Fekete György (belsőépítész)

Fekete György Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján

Fekete György (Zalaegerszeg, 1932. szeptember 28.) Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1995), majd elnöke (2011).

Életpályája

Fekete György 1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, mestere Kaesz Gyula volt. Az Iparművészeti Főiskola befejezését követően az ÁÉTV-ben irányító tervező. 1964-től szabadfoglalkozású iparművész. 1980-83-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója. 1986-89: az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője. 1997-től egyetemi tanár a Soproni Egyetemen. 1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011. november 5-én a köztestületté alakult MMA elnökévé választották.

Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Környezetkultúrával foglalkozó hat tévé-sorozat (67 adás) fogatókönyveinek volt írója és műsorvezetője. 1986-89: a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1993-94: a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, 1995-től társelnöke a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak, elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek.

1987 óta lapalapító főszerkesztője a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, 1993-ban újraindította. Számos szakcikke, tanulmánya jelent meg a Művészet, Ipari Művészet, Ipari Forma, Magyar Építőművészet, Lakáskultúra, Hitel, Kapu, Faipar, stb. szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.

Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és külföldi magyar kiállításokat.

Politikusként

1988-ban belépett az MDF-be. 1990 és 1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes kulturális államtitkára volt. Antall József halála után behívták az Országgyűlésbe. 1994-ben a XII. kerületi egyéni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1995-ben kilépett az MDF-ból, ill. a frakcióból is, majd egy évi független képviselőség után 1996-ban belépett a KDNP-be. 1998-ban nem szerzett mandátumot. 1997 és 2001 között a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke volt.

Kiállításai (válogatás)

Egyéni

• 1963 • Csók Galéria (Schrammel Imrével), Budapest;
• 1969 • Ernst Múzeum (Schrammel Imrével), Budapest;
• 1984 • Zsinagóga, Zalaegerszeg;
• 1986 • Művészetek Háza, Szekszárd • Városi Művelődési Központ, Paks • Vigadó Galéria, Budapest;
• 2002 • Vigadó Galéria, Budapest.

Csoportos

• 1968-1986 • Prizma 13;
• 1971 • I. Belsőépítészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest;
• 1974 • II. Belsőépítészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest;
• 1975 • Mai magyar iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest.

Könyvei (válogatás)

• Színes lakások, lakásszínek. Budapest, 1992;
• Ezredvégi tűnődések. Budapest, 1997;
• Ezredvégi kíváncsiságok. Budapest, 1999.

Díjak, elismerések (válogatás)

• MTV-nívódíj (1978);
• Munkácsy-díj (1966);
• Érdemes művész (1981);
• A Magyar Művészeti Akadémia arany oklevele (1998);
• Prima díj (2011).
• Kossuth-díj (2012)

Források

• Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X Online elérés

Kapcsolódó indormációk

• Poltikai pályafutásáról
• Fekete György (KDNP) képviselő

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar Művészeti Akadémia
• A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak listája