FF0800|''[[Palawani tobzoska|Manis culionensis]]''|outline=gray}} 
{{legend2|#9FDA31|''[[Fehérhasú tobzoska|Phataginus tricuspis]]''|outline=gray}} 
{{legend2|#FF0090|''[[Hosszúfarkú tobzoska|Phataginus tetradactyla]]''|outline=gray}} 
{{legend2|#03C03C|''[[Óriás tobzoska|Smutsia gigantea]]''|outline=gray}} 
{{legend2|#1560BD|''[[Tömpefarkú tobzoska|Smutsia temminckii]]''|outline=gray}} 
| wikispecies = Pholidota
| wikicommonscat = Pholidota
}}
A '''tobzoskák''' vagy '''tobzoskaalakúak''' ''(Pholidota)'' az [[emlősök]] ''(Mammalia)'' [[osztály (rendszertan)|osztályának]] egy [[rend (rendszertan)|rendje]].

Korábbi rendszerekben (például [[Urania Állatvilág]], [[Dudich Endre (zoológus)|Dudich]]–[[Loksa Imre|Loksa]]-állatrendszer) egy teljesen különálló rendnek tekintették, és teljesen homályosak voltak a rokonsági kapcsolatai más emlősrendekkel. Egyesek a [[vendégízületesek]]kel ''(Xenarthra)'' hozták rokonságba őket, és mindkét csoportot rovarevő ősökre vezették vissza.

A legújabb [[molekuláris biológia]]i kutatások segítségével kiderítették, hogy a csoport hol helyezkedik el az [[emlősök]] törzsfáján. A tobzoskaalakúak ma élő legközelebbi rokonai a [[ragadozók]] ''(Carnivora)''. A két csoport közös őse kb. 75 millió éve vált el egymástól, és egyik ágon a tobzoskák, a másikon a ragadozó emlősök csoportjai ([[kutyaalkatúak]], [[macskaalkatúak]], [[úszólábúak]] stb.) alakultak ki. Mindebből az következik, hogy a két rend egy közös csoportban vonható össze, vagyis egy [[klád]]ot alkotnak.

== Megjelenésük, felépítésük ==

=== Kültakarójuk ===

A tobzoskák felépítésének fő különlegessége, hogy a testüket tetőcserép módjára [[keratin]] anyagú pikkelyek borítják. Magyar nevük is innen ered: a pikkelyek elrendeződése és megjelenése a [[toboztermők|fenyőtobozok]]ra emlékeztet. A pikkelyek a fejtetőtől a farok végéig beborítják a testét, csak a hasát nem; azt finom szőr borítja. A tudósok között két nézet alakult ki a pikkelyek kifejlődéséről.
* '''Sanderson és Bolle''' szerint a pikkelyek a többi emlős szőréhez hasonlóan a [[bőr (anatómia)#Irha|bőr irharétegének]] szemölcseiből sarjadnak, azaz a pikkelyek egybeolvadt szőrszálak, így folyamatosan nőnek, illetve hullanak.
* '''Mohr és Weber:''' szerint a pikkelyeket a [[hüllők]] pikkelyeihez hasonlóan fejlődtek ki, de a tobzoskák és a hüllők pikkelyeit nem homológ képződményeknek, hanem a [[konvergens evolúció]] termékeinek tekintik.

A tobzoskák pikkelyeinek száma állandó: ahány pikkelyük újszülöttként van, annyival élik le életüket. A pikkelyek természetesen ki vannak téve a külső környezeti hatásoknak, így folyamatosan kopnak, de alulról újranőnek – akár a hasonló anyagú emberi [[köröm]].

A kültakaró függelékeinek tekinthetők az erőteljes [[karom|karmok]] is. A tobzoskaféléknek  mind a négy lábán 5 ujj nő és mindegyik karomban végződik. A mellső lábak karmai sokkal erősebbek; a legerősebb a harmadik karom. Ezeknek a táplálkozásban jut szerep: ezzel törik fel a táplálékot adó [[hangyák]] és [[termeszek]] várait.

=== Csontozatuk ===

A tobzoskaalakúak [[csontváz|csontrendszerének]] is van néhány különlegessége. Az [[Európa|óvilági]] tobzoskák [[koponya|koponyája]] erőteljesen emlékeztet a [[hangyászfélék]]ére, de ez is csak analóg sajátosság, mivel a két csoport igen távoli rokon. Ez az analógia a hasonló táplálkozás eredménye: a hangyászok és a tobzoskák koponyája is hosszúra nyúlt, csőszerű. Nincsenek fogaik; a kezdeti fogképletek még az [[embrionális fejlődés]] alatt felszívódnak. A koponyáról hiányzik minden nélkülözhető elem: nincsenek járomcsontok és eltűntek a rágóizomzat tapadásához kellő csontok is. A felső és alsó állkapocscsont még megvan, de csupán két hosszú és vékony egymáshoz lazán illeszkedő csonttá redukálódott.

