Ugrás a tartalomhoz

Anjou Eleonóra szicíliai királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést AttoRenato (vitalap | szerkesztései) végezte 2024. október 30., 14:43-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Visszavontam 2A02:B027:8F00:82DB:78CA:EDF4:403B:11B4 (vita) szerkesztését (oldid: 27554727))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2024. november 2.) ezen a változaton alapul.
Anjou Eleonóra
Szicíliai (Trinacriai) Királyság királynéja
Anjou Eleonóra
Uralkodási ideje
1303. május – 1337. június 25.
ElődjeAnjou Blanka
UtódjaGörzi Erzsébet
Életrajzi adatok
UralkodóházAnjou-ház
Született1289. augusztus
Nápoly[1]
Elhunyt1341. augusztus 9. (52 évesen)
San Nicolò l'Arena kolostora, Nicolosi mellett, Szicília
NyughelyeFerences kolostor, Catania
ÉdesapjaII. (Sánta) Károly nápolyi király (1354–1309)
ÉdesanyjaÁrpád-házi Mária magyar királyi hercegnő (1257–1323)
Testvére(i)
Házastársa1. I. (Toucy) Fülöp címzetes antiochiai herceg (1285 körül–1300 (után))
Házastársa2. II. Frigyes szicíliai király (1271–1337)
Gyermekei2. férjétől:
1. Péter (1304–1342)
2. Ruggero (1305–fiatalon)
3. Konstancia (1306–1344)
4. Manfréd (1307–1317)
5. Izabella (Erzsébet) (1310–1349)
6. Vilmos (1312–1338)
7. János (1317–1348)
8. Katalin (1320–1342 után)
9. Margit (1331–1377)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anjou Eleonóra témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Anjou Eleonóra (1289. augusztus – San Nicolò l'Arena kolostora, Nicolosi mellett, Szicília, 1341. augusztus 9.), franciául: Éléonore d'Anjou, olaszul: Eleonora d'Angiò, nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő, Szicília (Trinacria) királynéja.[2]

Élete

[szerkesztés]

II. Károly szicíliai (nápolyi) király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő lánya.[3]

Eleonórát 1299-ben eljegyezték Toucy Fülöppel, II. Narjot de Toucynak (1250 körül–1293), Laterza urának, Durazzó főkapitányának és a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagyának és feleségének, I. Lúcia (1265 körül–1299) címzetes antiochiai hercegnőnek és Tripolisz grófnőjének egyetlen fiával. Fülöp anyja Antiochiai Lucia hercegnő még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Eleonóra és Fülöp eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt.

Második házasságát pedig a két vetélkedő Szicíliai Királyság: az Itália déli részén fekvő nápolyi központú és a Szicília szigetén elterülő palermói székhelyű, kiegyezése hozta meg. Két idősebb testvére már aragón-szicíliai királyi herceget és hercegnőt kapott házastársul a béke zálogaként: Blanka nővére (1280–1310) 1295. november 1-jén feleségül ment II. Jakab (1267–1327) aragón és szicíliai királyhoz, Róbert bátyja (1278–1343) pedig, aki ekkor nápolyi trónörökös volt, 1297. március 23-án II. Jakab húgát, Jolán hercegnőt (1273–1302) vette nőül.

1302. augusztus 19-én a castronovói[4] előzetes békében először ismerték el a két Szicília külön állami létét. A tárgyalások idején felmerült, hogy a szicíliai trónon 1296-ban a bátyját, II. Jakabot követő II. Frigyes Szicília helyett a már nem létező Albán Királyságot vagy a Ciprusi Királyságot kapná meg, ez utóbbinál ez esetben az uralkodó Lusignan-házat trónfosztanák, de Frigyes visszautasította ezeket az ajánlatokat. Végül megállapodtak a felek, hogy II. Frigyes élete tartamáig uralkodhat Szicília szigete felett, melyet leendő felesége, Eleonóra hozományaként igazgathat, de halála után a sziget visszaszáll az Anjou-házra, és a két Szicília egy uralkodó alatt egyesül. A végül 1302. augusztus 29-én megkötött caltabellottai[5] békében kikötötték, hogy II. Frigyes Szicília sziget uralkodójaként a Trinacria királya címet viseli, a Szicília királya cím pedig a nápolyi központú országrészt illeti. Kikötötték még, hogy Eleonóra és II. Frigyes leendő fiai új királyságokat kapnak majd, vagy pénzbeli kárpótlásban részesülnek Szicília öröksége helyett.

VIII. Bonifác pápa 1303. május 21-én kelt bullájában ekkor visszavonta II. Frigyes kiátkozását, és megadta a szükséges diszpenzációt a házasulandó feleknek. Ezután már nem volt akadálya, hogy Eleonóra és Frigyes 1303 májusában Messinában egybekeljen. A házasságukból kilenc gyermek, köztük négy csecsemőkort túlélt fiú is született, akik közül három megérte a felnőttkort, és túlélte az apjukat. Frigyesnek nem állt szándékában kisemmizni a fiait, bármit is ígért apósának, II. Károly nápolyi királynak, ráadásul 1309-től már Eleonóra bátyja , I. Róbert uralkodott Nápolyban. 1313-ban háború tört ki a két Szicília között, és miután II. Frigyes 1314-ben visszaverte sógora támadását, a szicíliai parlamenttel 1314. június 2-án elfogadtatta az új trónöröklési törvényt, mely szerint Frigyes és Eleonóra elsőszülött fia, Péter fogja örökölni a királyságot, mely 1314. augusztus 9-én újra a Szicíliai Királyság nevet vette fel.

