Ugrás a tartalomhoz

Krasznoje-na-Volge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2022. július 30., 23:14-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8.9)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Krasznoje-na-Volge (Красное-на-Волге)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKosztromai terület
Irányítószám157940
Körzethívószám49432
Népesség
Teljes népesség6950 fő (2021)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 57° 31′, k. h. 41° 14′57.516667°N 41.233333°EKoordináták: é. sz. 57° 31′, k. h. 41° 14′57.516667°N 41.233333°E
Krasznoje-na-Volge (Kosztromai terület)
Krasznoje-na-Volge
Krasznoje-na-Volge
Pozíció Kosztromai terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznoje-na-Volge témájú médiaállományokat.

Krasznoje-na-Volge (oroszul: Красное-на-Волге) városi jellegű település Oroszország Kosztromai területén, a Krasznojei járás székhelye. A régi ékszerkészítés, réz- és ezüstművesek kisvárosa.

Lakossága: 7706 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Kosztromától 35 km-re délkeletre, a Volga bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut 1569-ben Rettegett Iván elvette a régi tulajdonostól (helyette másik birtokot adományozott neki) és ettől kezdve századokon át a cári udvar irányítása alá tartozott. 1592-ben épített kétszintes, sátortetős Bogojavlenszkij- (Úr megjelenése-) temploma a régió egyik legrégebbi műemléke. 1762-ben a 325 „lelket” számláló falut II. Katalin cárnő egyik udvarhölgyének ajándékozta, majd a 19. század elején a Vjazemszkij hercegi család szerezte meg. Lakossága többek között lentermesztéssel foglalkozott. Híres volt 1857-től évente megrendezett négynapos vására, mely a helyben feldolgozott lennek is piacot biztosított.

Hírnevét azonban nem a lennek, hanem művészien megmunkált ékszereinek és ajándéktárgyainak köszönheti. A réz-, bronz- és ezüstékszerek készítése a településen és környékén a 17. század végére nyúlik vissza, virágkorát a 19. század közepén élte. A 19–20. század fordulóján rajziskola, múzeum, arany- és ezüstművesek műhelye létesült.

A település (akkor még falu) 1928-ban járási székhely lett, 1957-ben pedig (városi jellegű?) munkástelepülés besorolást kapott. Az ékszerkészítés hagyománya a szovjet korszakban sem tűnt el nyomtalanul, napjainkban pedig a település gazdasági fejlődésének alapja. Készítenek hagyományos ékszereket, aranyozott és ezüst kereszteket és ikonokat, tűzzománccal bevont dísztárgyakat, teás- és kávéskészleteket, stb. 1983-ban nyitották meg ékszerkészítési és iparművészeti múzeumát.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)

Források

[szerkesztés]