=== Emésztőrendszerük ===

A háromszakaszos [[emésztőrendszer|bélcsatorna]] első szakasza a szűk szájnyílással kezdődik. A cső alakú [[szájüreg]]ben foglal helyet a jellegzetes [[nyelv (testrész)|nyelv]]. Ez a vékony, féregszerű szerv a nagy termetű afrikai fajoknál 40, a kisebbeknél 20&nbsp;cm hosszú — olyannyira, hogy nem fér el a szájüregben. Ezért a tobzoskák nyugalmi helyzetben nyelvüket egy, a [[mellüreg]]be benyúló zacskószerű képződménybe húzzák vissza. A hatalmas és erőteljes [[izom]]rendszer a tér minden irányába gyorsan tudja mozgatni a nyelvet. A két hatalmas, folyamatosan ragadós nyálkát termelő [[nyálmirigy]] kivezető csöve is a szájüregbe torkollik, így a nyelv folyton nedves, hogy a hangyák és termeszek könnyedén ráragadjanak.

A rovarevő életmódhoz alkalmazkodott a tobzoskák [[gyomor|gyomra]] is. Ennek belső felszínét vastag [[szaru]]réteg védi, a lenyelt hangyák és termeszek csípésétől. A gyomor váladékai hamarosan végeznek a [[rovarok]]kal, amelyek [[kitin]]páncélját erős szarufogmezők és a folyamat segítésére lenyelt homok- és kavicsdarabkák őrlik meg.

=== Idegrendszerük ===

Agyuk kicsiny, mindössze a testtömeg 0,3%-a. Ennek ellenére egyes fajaik igen tanulékonyak, könnyen szelídülnek. A fogságban megszoknak, nem próbálnak elszökni. Más fajok mindvégig bizalmatlanok maradnak, ezeket nem sikerült megszelídíteni. A tobzoskák szaglása kiváló, az agy szaglóközpontja fejlett. Látásuk ennél rosszabb, és szinte alig hallanak.

== Életmódjuk, élőhelyük ==

A tobzoskák magányos állatok, soha nem járnak csoportban. A hímek és a nőstények csak a [[szexualitás|párzás]]i időszakban találkoznak. Párzásukról, a [[megtermékenyítés]]ről és a vemhességről szinte semmit sem tudunk. Az egyetlen, jól fejlett utód ahogy világra jött, megkapaszkodik az anyaállat farkán. Sokáig szopik, csak lassan áll át a rovarevésre.

A felnőtt egyedek tápláléka igen egyhangú: főképp hangyák és termeszek. A hangyákat kikaparják bolyukból, a termeszek erős falú várait hatalmas karmaikkal törik fel. A kibányászott rovarokat hosszú nyelvükkel nyalják fel.

Éjjeli állatok, napközben földalatti odukba húzódnak. Ha nem érnek haza hajnalig, akkor alkalmi helyen a földbe ássák magukat, és összegömbölyödnek. Egyes fajok fákon pihennek. Ezek erős karmukkal és egyensúlyozó farkukkal rendkívül jól másznak fára, akár a [[pálmafélék|pálmákra]] is.

== Rendszertani felosztásuk ==

A rend két alrendjének egyike kihalt:

*†''[[Palaeanodonta]]'' Matthew, 1918
*''[[Pholidota (alrend)|Pholidota]]'' Gray, 1821

A nyolc recens faj közül négy Afrikában, négy pedig Ázsiában él.

{{fő|Pholidota (alrend)}}

== Gazdasági jelentőségük, természetvédelmi helyzetük ==

A tobzoskák a leggyakrabban csempészett emlősök közé tartoznak, emiatt mind a nyolc faj különösen veszélyeztetett. Vadászatuk két fő oka:
* húsuk ínyencség több délkelet-ázsiai országban — főleg Kínában és Vietnámban.
* pikkelyeiket a [[hagyományos kínai orvoslás]]ban is használják.

A [[washingtoni egyezmény]]t felülvizsgálva 2020-ban 183 állam teljesen betiltotta valamennyi tobzoskafaj bárminemű kereskedelmét. Azóta a csempészek már nem élő állatokat visznek Afrikából (főleg Nigériából) Kelet-Ázsiába, hanem eleve csak a pikkelyeket. 2020 januárjában a kínai biztosítók beszüntették a tobzoskapikkelyekből készült „gyógyszerek” ártámogatását.

== Források és ajánlott irodalom ==

* Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
* Hans Petzsch: Urania Állatvilág V. – Emlősök, Gondolat Kiadó, Bp., 1969
* Richard Dawkins: Az Ős meséje – Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal kiadó, Bp., 2006
* Géczy Barnabás: Ősállattan II. – Vertebrata paleontologia, Tankönyvkiadó, Bp., 1993
* Fazekas György–Szerényi Gábor: Biológia I. – Molekulák, élőlények, életműködések, Scolar Kiadó, Bp., 2002
* [http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/697.html A. E. Brehm: Az állatok világa – Tobzoskák rendje]
* [http://www.itis.gov/servlet/SingleRpt/SingleRpt?search_topic=TSN&search_value=584905 ITIS szerinti rendszerezés]
* [http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=13900001 Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)] {{Wayback|url=http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=13900001 |date=20110209144159 }} {{en}}
* [https://444.hu/2020/04/25/nelkuluk-talan-nem-volna-vilagjarvany-megis-ok-lehetnek-a-nagy-nyertesei Herczeg Márk: Nélkülük talán nem volna világjárvány, mégis ők lehetnek a nagy nyertesei]

{{emlősrendek}}
{{Taxonbar}}
{{Portál|Biológia}}

[[Kategória:Tobzoskák| ]]
[[Kategória:Emlősrendek]]