1321. április 18-án Eleonóra fiát, Péter trónörököst apja társuralkodóvá nevezte ki, megtette királyi helytartóvá, majd másnap, 1321. április 19-én Szicília királyává koronáztatta II. Péter néven, annak ellenére, hogy XXII. János pápa kiközösítette Eleonóra férjét, ami alól csak utódja, XII. Benedek pápa oldozta fel 1335-ben.

Eleonóra termékenynek bizonyult, több fiút szült, mely megalapozta a Barcelonai-ház szicíliai ágát a XIV. században, de végül egyebek mellett a pestis férfi ágon kihalásra ítélte az uralkodócsaládot a XV. századra. Első gyermekét, Pétert 15 évesen, míg utolsó gyermekét, Margitot 42 évesen hozta a világra.[6] Gyermekei közül ez utolsó élt a leghosszabb ideig: 46 évet, de még ő sem szárnyalta túl a szülei életkorát, hiszen apjuk, II. Frigyes 66, míg anyjuk, Eleonóra 52 éves korában halt meg. Mindkettő magas életkornak számított abban az időben. Eleonóra túlélte a házastársát, és a kilencből három gyermekét is eltemette. Megérte elsőszülött fia, II. Péter egyeduralmát 1337-ben, aki az ő házassági szerződése ellenére örökölte Eleonóra hozományát, Szicíliát. II. Péter éppen csak egy évvel élte túl anyját. Eleonóra 1341. augusztus 9-én Szicília szigetén, a Nicolosi melletti San Nicolò l'Arena kolostorában hunyt el, és a cataniai Ferences kolostorban helyezték örök nyugalomra. Fia 1342. augusztus 15-én Calascibetta[7] városában halt meg, és a Palermói Székesegyházban nyugszik.

Gyermekei

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]
Anjou Eleonóra szicíliai királyné ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. II. Fülöp Ágost francia király
 
 
 
 
 
 
 
8. VIII. Lajos francia király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Hainaut-i Izabella francia királyné
 
 
 
 
 
 
 
4. I. Károly szicíliai király[8]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. VIII. Alfonz kasztíliai király
 
 
 
 
 
 
 
9. Kasztíliai Blanka francia királyné[9]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Angliai Eleonóra kasztíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
2. II. Károly nápolyi király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. II. Alfonz provence-i gróf
 
 
 
 
 
 
 
10. IV. Rajmond Berengár provence-i gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Garsenda forcalquier-i grófnő
 
 
 
 
 
 
 
5. I. Beatrix provence-i grófnő[10]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. I. Tamás savoyai gróf
 
 
 
 
 
 
 
11. Savoyai Beatrix provence-i grófné[11]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Genfi Margit savoyai grófné
 
 
 
 
 
 
 
1. Anjou Eleonóra szicíliai királyné[12]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. II. András magyar király
 
 
 
 
 
 
 
12. IV. Béla magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Gertrúd magyar királyné[14]
 
 
 
 
 
 
 
6. V. István magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. I. Theodórosz nikaiai császár
 
 
 
 
 
 
 
13. Laszkarisz Mária magyar királyné[15]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Angelina Anna nikaiai császárné[16]
 
 
 
 
 
 
 
3. Árpád-házi Mária nápolyi királyné[13]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
14. Szejhán kun fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
7. Kun Erzsébet magyar királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
15. N. N.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2022. május 8.)
  2. ↑ 1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-éig és 1372-től 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  3. ↑ Mária nápolyi királyné V. István magyar király és Kun Erzsébet lánya volt.
  4. ↑ Castronovo mai hivatalos neve Castronovo di Sicilia, szicíliai olaszul: Castrunovu.
  5. ↑ Caltabellotta szicíliai olaszul: Cataviddotta.
  6. ↑ Aragóniai Margit IV. Károly német-római császár mostohaanyósa volt, miután férjének, II. Rudolf (1306–1353) rajnai palotagrófnak és választófejedelemnek az első házasságából született lánya, Pfalzi Anna (1329–1353), aki mostohaanyjánál, Margitnál 2 évvel idősebb volt, 1349-ben feleségül ment az özvegy IV. Károlyhoz. Pfalzi Anna egy fiút, Vencelt (1350–1351) szülte, de aki még csecsemőkorában meghalt.
  7. ↑ Calascibetta szicíliai olaszul: Calatascibetta, latinul: Calataxibetta.
  8. ↑ Miroslav Marek: Capet 5 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  9. ↑ Miroslav Marek: Ivrea 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. október 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  10. ↑ Miroslav Marek: Barcelona 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. február 3. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  11. ↑ Miroslav Marek: Savoy 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 29. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  12. ↑ Miroslav Marek: Capet 19 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. július 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  13. ↑ Miroslav Marek: Arpad 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  14. ↑ Miroslav Marek: Diessen 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  15. ↑ Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  16. ↑ Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Kiesewetter, Andreas: Eleonora d'Angiò, regina di Sicilia, Dizionario Biografico degli Italiani 42, Róma, 1993. URL: Lásd Külső hivatkozások

További információk

[szerkesztés]
Előző
Anjou Blanka 		Szicília királynéja
1303 – 1337 		Következő
Görzi Erzsébet
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anjou_Eleonóra_szicíliai_királyné&oldid=27555742”